203255. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hibrid interferonok előállítására

1 HU 203 255 B 2 Az élesztők számára megfelelő marker gének külö­nösen azok, amelyek a gazdasejtnek antibiotikum re­zisztenciát kölcsönöznek vagy az auxotróf élesztő mu­tánsok esetében azok a gének, amelyek a gazdasejt lé­­zióját teszik teljessé. A megfelelő gének például azok, amelyek a cikloheximid antibiotikummal szembeni rezisztenciát adják át vagy pedig prototróf tulajdon­sággal látják el az auxotróf élesztő mutánst, üyen pél­dául az URA3, LEU2, HIS3 vagy különösen a TRP1 gén. A még előnyösebb élesztő hibrid vektorok bakte­riális gazdasejtben, különösen az E. coliban is tartal­maznak replikációs kezdőpontot és marker gént, így a hibrid vektorok és intermedier származékaik szer­kesztése és klónozása bakteriális gazdasejtben is meg­valósítható. Élesztőben való kifejeződés szempontjából például azok az alkalmas expressziószabályozó szekvenciák, amelyek magas szinten fejezik ki az élesztő géneket. Ilyen módon használható tehát a TRP1 gén AD Hl vagy ADHII gén, savanyú foszfatáz gén (PH03 vagy PH05) és izocitokróm gén promoterei, vagy a glükoli­­tikus folyamatban részt vevő promoterek, üyenek az enoláz, gliceraldehid-3-foszfát-dehidrogenáz (GAPDH), 3-foszfoglicerátkináz (CPK), hexokináz, privát-dekarboxiláz, foszfo-frukto-kináz, glükóz-6- foszfát-izomeráz, 3-foszfo-glicerát-mutáz, piruvát­­kináz, trióz-foszfát-izomeráz, foszfo-glükóz-izome­­ráz és glükókináz gének promoterei. A jelen találmány által előnybe helyezett vektorok transzkripció szabá­lyozással ellátott promotereket tartalmaznak, üyenek például a PH05, ADHII és GAPDH gének promoterei, amelyeket be vagy ki lehet kapcsolni a tenyésztési kö­rülmények változtatásával. A PH05 promotert példá­ul be lehet kapcsolni vagy ki lehet kapcsolni azáltal, ha növeljük vagy csökkentjük a táptalaj anorganikus foszfát koncentrációját. A promotert mesterségesen kapcsoljuk a kódoló ré­gióhoz úgy, hogy az a hibrid interferon kifejeződésé­nek hatékonyságát biztosítsa. A jelen találmány egyik megvalósítási változatában közvetlenül kapcsolódik az érett IFN kódoló szakaszához úgy, hogy a találkozás helyén transzlációs start szignál (ATG) van beépítve. A promotemek a hibrid IFN-t kódoló szakaszhoz kap­csolódásának előnyös régiója a fő mRNS startja és az illető promoterhez természetesen kötött gén ATG-je közt helyezkedik el. A jelen találmány egy másik kiviteli változatában, különösen, ha gazda-mikroorganizmusként élesztőt alkalmazunk, a szerkezet egy szignál szekvenciát is tartalmaz. Azok az alkalmas szignál szekvenciák, ame­lyek a használt promoterhez természetesen kapcso­lódnak Felhasználhatjuk például a PH05 szignál szekvenciát, továbbá az élesztő invertáz vagy a-faktor gének szignál szekvenciáját. Azokat a kombinációkat helyezzük előnybe, amelyek a szignál szekvencia és az érett hibrid IFN aminosav szekvenciája közti pontos hasítást teszik lehetővé. Olyan járulékos szekvenciá­kat, mint a pro- vagy spacer-szekvenciák, amelyek specifikus processzor szignálokat hordozhatnak, vagy nem hordozhatnak, szintén beépíthetünk a szerkezet­be olyan célból, hogy megkönnyítsük a prekurzor mo­lekulák helyes kezelését. Emellett fuzionált proteine­ket is termelhetünk belső processzor szignálokkal, amelyek elősegítik a megfelelő érést in vivo vagy in vitro. A találmány szerinti eljárásban használható vekto­rok - előnyösen - egy 3 ’-n-nél elhelyezkedő olyan gén­szekvenciát is magukba foglalnak, amely megfelelő szignálokat tartalmaz a transzkripció befejezéséhez és a poliadenilációhoz. Az üyen 3’-nél lévő szekvenciák például azok a gén szekvenciák, amelyek termé­szetesen kapcsolódnak az alkalmazott promoterhez. Abban az esetben, ha gazda-mikroorganizmusként élesztőt használunk, az alkalmazott expressziót szabá­lyozó szekvencia, a PH05 promoter, akkor előnyös, ha a 3’-t határoló szekvencia a PH05 géné. A találmány szerinti eljárás egy előnyös megvalósí­tási módja esetén a hibrid vektorok egy gazda törzsben replikációra és fenotípusos szelektálódásra képesek. Ezek magukba foglalnak egy promotert és egy, az új hibrid interferonok valamelyikét kódoló DNS-szek­­venciát, s e szóban forgó DNS-szekvencia a transzk­ripció start és terminátor szignáljával, valamint a transzláció start és stop szignáljával együtt az ülető hibrid vektorban található az említett promoter szabá­lyozása alatt oly módon, hogy egy transzformált gaz­dasejtben kifejeződvén, a találmány szerinti hibrid in­terferont állítja elő. A találmány szerinti eljárásban használt hibrid vek­torokat előáüíthatjuk úgy, hogy a LyIFN-a-2 és LyIFN-a-3 kódoló szakaszainak megfelelő szegmen­tumokat in vitro ligázzal összekapcsoljuk és a keletke­zett hibrid IFN gént megfelelő vektorba juttatjuk be, vagy pedig úgy, hogy egy egyedi IFN DNS-szegmentu­­mot ligázzal összekapcsolunk egy olyan linearizált vektor DNS-sel, amely már tartalmazza a még hiányzó szakaszokat, hogy üyen módon a kívánt hibrid interfe­ront kódoló gén áüjon elő. Előnyös, ha az amino termi­nális vég-szekvenciát adó DNS-szegmentum már fuzi­­onálódott az expressziószabályozó szekvenciával. A LyIFN-a-2 és LyIFN-a-3 kódoló régióinak meg­felelő szegmentumokat főként a jelen találmány által előnybe helyezett kiindulási vektorból vesszük, azaz a pBR322-ből származó pAM2 és pAM21 plazmidból. A pAM2 plazmid egy HindlH-Pstl inszertumot tartal­maz, amely magába foglalja a LyIFN-ct-3 kódoló régi­óját ß-laktanuz promoter szabályozása alatt. A pAM2 plazmid vektor része Pvuü-vel szemben rezisz­­tens. A pAM21 plazmid egy HindlG-Pstl inszertumot tartalmaz, amely magában foglalja a LyIFN-a-2 kó­doló régióját - ennek 92-es pozíciójában van az egyetlen PvuII hely - a ß-laktamäz promoter szabá­lyozása alatt. A pAM21 plazmid vektor része ugyan­csak rezisztens a Puvü-vel szemben. A ,3iB2B3D4” hibrid interferont főként úgy állít­juk elő, hogy a pAM21 plazmid nagy Pstl-PvuII frag­mentumát, a pAM21 plazmid kis Sau3A-Pvuü frag­mentumát és a pAM2 plazmid kis Sau3A-PvuII frag­mentumát és a pAM2 plazmid kis Sau3A-PstI frag­mentumát ligáz segítségével összekapcsoljuk. Ezzel a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom