203363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2',3'-didezoxi-2',2'-difluor-nukleozidok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 203363B xi-2,2-difluor-ribóz. Valamennyi, az előbbiekben leírt (I) általános képletű vegyület hasznos, de természetesen bizo­nyos vegyületek kitüntetettek. Ilyen kitüntetett ve­­gyületekre vonatkoznak a következő, korlátozó meghatározások. Magától értetődik, hogy ezeknek a meghatározásoknak a kombinálásával további ki­tüntetett vegyület-alcsoportokhoz juthatunk. a) R3 jelentése hidrogénatom; b) R3 jelentése azido-csoport. Mint az előbbiekben erre rámutattunk, a talál­mány tárgyát képezi az előbbi általános képlettel meghatározott vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sóinak előállítása is. Mivel a találmány szerinti vegyületek bázisos jellegűek, számos szer­vetlen és szerves savval reagálnak gyógyászati szempontból elfogadható sók keletkezése közben. Mivel a találmány szerinti szabad aminok szobahő­mérsékleten jellegzetesen olajok vagy alacsony ol­vadáspontú szilárd anyagok, a feldolgozás és a bevi­tel megkönnyítése érdekében a szabad aminok el­őnyösen a megfelelő, gyógyászati szempontból elfo­gadható sókká alakíthatók át, amelyek szobahő­mérsékleten rendszerint szilárd halmazállapotúak. Továbbá: mivel a találmány szerinti vegyületek sói jellegzetes módon vízoldhatóbbak, mint a megfelelő szabad aminok, ezek a sók előnyben részesíthetők annak érdekében, hogy növeljük az aktív kompo­nens biológiai hozzáférhetőségét a bevitelt követő­en. Az Uyen sók képzésére általában alkalmazott sa­vak között szerepelnek szervetlen savak — pl. a só­sav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, kénsav és foszforsav — és szerves savak egyaránt (mint pl. a p-toluol-szulfonsav, metánszulfonsav, oxálsav, p­­bróm-benzolszulfonsav, szénsav, borostyánkősav, citromsav, benzoesav és ecetsav), valamint a hason­ló szervetlen és szerves savak. Az üyen gyógyászati szempontból elfogadható sók közé tartoznak tehát a következők: szulfátok, piroszulfátok, biszulfátok, szulfitok, bioszulfitok, foszfátok, monohidrogén­­foszfátok, dihidrogénfoszfátok, metafoszfátok, pi­­rofoszfátok, kloridok, bromidok, jodidok, acetátok, propionátok, dekanátok, kaprilátok, akrüátok, for­­miátok, izobutirátok, kaprátok, heptanátok, propi­­olátok, oxalátok, malonátok, szukcinátok, szuberá­­tok, szebacátok, fumarátok, maleátok, butin-1,4- disav-sók, hexin-l,6-disav-sók, benzoátok, klór­­benzoátok, metü-benzoátok, dinitro-benzoátok, hidroxi-benzoátok, metoxi-benzoátok, ftalátok, szulfonátok, xüol-szulfonátok, fenüacetátok, fenil­­propionátok, fenü-butirátok, citrátok, laktátok, be­­ta-hidroxi-butirátok, glikol-sók, maleátok, tartará­tok, metánszulfonátok, propánszulfonátok nafta­­lin-l-szulfonátok, naftalin-2-szulfonátok, mandu­­lasav-sók stb. A kitüntetett gyógyászati szempont­ból elfogadható sók közé tartoznak az ásványi sa­vakkal — pl. sósavval és hidrogénbromiddal —, va­lamint a szerves savakkal, így az oxálsawal vagy a mandulasavval képezett sók. Azokat^ találmány szerinti nukleozidokat, ame­lyekben R3 jelentése hidrogénatom, úgy állítjuk elő, hogy egy 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-nukleozidot egy olyan reagenssel reagáltatunk, amely képes a sza­bad hidroxi- és amino-helyettesítők védelmére, ki­véve a szénhidrát-csoport 3’-helyzetében jelenlevő 3 hidroxicsopor tot. A védett vegyületet ezután egy fe­­nü-halotionokarbonáttal reagáltatjuk a megfelelő 3’-(fenoxitiooximetü-oxi)-2’,2’-difluor-nukleozid előállítására, amelyet tributil-ón-hidriddel és azo­­bisz(metü-propionitrillel) kezelünk. A kapott ve­gyületet végül védőcsoport-mentesítjük; így a talál­mány szerinti megfelelő 2’,3’-didezoxi-2’,2’-diflu­­or-nukleozidot kapjuk. Ezt a reakciót az 1. reakció­vázlat mutatja be; e képletekben Rz jelentése az el­őbbiekben meghatározott ésY jelentése hidroxi-vé­dőcsoport. Az előbbiekben leírt reakció első lépésében a sza­bad hidroxi-----és amino-helyettesítőket védőcso­porttal látjuk el anélkül, hogy befolyásolnánk a szénhidrát-csoport 3’-helyzetében jelenlevő -OH csoportot. Ezen eljárás szerint ekvimoláris mennyi­ségben vagy feleslegben egy blokkoló szert—pl. pi­­valoilkloridot — adunk a kiindulási anyag oldatá­hoz, amelyet megfelelő oldószerrel, pl. piridinnel készítettünk el. Ezt a reakciót a szokásos acilezési eljárások szerint végezzük el, kívánt esetben kis­­mennyiségű acilező katalizátor, pl. dimetilamino­­piridin jelenlétében. A terméket általában oly mó­don különítjük el, hogy a reakcióelegyet vákuum­ban betöményítjük és a kapott maradékot vízzel nem elegyedő szerves oldószerben, pl. etilacetátban vagy dietiléterben oldjuk. A reakcióelegyet egy vagy több vizes oldattal mossuk és vákuumban betö­ményítjük. így a keresett vegyületet kapjuk, ame­lyet tovább tisztíthatunk, a szokásos módszerekkel, vagy közvetlenül felhasználhatjuk a következő re­akcióban. Egy másik megoldás szerint a kiindulási vegyüle­tet egy blokkoló szerrel, pl. benzoilkloriddal reagál­ta thatjuk, amely a 3’ helyzetű hidroxücsoporttal éppúgy reagál, mint a többi védőcsoporttal. Ezután a 3’-benzoilcsoportot szelektíve eltávolítjuk, pl. egy erős bázissal, így nátriumalkiláttal, különösen káli­­um-terc-butiláttal végzett hidrolízissel. A szénhidrát-csoport 3’-helyzetében jelenlevő hidroxi-helyettesítőt ezután a korábban 2’-dezoxi­­ribonukleozidok esetében alkalmazott eljárások szerint a 3’-fenoxi-tiokarbonil-észterré alakítjuk át (JACS 10+.932,1981). Ezen eljárás szerint ekvimo­láris mennyiségtől kis feleslegig terjedő arányban egy fenil-halotionokarbonátot adunk a kiindulási anyaghoz olyan oldószerben — pl. piridinben —, amely mindkét komponenst oldja. Kismennyiségű acilező katalizátor, pl. dimetilamino-piridin ugyan­csak alkalmazható. Az így előállított vegyületet tri­butil-ón-hidriddel reagáltatjuk 2,2’-azobisz(2-me­­til-propionitrü) jelenlétében, megfelelő szerves ol­dószerben, pl. toluolban. A reakció lényegében kb. 30 perc — kb. 12 óra alatt lezajlik, ha a kb. 50 'C — kb. 150 °C tartományba eső hőmérsékleten végez­zük. A terméket oly módon különítjük el, hogy a re­akcióelegyet vákuumban betöményítjük és a kere­sett terméket a szokásos eljárások szerint kinyer­jük. A keresett vegvülethez végül úgy jutunk, hogy a védőcsoportokát egy tömény bázis, pl. nátriumhid­­roxid vagy valamely más alkálifémhidroxid reagens jelenlétében hidrolizáljuk. A terméket a szokásos módon különítjük el és ismert eljárásokkal tisztít­juk, amilyen pl. az átkristályosítás inert oldószerek­ből vagy tisztítás szilárd hordozókon — pl. szilika-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom