203276. lajstromszámú szabadalom • Készülék és eljárás vágott sebek vagy kötőszövetek hegesedési képességének meghatározására
HU 203276B Az 1. ábra a készüléket mutatja védőcsomagolásba burkolva. A 2. ábra a készüléket mutatja a sebbe behelyezve. A 3. ábra a kapilláris cső szivacs felé mutató végét ábrázolja, hosszanti metszetben, nagyobb léptékben. A4, ábra a 3. ábra szerinti kivitelt ábrázolja, amikor azonban a szivacs folyadékkal van átitatva. A 4a. ábra a 4. ábra szerinti cső keresztmetszetét ábrázolja. Az 5. ábra az ismert szivacs esetében a makro- és mikropórusokban az eloszlási görbét mutatja. A 6. ábra az eloszlási görbét mutatja a makro és mikropórusokban a találmány szerinti szivacs esetében. A találmány szerinti készülék hajlékony 1 kapilláris csövet tartalmaz, amely előnyösen szilikon-gumiból készül, és amelynek egyik végére sejteket gyűjtő 2 szivacs van szerelve. Használat céljából az 1 kapilláris csövet átlátszó 3 védőburkolatba helyezzük, amelybe az 1 kapilláris cső a fenékhez van rögzítve védőfilmek segítségével. Alkalmazás céljából a védőfilmeket az 1 kapilláris cső végéről le lehet tépni, amint az az 1. ábrán látható és több ilyen kapilláris csomagot lehet egymás mellé rakni és egyenként eltávolítani. A csomagból eltávolított 1 kapilláris csövet a sebbe helyezzük, amint az a 2. ábrán látható. Az 1 kapilláris csövet ebben a helyzetben kb. 48 órát tartjuk úgy, hogy folyadék gyűljön össze az 1 kapilláris csőbe, és abszorbeálódjon a 2 szivacsba. Fontos, hogy az 1 kapilláris cső és a 2 szivacs alakja olyan legyen, hogy a 2 szivacs expandált állapotában is a helyén maradjon. Az is fontos, hogy a sebből jövő váladék képes legyen szabadon áramolni az 1 kapilláris csőben, és azt az expandált 2 szivacs ne zárja el. A 3. és 4. ábrákon látható kivitelnél az 1 kapilláris csőben legalább egy belső 4,6 horony van. A 3. és 4. ábrákon látható kivitelnél a 4,6 hornyok száma négy, amely 4,6 hornyok közül kettőkettő egymással szemben helyezkedik el. így a 4,6 hornyok között 5 gerincek képződnek, amelyek az 1 kapilláris cső közepe felé mutatnak. Az 1 kapilláris csőbe behelyezett 2 szivacs négyszögletes keresztmetszetű és úgy van behelyezve, hogy a keresztmetszet szemben lévő végei az 1 kapilláris cső belső 4 hornyaiba nyúlnak be, míg a másik pár 6 hornyot szabadon hagyják. Ezenfelül a 2 szivacs úgy van behelyezve az 1 kapilláris csőbe, hogy expandált állapotában ne nyúljon ki az 1 kapilláris csőből (lásd 4. ábra). Amikor az 1 kapilláris csövet a 2 szivacsával együtt behelyezzük a sebbe, a seb váladéka akadálytalanul be tud lépni az 1 kapilláris csőbe, annak következtében, hogy a 2 szivacs mindegyik oldalán van egy 6 horony. A 4 és 6 hornyok közötti 5 gerincek megakadályozzák a 2 szivacsot abban, hogy behatoljon az oldalsó 6 hornyokba, amelyek szabadon maradnak, és megkönnyítik a sebből jövő váladék beáramlását az 1 kapilláris csőbe. Annak érdekében, hogy jó eredményt érjünk el a viszkóz anyagból lévő 2 szivacsnak a lehető leghomogénebbnek kell lenni. Olyan mikro- és makropórusokat kell tartalmaznia, amelyek egymással köz3 lekednek úgy, hogy a sejtek képesek legyenek az egyik pórusból a másikba vándorolni. A 2 szivacsnak ezenkívül klinikailag tisztának kell lennie, és ilyennek kell lennie az 1 kapilláris csőnek is. Ebben a vonatkozásban makropórusok alatt olyan pórusokat értünk, amelyeknek átmérője 1,0 mm nagyságrend ű mikropórusok alatt pedig olyanokat, amelyeknek átmérője vagy lineáris mérete 10 pm nagyságrendű. Mivel a 2 szivacs célja, hogy összegyűjtse a sejteket a sebészeti sebből és azoknak természetes tenyészközeget biztosítson, szövetszerkezetének elsődleges fontossága van a találmány szempontjából, és meghatározó a 2 szivacs szerepét illetően. A működés szempontjából nagyon fontos a mikro- és makropórusok közötti arány, a pórusok megfelelő mérete és alakja, valamint a pórusok válaszfalaiban a nyílások mérete és alakja, hogy megkönnyítsék a sejtek vándorlását az egyik pórusból a másikba. Ha az emberi testet vizsgáljuk, akkor gyakorlati okokból kis készüléket kell alkalmazni, így tehát a viszkóz szivacsnak is kicsinek kell lennie. Ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el, az alkalmazott viszkóz szivacsnak a lehető leghomogénebbnek kell lenni. Ennek előfeltétele, hogy a szivacs pórusméretének eloszlásában a lehető legkisebb fluktuáció legyen. A mikro- és makropórus-eloszlások csúcsainak a lehető legkeskenyebbnek kell lennie. Egy nagyon nagy makropórus jelenléte a 2 szivacsban az egész analízist semmissé teheti. Az iparilag előállított szivacsokban a makropórusok túl nagyok a jó működés szempontjából, és megakadályozzák, hogy a sejtek a pórusok falához kötődjenek, azonkívül a makropórusok eloszlása is túl széles (lásd 5. ábra). A jó működés szempontjából nagyon fontos, hogy a mikropórusok minél nagyobbak legyenek, eloszlásuk 5-15 pm nagyságrenden belül legyen, a makropórusok minél kisebbek legyenek, eloszlásuk 0,4-0,9 mm nagyságrenden belüli legyen (6. ábra). A viszkóz cellulóz szivacs gyártása önmagában ismert. így a mikro- és makrópórusokat tartalmazó, találmány szerinti szivacs gyártása az ismert eljárási lépésekkel a következőképpen történik; Száltartalmú speciális viszkózhoz szitált nátrium-szulfát kristályt adunk hozzá vákuum alatt. A viszkózt megszilárdítjuk, és a nátrium-szulfát kristályt feloldással eltávolítjuk. A szivacsot fehérítjük és sajtoljuk, szárítjuk, és megfelelő méretű darabokra vágjuk. A mintavételt követően az 1 kapilláris cső végét öblítő készülékhez csatlakoztatjuk, ahol a 2 szivacsot öblítjük, hogy a benne összegyűjtött sejteket visszanyerjük analízis céljából. Az eljárás működése és reprodukálhatósága szempontjából fontos, hogy megfelelő öblítőszert, öblítési sebességet és öblítőfolyadék mennyiséget alkalmazzunk. Amikor ezeket a paramétereket megválasztjuk, ügyelni kell arra, hogy a szivacsban lévő sejtek ne törjenek össze az öblítési művelet alatt. A kapott eredményeket analizáljuk és összehasonlítjuk a hasonló kísérletekben korábban kapott eredmények értékeivel. Kiterjedt és különböző összehasonlítások gyakorlatilag csak komputerrel végezhetők, amelyből az eredmény majdnem azonnal kinyerhető, és a szükséges terápiái intézkedések 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
