203310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-acetaldehidek előállítására

HU 20331 OB A találmány tárgya eljárás az (I) általános képle­tt! fenil-acetaldehidszármazékok előállítására (II) általános képletű epoxidokból, vagy (IV) általános képlett! fenil-epoxi-propionsavészter származékok­ból, zeolit vagy más katalizátorok jelenlétében. Ismert, hogy fenil-acetaldehidszármazékokat a megfelelő fenil-etanolszármazékok dehidrogénezé­­sével elő lehet állítani, azonban a konverzió nem tel­jes, és akiindulási vegyületnek és a végterméknek az elválasztása jelentős veszteséggel jár. Az eljárás so­rán, a fenil-acetaldehidszármazékok hőérzékenysé­ge miatt, a frakcionáláskor önkondenzáció jön lét­re, ami kitermelésveszteséget okoz. Továbbá halo­géntartalmú fenil-acetaldehidszármazékok előállí­tására ez az eljárás nem alkalmas, mivel a reakció körülményei között a reakcióelegyből halogén ha­sad le. Ismert továbbá a fenil-acetaldehidszármazékok előállítása a megfelelő sztirol-oxidok katalitikus át­rendeződésével. Ennél az eljárásnál is csak részleges a konverzió, és a reakció során nehezen elválasztha­tó mellékterméket kapunk. AzEP-A-100 117 ismerteti a sztirol-oxidnak és az aromás magban alkil- illetve alkoxicsoporttal szubsztituált sztirol-oxidnak a megfelelő ß-fenü­­acetaldehidszármazékká való átalakítását, folya­dékfázisban, titántartalmú zeolitokon, 30-100 °C hőmérsékleten. A katalizátort azonban költséges el­őállítani, a drága, nagyon tiszta kiindulási vegyüle­­tekből, így tetraalkil-ortoszüikátból, tetraalkil-or­­totitanátból és tetrapropil-ammónium-hidroxid­­ból. Más eljárások is ismertek epoxidoknak karbo­­nilvegyületekké való átrendeződésére. Például cik­­lododekanont nyernek epoxi-ciklododekánból, pal­ládium- vagy ródiumvegyülettel ellátott alumíni­­um-oxidon (Neftekhimija 16 (1976), 250-254), Ki­fejezetten utalnak arra, hogy ennél a reakciónál a zeolitok nem alkalmazhatók. A butilén-oxidnak bu­­tiraldehiddé való átalakításánál az A-zeolitok alkal­mazását is leírták (Hokkaido Daigaku Kogakubu Hokuku 67 (1973), 171-178). A reakció szelektivi­tása (55-72%) azonban hagy még kívánnivalót. Az A-zeolit-katalizátorokat a kokszosodás következté­ben való dezaktiválódásuk után nehéz regenerálni, mivel az ehhez szükséges mintegy 500 “C-os hőmér­séklet a zeolit kristályszerkezetét tönkreteszi. Ismert továbbá olyan eljárás (EP-A-228 675) a fenü-acetaldehidszármazékok előállítására a meg­felelő sztirol-odix- illetve fenü-etüénglikolszárma­­zékokból, amelynél pentasil-, mordenit-, erionit-, kabazit- vagy L-típusú zeolitokat használnak, és a reakciót 200 “C-tól 500 'C-ig, előnyösen azonban 200 “C-tól 400 'C-ig terjedő hőmérsékleten és lég­köri nyomáson hajtják végre. A katalizátorok sze­lektivitása és üzemideje azonban hagy még kívánni­valót, főleg a halogénezett sztirol-oxidok illetve fe­­nil-etüénglikolok reakciójához használt katalizáto­rok esetén. Továbbá ismert, hogy a fenil-etilénglikol átren­deződési reakciójával fenil-acetaldehidet állítha­tunk elő, a reakciót vákuumban végrehajtva, a kata­lizátort szuszpenzióként alkalmazva, és az alkalma­zott katalizátor aktivált agyag vagy vas-, kálcium­­illetve magnézium-oxiddal kevert olyan alumíni­­um-szilikát, amelyben a szilícium-dioxid/alumíni­1 um-oxid tömegarány 80:20 és 93:7 között változik. Mindkét reakcióban közös azonban az, hogy az 60- 86%-os kitermelést lehet még javítani. Ez az eljárás nem flexibilis, mert halogénezett vegyületeket ezzel az eljárással sem lehet előállítani. Az agyag esetén természetes anyagról an szó, amelynek a tájtól füg­gően különböző az összetétele és ezáltal a kataliti­kus tulajdonsága és szelektivitása is. Ez a körül­mény különösen zavaró a folytonos eljárásoknál. Aledehidek karbonsavkloridokból is előállítha­tok Rosenmund-redukcióval. Ezek a reakciók jól mennek végbe akrUsav-ldoridokkal, folyadékfázis­ban. Más savkloridokkal, így például az aralkil-kar­­bonsavkloridokkal való reakcióknál azonban általá­ban alacsony a kitermelés és fellép a katalizátor­mérgezés is. Célkütüzésünk az, hogy az (I) általános képletű fenü-acetaldehid-származékoknak könnyen hozzá­férhető kiindulási vegyületekből való előállítására olyan eljárást találjunk, amelynél a katalizátor könnyen előállítható, a katalizátornak hosszú üze­midő esetén is nagy az aktivitása és a szelektivitása, és ennek a katalizátornak a jelenlétében való reakci­ónál nagyiegyen a konverziófok. Ezenkívül ennél az eljárásnál a katalizátornak könnyen regenerálható­­nak kell lennie. Azt találtuk, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel a találmány szerinti eljárás az (I) általános képletű fenil-acetaldehid-származékoknak — a képletben R1 hidrogénatomot vagy 1 -4 szénatomos alkilcsoportot és Rz halogénatomot, 1-4 szénato­mos alkoxiesoportot vagy adott esetben legfeljebb három halogén a tómmal szubsztituált 1-6 szénato­mos alkilcsoportot jelent — az előállítására, amely­nek lényege, hogy éli) általános képletű epoxidokat — a képletekben R1 és Rz jelentése a fenti — gázfá­zisban, bór-szilikátzeolit katalizátorok jelenlété­ben, vákuumban, 70 “C-tól 200 “C-ig terjedő hőmér­sékleten reagáltatunk, vagy (IV) általános képletű fenil-epoxi-propionsav-észterszármazékokat — a képletben R ‘ és Rz a fenti jelentésű, és R3 terc-bu­­til- vagy i-propilcsoportot jelent — 200 °C-tól 400 “C-ig terjedő hőmérsékleten, 0,01-tól 50 mbar­­ig terjedő nyomáson reagáltatunk, zeolit vagy fosz­fát vagy hordozóanyagra felvitt bórsav vagy savas fém-oxid-katalizátor jelenlétében. A találmány szerinti eljárás alkalmazása kikü­szöböli az eddig ismert eljárásoknak a fentiekben felsorolt hátrányait. A találmány lehetővé teszi az (I) általános képle­tű fenil-acetaldehidszármazékoknak könnyen be­szerezhető kiindulási vegyületekből való előállítá­sát, olyan katalizátorok jelenlétében, amelyek ki­tűnnek egyszerű előállíthatóságukkal, nagy aktivi­tásukkal és könnyű regenerálhatóságukkal. Továb­bá a találmány garantálja a katalizátorok hosszú üzemidejénél is a magas konverziófokot, a nagy sze­lektivitást illetve a katalizátorok flexibilis alkal­mazhatóságát. A találmány szerinti eljárás előnyei a találmány szerinti katalizátorok alkalmazásánál a következők: teljes átalakulás, az elválasztási problémák megszű­nése, a hosszú üzemidők, a több mint 90%-os szelek­tivitás, halogéntartalmú kiindulási vegyületeknél is nagyon jó kitermelések, a végtermékek egyszerű el­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom