203371. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új inzulin-származékok és az azokat tartalmazó injekciós oldatok előállítására
1 HU 203 371 B 2 A találmány tárgya eljárás új inzulin-származékok és űj, nyújtott inzulin-hatással rendelkező, injekciós oldatok előállítására. A diabetes mellitus (cukorbaj) kezelésére sokféle inzulin-készítményt javasoltak és vettek használatba. Egyes ilyen készítményeknek gyors hatásuk van, míg más készítményeknek a hatása többé-kevésbé nyújtott, így például, nyújtott hatást érhetünk el, ha az inzuhnt a kristályos inzulin formájában adagoljuk. A kristályos készítményeket úgy lehet előállítani, hogy az inzulint cink jelenlétében kristályosítják [ilyen készítménye péládul a LenteTM, lásd Schlichtkrull: Insulin Crystals, Chemical and Biological Studies on Insulin Crystals and Insulin Zinc Suspensions (Kristályos inzulin, a kristályos inzulin és az inzulin-cink-szuszpenzók kémiai és biológiai vizsgálata), Munksgaard, 1958], vagy pedig úgy, hogy az inzulint cink és protamin jelenlétében kristályosítják [ilyen készítmény például az NPH-inzulin, lásd Rep. Steno Mem. Hosp., 7,60 (1946)]. A cink-inzulin kristályt* vagy a cink-protamin-inzulin ismert szuszpenzióinak egyik hátránya abban áll, hogy a fiolát össze kell rázni, hogy így biztosítsuk az injektált inzulin helyes mennyiségét, valamint, hogy a fiolában az inzulin koncentrációja állandó maradjon a felhasználás során. A PenfillTM tartályokban, amelyekben levegőnek nem szabad lennie, a nyújtott hatású inzulin-szuszpenziókban jelen kell lennie egy szilárd testnek, hogy elősegítse a tartály tartalmának összekeverését Az inzulin-szuszpenzióknak és inzulin-oldatoknak levegő jelenlétében való rázása már önmagában is egy nem-kívánatos eljárás, ugyanis az inzulin hajlamos arra, hogy denaturálódjon, mégpedig oly módon, hogy a víz-levegő határfelületen szálakat képez. Ebből következik, hogy kívánatos olyan nyújtott hatású készítményeket előállítani, amelyek az inzulint oldat formájában tartalmazzák. Korábban készítettek már az inzulinból olyan nyújtott hatású, oldat formájú készítményeket, amelyekben az inzulinnak módosított származékai szerepeltek, e módosított származékokat úgy állították elő, hogy az inzulin aminccsoportjait fenil-izocianáttal reagáltatták [ez az úgynevezett izoinzulin, lásd Hallas-Moeller: Chemical and Biological Insulin Studies based upon the Reaction between Insulin and Phenylisocyanate (Az inzulin kémiai és biológiai vizsgálata, az inzulin és fenil-izocianát reakciójának alapján), Koppenhága, 1945]. Hasonló módon, azt is leírták, hogy az Al- és B29-helyzetben levő aminosavak aminocsoportján tercier-butoxi-karbonil-csoporttal helyettesített inzulin szubkután (bőr alá való) adagolásban nyújtott inzulin-hatást biztosít [Geiger és Enzmann: Proinsulin, Insulin, C-peptide; Proceedings of the Symposium on Proinsulin, Insulin and C-Peptide (Proinzulin, inzulin, C-peptid; Szimpózium a proinzulinról, inzulinról és C-peptidről), Tokushima, 1978; Amsterdam-Oxford, 1979, 306-310], Azt találtuk, hogy az Al- és B29-helyzetű aminosavak aminocsoportján tercier-butoxi-karbonil-csoporttal helyettesített inzulin Itatásának nyújtott jellege túl kismértékű ahhoz, hogy klinikaiiag ki lehessen használni. A módosítatlan inzulin oldatoknak igen nagy mennyiségű cink-ionokat (például 0,4-1 ntg/egység inzulin) kell tartalmazniuk althoz, hogy nyújtott hatást