203413. lajstromszámú szabadalom • Központi sugártengely körül elforgatható, párhuzamos sugárhatásolású sugárrekesz
3 HU 203 413 B 4 rekesz lap elmozdulása között lineáris kapcsolatot biztosító alakja van. A helykihasználás javítása érdekében a rekesz lapokhoz a határoló élnél rátét elem csatlakozik, amely a belső gyűrű belső terébe nyúlik be. Ekkor előnyös, ha a rátét elem a belső gyűrű közepéig ér. Egy alternatív vezetési megoldásnál a rekesz lapok szárain mindkét oldalon két-két vezetőcsap van, és a forgógyűrűkön két-két pár centrálisán és tengelyesen szimmetrikus ívelt horony van, amelyek egy keskenyebb és egy szélesebb szakaszból állnak, és ezek mindegyikébe egy-egy vezetőcsap illeszkedik. A szerkezeti kialakítás egyszerűbb, ha a rekeszlapok mindkét oldalán lévő vezetőcsapok tengelyei egybeesnek. A szerkezet szilárdsága javul, ha az egyenes hornyok két elkülönült, egymás folytatását képező részből állnak. A mélységi határolás minősége fokozható, ha a rekeszlapokhoz bordákon keresztül mélységi határolást biztosító határoló felületek kapcsolódnak. A találmány szerinti sugárrekesz kompakt kivitelben, kis méretekben, egyszerűen kivitelezhető. A sugárrekeszben használt kinematika és az ebből eredő szerkezeti megoldáscár holtjátékmentes, nagy pontosságú mechanikát eredményeznek. A négyszögletes határoláshoz alkalmazod határolólapok keskenyek, mivel a mezőszűkítésnél a lapok hátsó éleit a szerkezettel egybeépíthető körhatároló követi és a lapokat kiegészíti, ezzel a sugárrekesz hasznos méret/szerkezeti máét viszonya kedvező. A sugárhatároló lapok egymás mögött több síkban is elrendezhetők. A szerkezet használatakor extrafokális mezók azonos méretének betartása érdekében az egymásra merőleges oldalú párhuzamos mezők határolása ugyanazon síkban következik be. A találmány szerinti megoldásnál a síkban elmozduló határolók működése a teljes mozgástartományban lineáris, amely a nagy pontosságú mezőméretek beállítása és reprodukálhatósága miatt szükséges, és a lineáris jelleg megteremti az automata üzemhez szükséges alapfeltételeket A találmány szerinti sugárrekeszt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük. A rajzon az: 1. ábra a sugárrekesz oldalnézete, részben metszeti ábrázolásban, a rekeszlapjait mutatja zárt állapotban, illetve az egyik lap elmozdulását hat helyzetben, a 2. ábra az állógyűrű belső gyűrűjének felülnézete, a 3. ábra egy rekeszlap felülnézete, a 4. ábra egy rekeszlap oldalnézete, az 5. ábra egy forgógyűrű felülnézete, a 6. ábra a rekeszlap mozgatását szemléltető vázlat a 7. ábra a forgógyűrű másik kiviteli alakjának felülnézete, a 8. és 9. ábrák az elforduló gyűrűvel működtetett párhuzamos mélységi kialakítású rekeszlapok felülés oldalnézetei, a 10. ábra a 6. ábrához hasonló vázlat, és a 11. ábra a találmány szerinti sugárrekesz felülnézete. A találmány szerinti sugárrekesz szerkezetét az 1. ábrán látható 10 állógyűrű hordja, amely a nyílásméret folyamatos változtatására alkalmas 11 körhatárolós sugárrekesszel van egybeépítve. All körhatárolós sugárrekesz nem képezi jelen találmány tárgyát annak felépítését ezért nem ismertetjük. A 10 állógyűrű felső részéből 12 fogazott perem áll ki, amely a rajzon nem vázolt hajtott fogaskerékkel összekapcsolható, és a kapcsolat révén a 10 állógyűrű a hozzákapcsolt 11 körhatárolós sugárrekesszel együtt 14 központi sugártengely körül elforgatható. A találmány szerinti sugárrekesz fő szerkezeti elemeit egyenesvonalú elmozdulásra páronként azonos irányban megvezetett 13,16 és 18,19 rekeszlapok képezik, amelyek a 10 állógyűrű közepén kialakított belső gyűrű alsó és felső 17,20 felületén támaszkodnak. Az alsó 17 felületre fekszik fel a keresztirányú elmozdulásra megvezetett két IS, 16 rekeszlap, a vele átellenes felső 20 felület pedig a hosszirányú elmozdulásra megvezetett 18 és 19 rekeszlapokat támasztja. A párhuzamosan, de páronként merőlegesen elmozduló 13,16 és 18,19 rekeszlapok feladatát a rajzon nem vázolt sugárforrásból kiinduló röntgensugarak határolása képezi, amikoris a rekeszelésnek mind kereszt-, mind pedig hosszirányban ugyanazon 22 síkban, a fókusztól azonos távolságban kell bekövetkeznie, hogy ezáltal az 1. ábrán bejelölt 21 határolt sugárnyaláb keletkezzen. . A keresztirányú határolást végző 15,16 rekesz lapoknak az alsó 17 felülettel átellenes felülete alsó 23 forgógyűrűvel kapcsolódik, ezzel szemben a hosszirányú határolást végző 18, 19 rekeszlapok a felső 20 felülettel átellenes felületét felső 23 forgógyűrű támasztja. A 23, 25 forgógyűrűk a 10 állógyűrűhöz képest egyidejűleg elforgathatók és ez az elmozdulás a továbbiakban ismertetett módon a 15, 16 és 18, 19 rekeszlapok lineáris elmozdulását váltja ki. A 2. ábrán a 10 állógyűrű középső részéből képzett belső gyűrű felülnézete látható. A belső gyűrű közepén négyzet alakú ablaknyílással rendelkezik. A négyzet oldalaival párhuzamosan, az oldalaktól kifelé a gyűrű falában négy pár 28 egyenes horony van kialakítva. A 28 egyenes hornyok a gyűrűfalat teljes vastagságban áttörik, így hozzájuk mindkét oldalról hozzáférhetünk. Az egymás folytatását képező hornyokat egymástól azért választottuk el, hogy a közöttük lévő fal a szerkezet szilárdságát növelje. A3, és 4. ábrán az azonos kialakítású 15,16,18 és 19 rekeszlapok egyikének az elől- és felülnézeti képe látható. A rekeszlapoknak a takaró felülete 13 ívelt széllel rendelkezik, amelynek két végpontját egyenes szakasz köti össze. A takaró felülethez az egyenes szakaszra, mint húrra merőleges irányú szár csatlakozik, amelynek két végál 29 és 29’ vezetőcsapok vannak. A 29 vezetőcsapok a szárnak a takaró felülethez közeli végénél helyezkednek el és mindkét irányban kinyúlnak a rekeszlapok felületéből. A 29’ vezetőcsap az első kiviteli alak esetében csak az egyik oldalon nyúlik ki, a második kiviteli alaknál pedig a 29 vezetőcsaphoz hasonlóan mindkét oldalon. A takaró felületnek az egyenes szakasszal határolt része a 4. ábrán vázolt módon ferde kialakítású, a ferde letörés mögött pedig a lemezanyag vastagságát olyan 9 rátét elem növeli meg, amely a 2. ábrán vázolt belső gyűrű ablaknyílásából benyúlik és vastagsága a gyűrű vastagságának mintegy felével azonos. Miután a két-ká 15, 16 és 18, 19 rekeszlap a belső gyűrű ká ellentétes oldalán fekszik fel, az átellenes oldalakról egymással szemközti irányba benyúló 9 rátét elemek végei a belső 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
