203405. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Digitalis-levelek előkezelésére
3 HU 203 405 B 4 A találmányunk szerinti eljárás hatására a begyűjtési és a további műveleteket kísérő egyéb tevékenységek (pl. ismételt szállítás) továbbcsökkenthetők, s a kívánt hatás már a begyűjtéssel egyidőben optimális hatásfokkal elérhető, ha a besugárzást a begyűjtés helyén végezzük el, pl. a begyűjtött levelek elszállítására alkalmazott szállítóeszközön elrendezett (vagy azon szállított és a helyszínen felállított, általánosítva; a szállítóeszköz tartozékaként kialakított vagy adaptált) mikrohullámú készülékben. Az adagok egymást követően külön helyezhetők a munkatérbe vagy áthaladó szállítópálya révén - azon folyamatos haladással átbocsáthatók, előnyös lehet az adagok bálázása. A bálázást a munkatér dimenzióihoz illeszkedő méretre végezzük és ehhez olyan nyomást alkalmazunk, mely még nem idézi elő nedv(ek) kisajtolását a levelekből. A már bálázott adagot behelyezzük ezután a mikrohullámú munkatérbe. A találmány szerinti módon előkezelt fólium anyagi minőségében az ismert kezeletlen levéltől határozottan különböző új tennék, amelynek primer-glikozid-tartalma - a besugárzás - és az ezt követő tárolás után, valamint a hatóanyag kivonása céljából alkalmazott műveletek során is - gyakorlatilag megegyezik a növényről frissen szedett levélben közvetlenül a szedés után kimutatható prímer-glikozid-aránnyal és ugyanakkor annak oldható fehérjetartalma - szemben a frissen szedett levélre határozottan jellemző oldható fehéijetartalommal az általunk alkalmazott módszerekkel ki se mutatható nyommértékre csökkent. Az ismert frissen szedett levéltől tehát ez a termék abban különbözik, hogy mentes a szekundereződést katalizáló enzimektől, a hagyományos módon szárított, tárolt, kezelési műveleteknek alávetett levéltől pedig abban különbözik, hogy primer-glikozid tartalma jóval nagyobb. Ha tehát azonosítani kívánjuk a találmány szerint előkezelt fóliumot, elvégezzük egyfelől a szokásos primer-glikozid-tarfalom megállapítására vonatkozó vizsgálatot, másfelől az oldható fehérje-tartalom kimutatására alkalmas vizsgálatot, vagy az enzim-aktivitás hiányának kimutatására alkalmas vizsgálatot és a vizsgált fólium akkor a találmány szerinti tennék, ha egyidejűleg kimutatható, hogy a vizsgált termék primer-glikozid tartalma megegyezik a frissen szedett levélnél tapasztalt primer-glikozid-tartalommal, viszont az nem rendelkezik a ki nem mutatható nyom mértékét meghaladó mennyiségű oldható fehéijetartalommal, illetve annál nem mutatható ki enzim-aktivitás. Természetesen a frissen szedett levél primer-glikozid tartalma nem minden esetben azonosan egyenlő, s ennek megfelelően fog ingadozni a találmány szerinti előkezelt fólium primer-glikozid tartalma. Tapasztalatunk szerint a frissen szedett leveleknél a primer-glikozid : összglikozid arány 80 ± 5%-nyi. Ebből következik, hogy a frissen szedett levél primer-glikozid tartalmával egyezőnek tekinthetjük a vizsgált előkezelt fóliumét, ha az arány nem kisebb 75%-osnál. Az előkezelt fólium aktív enzimtől gyakrolatilag mentes állapotát pedig akkor tekinthetjük igazoltnak, ha az abból vett mintát prímer-glikoziddal reagáltatjuk és azt állapítjuk meg, hogy az így végzett hosszabb inkubálás után sem tapasztalható kimutatható mértékű szekundereződés. Kísérleteink igazolták, hogy ha a besugárzás utáni fóliumból néhány napos tárolás után, vagy pl. a besugárzott fóliumból készített homogenizátum egy napos inkubálása után is a fentiek szerinti állapotot tapasztalunk, akkor a további tárolás közben, illetve a hatóanyag kivonására szolgáló műveletek során sem fog fellépni további szekundereződés. A találmányunk szerinti eljárást, valamint az eljárásunkkal nyert fóliumot a Digitalis lanata levélen mutatjuk be, anélkül, hogy találmányunkat csupán Digitalis lanatara korlátoznánk. Példa I. A Digitális-levelek kezelése Frissen szedett Digitalis lanata levelekből mintát veszünk és meghatározzuk a szárazanyag-tartalmat %ban, valamint a lanatozid C: összglikozid arányt (továbbiakban: glikozidarány) %-ban. A mintát (a mintaigénytől függően eltérő arányú) három halmazra osztjuk, az első halmazt hagyományos módon 80 *C hőmérsékleten, a második halmazt hagyományos módon 40 *C hőmérsékleten szárítjuk, a harmadik halmazt 14 kW teljesítményű, KM-50 típusú (amerikai egyesült államokbeli gyártmány) mikrohullámú készülék munkaterében „roost” állásban (periodikus) 10 percen át besugározzuk. II. A glikozidarány meghatározása Mindhárom előkezelt levélhalmazból mintákat veszünk és 5%-os szárazanyagtartalmú homogénizátumokat készítünk oly módon, hogy a leveleket desztillált víz hozzáadása után 5 percig n = 10 000 ford/perc fordulatszámmal ETA-012 típusú mixerben turmixoljuk. A homogenizált minták glikozidtartalmát a következőképpen határozzuk meg: szilikagél vékonyréteglemezre [Merck 5553 DC-Alufolien Kieselgel 60] 50 pl-nyi mintákat viszünk fel és diklór-metán: metanol : desztillált víz 85 : 13,5 : 1,5 arányú elegyében szobahőmérsékleten futtatjuk a lemez teljes magasságáig. A lemezt befújjuk antimon-klorid 25%-os kloroformos oldatával, majd 5 percen át 105 *C hőmérsékleten tartjuk. Az előhívott foltokat TV kamerás detektáláson alapuló videodenzitometriás mérőműszeren (Telecluom-S) videodenzitometráljuk. A glikozid-tartalmat kalibrációs görbén határozzuk meg. Az eredményeket az 1. táblázata 3. rovata mutatja a mintatípusonként; az 1. táblázat 1. rovatában betűkkel jelezzük a mintatípusokat, a betűk jelentése: A-minta: frissen szedett levél; B-minta: 80 *C-on hagyományosan szárítva; C-minta: 40 *C-on hagyományosan szárítva; D-minta: találmány szerint 10 percen át besugározva. 1. táblázat Minta típusa Szárazanyagtartalom [%] Glikozidarány primer/összes [%] A 23 ±2 80± 5 B 100 65 ± 5 C 100 65 ±5 D 100 80 ± 5 III. Az ún. „oldható fehérjék” hiányának biztosítása A már leírt módon 5% szárazanyagtartalmú homogenizátumokat készítünk hagyományosan, illetve a találmány szerinti előkezelt fóliumból. A mintákat 1 órán át 12 000 g gyorsulással centrifugáljuk, majd a csapadékot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