biztosítsanak [lásd J. Pharmacol.,55., 206 (1935)]. Ilyen nagy mennyiségű cink-ion injektálása valószínűleg fájdalmat okoz, és ezért az ilyen oldatokat soha sem használták a gyógyászatban. Az inzulin izoelektromos pontja körülbelül 5,5, és már korábban is tettek kísérleteket arra, hogy az inzulinszármazékok oldhatóságát semleges pH mellett úgy csökkentsék, hogy az izoelektromos pontot fölfelé tolják el, pélrlául oly modem, hogy a B-lánc N-terminálisára bázikus aminosavakat, például lizint vagy arginint kapcsoltak (lásd például a 2 042 299 számú NSZK-beli nyilvánossságra hozatali iratot), vagy pedig oly módon, hogy az említett helyre az arginil-arginin bázikus dipeptidet kapcsolták (lásd Geiger és Enzmann fent említett közleményét). Az izoelektromos pont közelében azonban az ArgB<1)-ArgB0-inzulin oldhatósága sokkal nagyobb volt, mint az eredeti inzuliné. Az 55-144032 számú japán szabadalmi bejelentés a humán (emberi) inzulin olyan analógjait úja le, ahol a B30-helyzetű aminosav helyére valamely olyan aminosavat, ennek amidját vagy észterét építették be, amely legalább 5 szénatomot tartalmaz. Az ilyen inzulin-analógokat olyan betegek kezelésére kívánták használni, akik szervezetében antitestek termelődtek az emlősökből származó inzulinokkal szemben. Az említett japán szabadalmi bejelentés hat konkrét vegyületet ír le, amelyek közül egyikről sem állítják, hogy nyújtott hatása volna. E japán szabadalmi bejelentés nem ismertet egyetlen specifikus injektálható készítményt sem. A 84 108 442.9 számú európai szabadalmi leírás olyan inzulin-analógokat ismertet, ahol a B30-helyzetű aminosavhoz egy bázikus, szerves csoport kapcsolódik, és ezáltal a molekulának semleges pH mellett egy pozitív töltést ad. Ezekben az analógokban a B30-helyzetű aminosav semleges, mégpedig előnyösen treonin, ugyanúgy, mint a humán inzulinban. A 3 327 709.5 számú NSZK-beli szabadalmi leírás a fent említett európai szabadalmi bejelentésben ismertetett származékok kristályos formájának szuszpenzióját írja le, valamint egy aromás hidroxi-származékoL A 3 326 473.2 számú NSZK-beli szabadalmi bejelentés olyan gyógyászati készítményt ismertet, amely inzulin-származékok keverékét tartalmazza, amelyek közül legalább az egyiket a fent említett európai szabadalmi bejelentés leírja. Az 1985. március 12-i elsőbbségű, 194 864 számú európai szabadalmi bejelentés olyan inzulin-származékokat ír le, amelyekben a C-terminálison levő B30-csoport amidocsoport vagy észtercsoport formájában védve van, továbbá, amelyekben az A21-helyzetű aminosav a humán inzulinhoz hasonlóan mindig aszparagin. A jelen találmány tárgya eljárás a humán inzulin új analógjainak az előállítására, amely új analógok az alábbiakban különböznek a humán inzulintól: a) a B-lánc C-terminális karboxilcsoportja adott esetben amid vagy észter formában van jelen, b) pH = 7-nél a humán inzulinhoz képest legalább egy, és előnyösen legfeljebb négy töltéssel több van jelen a molekulában, c) az A-lánc C-terminálisán szereplő aszparagin, az AsnAil helyén szerepelltet bármely más természetes, olyan aminosav, amelyet egy nuklcotidszekvcncia kódolni képes, és d) abban az esetben, ha a humán inzulinhoz képest a molekulában jelenlevő töltések számát úgy változtatjuk meg, hogy a B30-helyzetű aminosav karboxilcsoportjál védjük, akkor az A21-helyzetű aminosav aszparagintól eltérő. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
