203317. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozóz-származékok előállítására

HU 203317B 7 8 A keletkezett Schiff-bázis redukálását kataliti­kusán is végezhetjük, azaz a reakciót végrehajthat­juk rázás vagy a Schiff-bázis keverése közben oldó­szerben katalizátor és hidrogénáram jelenlétében. A katalitikus redukcióhoz használhatunk katalizá­torként platina feketét, platina-dioxidot, palládi­um-feketét és palládium csontszenet és Raney-nik­­kelt. Oldószerként használhatunk vizet, alkoholo­kat, például metanolt és etanolt, étereket, például dioxánt és tetrahidrofuránt, N,N-dimetil-formami­­dot, külön-külön vagy kombinációban. A reakciót rendszerint 0-40 °C-on atmoszférikus nyomáson végezzük, de alkalmazhatunk nyomást is vagy mele­gítést. A (8’) és (10’) általános képletű pszeudo-halo­­gén-cukorszármazékok dehalogénezését a 7’ és 9’ eljárásokban reduktív dehalogénezéssel, például katalitikus redukcióval végezhetjük, azaz a reduk­ciót a (8’) és (10’) általános képletű vegyületek rázá­sával vagy keverésével végezhetjük hidrogénnel megfelelő oldószerben a katalitikus redukciót el­ősegítő katalizátor jelenlétében. Katalizátorként használhatunk palládium csontszenet, palládium­feketét, Raney-nikkelt, platina feketét és platina dioxidot. A pszeudo-halogén-cukor-származék és a dehalogénezéssel képződött vegyület oldékonysága alapján választjuk meg az oldószert, rendszerint vi­zet, alkoholokat, például metanolt és etanolt, étere­ket, például tetrahidrofuránt és dioxánt, és dimetil­­formamidot használhatunk külön-külön vagy kom­binálva. A reakciót atmoszférikus nyomáson vagy magasabb nyomáson 0-40 °C-on 2-48 óra hosszat végezzük. Reduktív dehalogénezőszerként előnyösen kü­lönböző fémhidrid-komplex redukálószereket használhatunk, ide értve a bórhidrid-komplex redu­kálószereket, például nátrium-bórhidridet, kálium­­bórhidridet, lítium-bórhidridet, nátrium-trimeto­­xi-bórhidridet, nátrium-trimetil-bórhidridet. Ol­dószerként használhatunk vizet, alkoholokat, pél­dául metanolt, etanolt, propanolt és butanolt, N,N- dimetü-formamidot, N-metil-acetamidot, dimetil­­szulfoxidot, glimeket, például metil-celloszolvot, dimetü-celloszolvot és dietilén-glikol-dimetil­­étert, étereket, például dioxánt és tetrahidrofuránt, acetonitrilt, külön-külön vagy egymással vagy apo­­láros oldószerekkel, például etil-acetáttal és benzol­lal kombinálva. A reakció feltételei változnak a használt redukálószer függvényében, a reakció hő­mérséklete rendszerint 0-40 °C, adott esetben a re­­akcióelegyet az oldószer visszafolyatási hőmérsék­letéig melegíthetjük. A reakcióidő a hőmérséklettől és a használt redukálószertől függ, rendszerint 1- 24 óra. A reduktív dehalogénezést szerves ónhidridek alkalmazásával is elvégezhetjük, azaz a kívánt ter­méket úgy kapjuk, hogy aromás szerves oldószer­ben, például benzolban, toluolban vagy xilolban vagy alifás szerves oldószerekben, például etil-éter­ben, dioxánban és etilén-glikol-monoeiíl-éterben feloldjuk a kiindulási anyagot, majd hozzáadjuk a szerves ónhidridet, például (n-C4H9)3SnH, (n- C4H9)2SnH, (n-C3H7)3SnH, (C2Hs)3SnH, (CőH5)3SnH, és (C6H5)2SnH2 és a gyökreakció ini­­ciátoraként például azovegyületeket, például a,a’-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 azo-bisz-izobutironitrüt, peroxidokat, például ben­­zol-peroxidot, és trifenil-borátot, előnyösen a,a’­­azo-bisz-izobutironitrilt használunk. A reakciót rendszerint 10-150 'Ck-on 1-24 óra hosszat végez­zük. Egy másik reduktív dehalogénezési módszer sze­rint fémalumínium-komplexeket, például lítium­­alumínium-hidridet, nátrium-alumínium-hidridet, nátrium-alumínium-trietoxi-hidridet, nátrium­­alumínium-bisz(2-metoxi-etoxi)-hidridet és nátri­­um-alumínium-dietil-hidridet használhatunk. Azonkívül alkalmazhatunk egy másik módszert, mely szerint nátriumot vagy lítiumot folyékony am­móniával reagáltatunk, vagypedig a reduktív deha­logénezést elvégezhetjük cinkkel és sósavval vagy ecetsavval, vagy pedig elektrolitikus redukció útján. Az(5’(, (6’), (7’), (8’) és (10’) általános képletű ve­gyületek, azaz az (!’) általános képletű vegyületek egyaránt új pszeudo-halogén-cukor-származekok és fontos intermedierek a kívánt (7”) és (11 ’), azaz a (II) általános képletű végtermékek előállításához. A 3. és 4. reakcióvázlaton Q1 és Q2 jelentése rö­­vidszénláncú alkilcsoport vagy Q1 és Q2 rövidszén­­láncú alkilénláncot képez, R hidroxil-védőcsoport, Z jelentése adott esetben védett hidroxücsoport és A jelentése aminmaradék vagy hidrogénatom. A (I’”) általános képletű kiindulási vegyület a (2”) általános képletű vegyületből állítható elő oly módon, hogy az (1”) általános képletű D-glükono­­a-lakton-származékotQ1S általános képletű karbanionnal reagáltatjuk. A fenti általános képletű karbanionok közé tartoznak azok a karbanionok, ahol Q1 és Q2 egymástól füg­getlenül 1-3 szénatomos alkilcsoportot, például metil-, etil-, propil- vagy izopropilcsoportot jelent és konkréten ezek a karbanionok lehetnek például bisz(metil-tio)-metánból és bisz(etil-tio)-metánból levezethető karbanionok, és azok a vegyületek, ahol Q1 és Q2 együtt rövidszénláncú, azaz 2-3 szénato­mos alkilénláncot, például etilén- és trimetiléncso­­portot képez, konkrétan az 1,3-ditiolánból és az 1,3- ditiánból levezethető karbanionok. Az l’”-4” eljárások az (I’”) általános képletű ve­gyületek előállítására az (1”) képletű vegyületből indulnak ki, az 5”-8” eljárások a (7”) képletű és (11’) általános képletű vegyületek előállítására az (T”) képletű vegyületből indulnak ki. Ezeket a reak­ciókat a 3. és 4. reakcióvázlat mutatja. Mindkét re­akcióvázlatban bisz(metil-tio)-metánból és 1,3-di­­tiánból származó karbanionokat használtunk, az (5”) vegyületet a következő 1 ”-4” eljárássorozattal állítjuk elő: 1” eljárás: i) Eljárás a 3-as, 4-es, 5-ös és 7-es helyzetben védett hidroxilcsoportokat tartalmazó D-glüko-2-heptozulóz (2,6) 1,1-dimetil-ditio-ace­­tál), azaz a (2”) általános képletű 1 -[bisz(metil-tio)­­meti!]-D- glükopiranóz-származék előállítására. Az eljárást úgy hajtjuk végre, hogy bisz(metil-tio)-me­­tánt bázissal, például n-butil-lítiummal kezelünk és a kapott karbaniont (1 ”) általános képletű D-glüko­­no-5-lakton-származékkal reagáltatjuk, vagy ii) a 3-, 4-, 5- vagy 7-es helyzetben védett hidro­­xilcsoportot tartalmazó D-glüko-2-heptozulóz (2,6) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom