203270. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként szubsztituált 2-fenil-imino-oxazolidineket tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

HU203270B Az utóbb említett reakciót, ahol egy helyettesí­tett N-diklór-metilén-anilint reagáltatunk egy N- szubsztituált glikolsavamiddal, miközben két mole­kula sósav hasad le, előnyösen közömbös szerves ol­dószerben, például aromás szénhidrogénben — to­luol, stb. — végezzük szerves bázis, például egy amin — trietil-amin, stb. — jelenlétében szobahő­mérséklet és az oldószer forráspontja közötti hő­mérsékleten. A reakciót kétfázisú rendszerben is le­játszathatjuk, ahol az egyik fázis a reakciókompo­nensek alkalmas poláris oldószerben — mint ami­lyen a klórozott szénhidrogének, például a metilén­­klorid vagy a kloroform — készült oldata, a másik fázis egy szervetlen bázisnak, például nátrium-hid­­roxidnak vagy kálium-hidroxidnak vizes oldata. A reakció ez esetben is előnyösen szobahőmérsékle­ten vagy csak kissé megemelt hőmérsékleten törté­nik. A reakcióhoz szükséges szubsztituált N-diklór­­metilén-anilint például a megfelelő formanilid vagy izotiocianát oxidativ körülmények között végzett klórozásával, például szulfuril-klorid és tionil-klo­­rid keverékével, állíthatjuk elő. Ez utóbbi, a forma­­nilidből kiinduló reakciót előnyösen kissé alacso­nyabb hőmérsékleten végezzük, tionil-kiorid feles­leget használva oldószerként, de, ha szükséges, kö­zömbös szerves oldószert is alkalmazhatunk. A fent említett reakciót, melyben egy szubsztitu­ált anílint reagáltatunk egy 2-alkil-imino-oxazoli­­din-4-onnal — ahol az alkilcsoport alacsony szén­atomszámú —, miközben egy alacsony szénatom­számú alkil-amin hasad le, előnyösen valamely kö­zömbös szerves oldószerben — mint amilyenek az aromás szénhidrogének, például toluol vagy xilol — végezzük, előnyösen olyan körülmények között, amikor az alacsony szénatomszámú alkil-amint el tudjuk desztillálni a reakció folyamán. Előnyös ezért a reakciót magasabb hőmérsékleten és/vagy csökkentett nyomáson végezni. A reakcióhoz szük­séges 2-alkil-imino-oxazolidin-4-ont úgy állíthat­juk elő, hogy azN,N’-bisz-alkil-karbamidot, ahol az alkilcsoportok alacsony szénatomszámúak, monok­­lór-acetil-kloriddal reagáltatjuk előnyösen meg­emelt hőmérsékleten, valamely szerves oldószer­ben, például aromás szénhidrogénben, mint ami­lyen a toluol. A találmány különleges sajátosságaként felis­mertük, hogy az utóbb említett reakció, azaz a szubsztituált anilin és a 2-alkil-imino-oxazolidin-4- on közötti reakció könnyen és magas termelékeny­séggel játszódik le, ha az imino-oxazolidin-4-ont só alakjában, főként sósavval képzett sójaként reagál­tatjuk a szubsztituált anilinnel. A reakciót poláris szerves oldószerben, előnyösen szobahőmérséklet és az oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. Alkalmas oldószerként említhetjük az alacsony homológszámú alkoholokat, például a me­tanolt és az etanolt, vagy étereket, például a dioxánt és a tetrahidrof uránt. Az (I) általános képletű vegyületeket, ahol R2 je­lentése (halogénezett) alkil-szulfinil- vagy alkil­­szulfonil-csoport, ugyancsak előállíthatjuk a meg­felelő (halogénezett) alkil-tio-vegyületnek például hidrogén-peroxiddal vagy peroxi-karbonsawal tör­ténő oxidálásával, előnyösen poláris szerves oldó­szerben végezve a reakciót. 9 Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, ahol R.2 jelentése halogénezett vagy nem halogénezett alkoxicsoport vagy alkil-tio-csoport ugyancsak elő­állíthatjuk, ha a megfelelő hidroxil-vagy merkapto­­vegyületet alkalmas halogénezett vagy nem halo­génezett alkilezőszerrel reagáltatjuk, előnyösen po­láris szerves oldószerben és egy bázis jelenlétében. Az (I) általános képletű vegyületeket, ahol X je­lentése kénatom úgy is előállíthatjuk, hogy a megfe­lelő oxazolidin-4-ont közömbös szerves oldószer­ben alkalmas kéntartalmú vegyülettel, például fosz­­for-pentaszulfiddal reagáltatjuk. (I) általános képletű vegyületekhez, ahol R2 je­lentése (halogénezett) alkil-szulfonil-oxi-csoport, úgy is juthatunk, hogy a megfelelő hidroxil-vegyü­­letet alkalmas szuflonil-halogeniddel reagáltatjuk előnyösen bázis jelenlétében. Az almondottak szemléltetésére az alábbiakban példákat adunk meg. A példák kizárólag szemléltető jellegűek, így a találmány oltalmi körét nem korlá­tozzák. 1. példa A 2-(3-trifluor-metil-fenil-imino)-3-metil-oxa­­zol idin-4-on (1) előállítását az alábbi reakciólépése­ken keresztül valósítjuk meg: (a) 44 g N,N’-dimetil-karbamid 250 ml toluolban készült szuszpenziójához hozzáadunk 62 g monok­­lór-acetil-kloridot, a rcakciókeveréket 6 órán át gőzfürdőben melegítjük, elűzve a sósavat. Miután egy éjszakán keresztül hagyjuk állni, a keletkezett 2-metil-imino-3-metil-oxazolidin-4-on szilárd só­savas sóját leszívatjuk, toluollal, majd dietü-éterrel mossuk és 500 ml metanolban oldjuk. Az oldathoz trietil-amint adva feleslegben, a reakciókeveréket bepároljuk, a bepárlási maradékot 500 ml dietil­­éterben felvesszük és szűrjük. A szűrletet aktív szénnel kezeljük és bepároljuk, a bepárlási maradé­kot diizopropil-éterben átkristályosítva 46 g 2-me­­til-imino-3-metil-oxazolidin-4-ont nyerünk; op.: 46 °C. Ha szükséges a terméket petroléterben (40— 60) átkristályosítjuk, a kapott anyag olvadáspontja: 48 °C. A terméket tisztíthatjuk vákuumdesztilláció­­val is; 1600 Pa nyomáson a forráspont 100-101 °C; a kapott termék olvadáspontja: 45-48 ”C. (b) 4,83 g 3-trifluor-metil-anilint és 4,22 g, az (la) lépés szerint nyert 2-metil-imino-3-metil-oxa­­zolidin-4-ont 25 ml toluolban forraljuk 2 napon ke­resztül visszafolyatós hűtő alatt. A bepárlás után kapott maradékot dietil-éterben felvesszük, az éte­res oldatot háromszor 2 n sósavval, majd vízzel sem­legesre mossuk. Az oldószer elpárlása után a mara­dékot petroléterben (40-60) átkristályosítjuk, 5,70 g 2-(3-trifluor-metil-fenil-imino)-3-metil­­oxazolidin-4-ont nyerve. Op.: 52-54 °C. Toluol he­lyett xilolt használva, ugyanerre az eredményre ju­tunk. A terméket desztillációval is tisztíthatjuk, 1600 Pa nyomáson a forráspont 182-183 ”C. Az ismertetett módon állítjuk elő az alább felso­rolt vegyületeket is; a vegyületek száma megfelel a leírásban használt számozásnak. A (39) és (43) szá­mú vegyületek kiindulási anyaga a 2-(3-hidroxi-fe­­nil-imino)-3-metil-oxazolidin-4-on. 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom