203317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozóz-származékok előállítására

HU 203317B

7

8

A keletkezett Schiff-bázis redukálását katalitikusán is végezhetjük, azaz a reakciót végrehajthatjuk rázás vagy a Schiff-bázis keverése közben oldószerben katalizátor és hidrogénáram jelenlétében. A katalitikus redukcióhoz használhatunk katalizátorként platina feketét, platina-dioxidot, palládium-feketét és palládium csontszenet és Raney-nikkelt. Oldószerként használhatunk vizet, alkoholokat, például metanolt és etanolt, étereket, például dioxánt és tetrahidrofuránt, N,N-dimetil-formamidot, külön-külön vagy kombinációban. A reakciót rendszerint 0-40 °C-on atmoszférikus nyomáson végezzük, de alkalmazhatunk nyomást is vagy melegítést.

A (8’) és (10’) általános képletű pszeudo-halogén-cukorszármazékok dehalogénezését a 7’ és 9’ eljárásokban reduktív dehalogénezéssel, például katalitikus redukcióval végezhetjük, azaz a redukciót a (8’) és (10’) általános képletű vegyületek rázásával vagy keverésével végezhetjük hidrogénnel megfelelő oldószerben a katalitikus redukciót elősegítő katalizátor jelenlétében. Katalizátorként használhatunk palládium csontszenet, palládiumfeketét, Raney-nikkelt, platina feketét és platina dioxidot. A pszeudo-halogén-cukor-származék és a dehalogénezéssel képződött vegyület oldékonysága alapján választjuk meg az oldószert, rendszerint vizet, alkoholokat, például metanolt és etanolt, étereket, például tetrahidrofuránt és dioxánt, és dimetilformamidot használhatunk külön-külön vagy kombinálva. A reakciót atmoszférikus nyomáson vagy magasabb nyomáson 0-40 °C-on 2-48 óra hosszat végezzük.

Reduktív dehalogénezőszerként előnyösen különböző fémhidrid-komplex redukálószereket használhatunk, ide értve a bórhidrid-komplex redukálószereket, például nátrium-bórhidridet, káliumbórhidridet, lítium-bórhidridet, nátrium-trimetoxi-bórhidridet, nátrium-trimetil-bórhidridet. Oldószerként használhatunk vizet, alkoholokat, például metanolt, etanolt, propanolt és butanolt, N,N- dimetü-formamidot, N-metil-acetamidot, dimetilszulfoxidot, glimeket, például metil-celloszolvot, dimetü-celloszolvot és dietilén-glikol-dimetilétert, étereket, például dioxánt és tetrahidrofuránt, acetonitrilt, külön-külön vagy egymással vagy apoláros oldószerekkel, például etil-acetáttal és benzollal kombinálva. A reakció feltételei változnak a használt redukálószer függvényében, a reakció hőmérséklete rendszerint 0-40 °C, adott esetben a reakcióelegyet az oldószer visszafolyatási hőmérsékletéig melegíthetjük. A reakcióidő a hőmérséklettől és a használt redukálószertől függ, rendszerint 1- 24 óra.

A reduktív dehalogénezést szerves ónhidridek alkalmazásával is elvégezhetjük, azaz a kívánt terméket úgy kapjuk, hogy aromás szerves oldószerben, például benzolban, toluolban vagy xilolban vagy alifás szerves oldószerekben, például etil-éterben, dioxánban és etilén-glikol-monoeiíl-éterben feloldjuk a kiindulási anyagot, majd hozzáadjuk a szerves ónhidridet, például (n-C4H9)3SnH, (n- C4H9)2SnH, (n-C3H7)3SnH, (C2Hs)3SnH, (CőH5)3SnH, és (C6H5)2SnH2 és a gyökreakció iniciátoraként például azovegyületeket, például a,a’-5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

azo-bisz-izobutironitrüt, peroxidokat, például benzol-peroxidot, és trifenil-borátot, előnyösen a,a’azo-bisz-izobutironitrilt használunk. A reakciót rendszerint 10-150 'Ck-on 1-24 óra hosszat végezzük.

Egy másik reduktív dehalogénezési módszer szerint fémalumínium-komplexeket, például lítiumalumínium-hidridet, nátrium-alumínium-hidridet, nátrium-alumínium-trietoxi-hidridet, nátriumalumínium-bisz(2-metoxi-etoxi)-hidridet és nátrium-alumínium-dietil-hidridet használhatunk. Azonkívül alkalmazhatunk egy másik módszert, mely szerint nátriumot vagy lítiumot folyékony ammóniával reagáltatunk, vagypedig a reduktív dehalogénezést elvégezhetjük cinkkel és sósavval vagy ecetsavval, vagy pedig elektrolitikus redukció útján.

Az(5’(, (6’), (7’), (8’) és (10’) általános képletű vegyületek, azaz az (!’) általános képletű vegyületek

egyaránt új pszeudo-halogén-cukor-származekok és fontos intermedierek a kívánt (7”) és (11 ’), azaz a (II) általános képletű végtermékek előállításához.

A 3. és 4. reakcióvázlaton Q1 és Q2 jelentése rövidszénláncú alkilcsoport vagy Q1 és Q2 rövidszénláncú alkilénláncot képez, R hidroxil-védőcsoport, Z jelentése adott esetben védett hidroxücsoport és A jelentése aminmaradék vagy hidrogénatom.

A (I’”) általános képletű kiindulási vegyület a (2”) általános képletű vegyületből állítható elő oly módon, hogy az (1”) általános képletű D-glükonoa-lakton-származékotQ1S

általános képletű karbanionnal reagáltatjuk. A fenti általános képletű karbanionok közé tartoznak azok a karbanionok, ahol Q1 és Q2 egymástól függetlenül 1-3 szénatomos alkilcsoportot, például metil-, etil-, propil- vagy izopropilcsoportot jelent és konkréten ezek a karbanionok lehetnek például bisz(metil-tio)-metánból és bisz(etil-tio)-metánból levezethető karbanionok, és azok a vegyületek, ahol Q1 és Q2 együtt rövidszénláncú, azaz 2-3 szénatomos alkilénláncot, például etilén- és trimetiléncsoportot képez, konkrétan az 1,3-ditiolánból és az 1,3- ditiánból levezethető karbanionok.

Az l’”-4” eljárások az (I’”) általános képletű vegyületek előállítására az (1”) képletű vegyületből indulnak ki, az 5”-8” eljárások a (7”) képletű és (11’) általános képletű vegyületek előállítására az (T”) képletű vegyületből indulnak ki. Ezeket a reakciókat a 3. és 4. reakcióvázlat mutatja. Mindkét reakcióvázlatban bisz(metil-tio)-metánból és 1,3-ditiánból származó karbanionokat használtunk, az (5”) vegyületet a következő 1 ”-4” eljárássorozattal állítjuk elő:

1” eljárás: i) Eljárás a 3-as, 4-es, 5-ös és 7-es helyzetben védett hidroxilcsoportokat tartalmazó D-glüko-2-heptozulóz (2,6) 1,1-dimetil-ditio-acetál), azaz a (2”) általános képletű 1 -[bisz(metil-tio)meti!]-D- glükopiranóz-származék előállítására. Az eljárást úgy hajtjuk végre, hogy bisz(metil-tio)-metánt bázissal, például n-butil-lítiummal kezelünk és a kapott karbaniont (1 ”) általános képletű D-glükono-5-lakton-származékkal reagáltatjuk, vagy

ii) a 3-, 4-, 5- vagy 7-es helyzetben védett hidroxilcsoportot tartalmazó D-glüko-2-heptozulóz (2,6)

5