203317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozóz-származékok előállítására

HU 203317B l,l-(trimetüén-ditio-acetál), azaz a (2”) általános képlet 1 -C-(l ,3-ditián-2-il)-D-glükopiranóz-szár­­mazék előállítása úgy történik, hogy az 1,3-ditiánt bázissal, például n-butil-lítiummal kezeljük és a ka­pott karbaniont (1 ”) általános képletű D-glükono-Ö- lakton-származékkal reagáltatjuk; 2” és 3" eljárás: Eljárás (4”) általános képletű l-C-bisz(metil-tio)-metil-D-xilo-5-hexozulóz-szá rmazék vagy l-C-(l,3-ditián-2-il)-D-xilóz-5-hexo­­zulóz-származék előállítására. Az eljárás során a (2”) általános képletű D-glüko-2-heptozulóz-szár­­mazék hidroxilcsoportját oxicsoporttá oxidáljuk, azaz a 2" eljárással (3") általános képletű 1-C- bisz(metil-tio)-raetil-D-glucit-származékot vagy 1- C-( 1,3-ditián-2-il)-D-glücitol-származékot ka­punk, ha a piranózgyűríít felhasítjuk oly módon, hogy a (2”) általános képletű vegyület hemiketál­­képző karbonilcsoportját hidroxilcsoporttá redu­káljuk. A3” eljárás során (4”) általános képletű dio­­xo-származékot állítunk elő a (3 ”) ál talános képletű glücitol 2-es és 5-ös helyzetében lévő hidroxilcso­­portjainak oxidálásával. 4” eljárás: Eljárás (lS)-(l/OH/,2,4/l,3)-l-C­­(hidroxi-metil)-5-oxo-6,6-bisz(metil-tio)-l,2,3,4- ciklohexántetrol-származék vagy (1S)­­(l/OH/,2,4/l,3)-l-C-(hidroxi-metil)-5-oxo-6,6-(tr imctilén-ditio)-l,2,3,4-ciklohexántetrol-származ ék (5” képlet) előállítására a (4”) képletű vegyület lúggal történő kezelésével. Az (I”’) általános képletű veyületből a valiolint és származékait például a 4. reakcióvázlaton szemlél­tetett módszerrel állíthatjuk elő, azaz a (7”) képletű valiolamintésO-szubsztituált származékát a követ­kező eljárásokkal szintetizálhatjuk; 5” eljárás: A (6”) általános képletű oxim-szár­­mazékokatvagyazO-szubsztituált oxim-származé­­kot úgy állítjuk elő, hogy az (1”’) általános képletű vegyületet Z-NH2 általános képletű vegyülettel rea­gáltatjuk, ahol Z jelentése adott esetben védett hid­­roxilcsoport, például hidroxilamin és O-szubsztitu­­ált hidroxil-aminok, például O-metil-hidroxilamin és O-benzil-hidroxil-amin, és 6 ” eljárás: Eljárás a (6”) általános képletű ve­gyület kénmentesítésére a bisz(metil-tio)-csoport vagy tri-metilén-ditiocsoport eltávolítására (6” el­járás), és a 6” eljárással az oxim hidroxiimino-cso­­portját aminocsoporttá redukáljuk és kívánt eset­ben a védőcsoportot eltávolítjuk (6c” eljárás). A (11’) képletű valiolamin N-szubsztituált szár­mazékát, azaz A helyén hidroxialkilcsoportot tar­talmazó (II) általános képletű vegyületeket a követ­kező eljárásokkal szintetizáljuk: 7” eljárás: Eljárás (8”) általános képletű vegyü­­let előállítására az (5") képletű vegyület és R-NH2 általános képletű primer amin reagáltatásával, ahol Rz jelentése aminmaradék, és a kapott Schiff-bázis redukálásával, és 8" eljárás: Eljárás a (8”) általános képletű ve­gyület kénmentesítésére a bisz(metil-tio)-csoport vagy a trimetilén-ditiocsoport eliminálására és kí­vánt esetben a védőcsoportok eltávolítására. Az 1" eljárást, azaz például a (2”) általános kép­letű l-C-[bisz(metil-tio)-metil]-D-glükono-6-lak­­ton-származékból úgy hajtjuk végre, hogy az (1”) általános képletű vegyületet reagáltatjuk bisz(me-9 til-tio)-metil-lítiummal, vagy a (2”) általános képle­tű l-C-(l,3-ditián-2-il)-D-glükopiranózt úgy állít­juk elő, hogy egy (1 ”) általános képletű vegyületet 2-litio-l ,3-ditiánnal reagáltatunk. Ebben a reakció­ban rendszerint 1-5 mólekvivalens, előnyösen 2- 2,5 mólekvivalens bisz(metil-tio)-metil-lítiumot vagy 2-litio-l,3-ditiánt használunk az 1” általános képletű D-glükono-6-lakton-szánnazékra vonat­koztatva. A reakciót megfelelő oldószerben hajtjuk végre, mégpedig közönbös oldószerben, például tet­­rahidrofuránban, 1,4-dioxánban, etil-éterben, he­xánban; és ezeket az oldószereket külön-külön vagy kombinálva alkalmazhatjuk, előnyösen inert gáz, például nitrogén és argon atmoszférájában. A reak­ció hőmérséklete rendszerint -20-(-78'C, előnyö­sen -50-(-78) °C a reakció kezdetén és -20-(-40 ”C később. A reakcióidő kb. 1 -8 óra. A 2" eljárásban a (2”) általános képletű vegyület hemiketánképző karbonilcsoportját hidroxilcso­porttá redukáljuk, és eközben a redukálószerként fémhidrogén-komplexeket, diboránt és szubsztitu­­ált diboránokat használunk. Használhatunk fém­­bórhidrideket, például nátrium-bórhidridet, káli­­um-bórhidridet, lítium-bórhidridet, cink-bórhidri­­det, nátrium-trimetoxi-bórhidridet, kálium-tri­­szek-butil-bórhidridet, lítium-tri-szek-butil-bór­­hidridet, kálium-trisz-izoamil-bórhidridet és líti­­um-trisz-izoamil-bórhidridet, alkálifém-ciano­­bórhidrideket, például nátrium-ciano-bórhidridet és tetra-n-butil-ammónium-ciano-bórhidridet, al­kálifém-alumínium-hidrideket, például lítiumalu­­mínium-hidrid, lítium-trimetoxi-alumínium-hid­­rid, lítiurn-tri(terc-butoxi)-alumínium-hidridet, al­­kil-boránokat, például 2,3-dimetil-2-butil-boránt, bisz-3-metil-2-butil-boránt, diizo-pinokamfenil­­boránt, diciklohexil-boránt, 9-bórabiciklo[3,3,l]­­nonánt és N,B-enantránt és alkil-aminboránokat, például dimetil-amin-boránt és tetrametil-ammó­­nium-bórhidridet. A redukció reakcióhőmérséklete a használt re­dukálószerektől függ, rendszerint -30-(+40) °C kö­zött mozog, de adott esetben különösen a redukció kezdetén a reakciót hűtés közben végezzük, például -78 °C-ra lehűtve az elegyet, vagypedig +80 'C-ra felmelegítjük. A reakcióidő változik a használt re­dukálószer és a reakció hőmérséklete függvényé­ben, rendszerint 5 perctől 24 óra hosszat tart. A 3” eljárásban (4”) általános képletű dioxo­­származékot állítunk elő a (3”) általános képletű al­­ditol-származék védőcsoport nélküli hidroxilcso­­portjának oxidációjával és olyan körülményeket használunk, amelyek mellett a cukrok szekunder hidroxilcsoport jai vagy a többértékű alkoholok sze­kunder hidroxilcsoportjai oxidálódnak karbonü­­csoporttá. Az oxidációt tehát dimetil-szulfoxid és aktiválószer segítségével végezzük, például dimetil­­szulfoxidot és trifluor-ecetsavanhidridet, dimetü­­szulfoxidot és ecetsav-anhidridet, dimetil-szulfoxi­­dot és foszfor-pentoxidot, dimetil-szulfoxidot és kén-trioxid-piridin-komplexet, dimetil-szulfoxidot és oxolil-kloridot, előnyösen dimetil-szulfoxidot és trifluoré-ecetsav-anhidridet használunk. Az oxidá­ciót végezhetjük krómium-trioxid-piridin-kompl­­exszel, piridinium-dikromáttal nikotinium-dikro­­máttal vagy ruténium(VIII)-oxiddal is. 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom