203235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izoxazolszármazékok előállítására
1 HU 203 235 B 2 A találmány tárgya eljárás új (I) általános képletű izoxazolszármazékok, és ezeket mint hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására. A 211 157 sz. európai szabadalmi bejelentésből ismertek már vírusok ellen hatásos olyan izoxazolszármazékok, melyek azonban az oxazolgyűrű 4-helyzetében nem szubsztituáltak. Azt találtuk, hogy az oxazolgyűrű 4-helyzetű alkilrésze jelentősen növeli a vírusellenes hatást. A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű-ahol Rj jelentése 1-4szénatomosalkilcsoport, R2 jelentése hidrogénatom, R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, de nem lehet mindkettő jelentése hidrogénatom, és n értéke 6,7, vagy 8 -szubsztituált izoxazolszármazékok előállítására, oly módon, hogy valamely (II) általános képletű - ahol R j, R2.R3.R4 és n jelentése a fenti - vegyületet vízelvonószerrel oxazolgyűrű képződése mellett ciklizál juk. Az (I) általános képletű vegyületek aszimmetriacentrumokat tartalmazhatnak. A találmány tárgyát képezi az (I) általános képletű vegyületek racemátjainak és sztereoizomerjeinek előállítási eljárása is. Leírásunkban 1-4 szénatomos alkilcsoport alatt 1- 4 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncű szénhidrogéncsoportot, mint metil-, etil-, propil-, izopropü-, butü-, terc-butücsoportot értünk. Az (I) általános képletű vegyületek egy előnyös csoportja az, amelyben Rj jelentése metü- vagy etilcsoport, különösen előnyösen metilcsoport. R2 jelentése előnyösen hidrogénatom, és n jelentése előnyösen 7. R3 és R4 jelentése előnyösen hidrogénatom vagy metilcsoport, azzal a kikötéssel, hogy mindkettőnek jelentése nem lehet hidrogénatom. Különösen előnyös vegyületek az 5-{7-[5-(4,5-dihidro-4,4-dimetü-2-oxazolü)-2-tienü]-oxiheptil}- 3-metü-izoxazol és az 5-{7-[5-(4,5-dihidro-4-metü- 2-oxazolü)-2-tienü]-oxiheptü}-3-metil-izoxazol. A találmányi eljárás szerinti reakció valamely iners szerves oldószer jelen-vagy távollétében történhet. Ha a reakciót oldószer jelenlétében hajtjuk végre, akkor alkalmas oldószerek, például a szénhidrogének, mint benzol-, toloul, xüol, a halogénezett szénhidrogének, mint kloform, klórbenzol, metüén-klorid, széntetraklorid, éterek, mint a dioxán, tetrahidrofurán, dimetü-formamid, és hasonlók vagy ezen oldószerek elegyei. Vízelvonószerként az üyen ciklizálásokhoz általában használt reagensek, például foszfor-oxi-klorid, foszfor-pentaklorid, tionolklorid és hasonlók jönnek számításba. A vízelvonószert ilyenkor ekvivalens mennyiségben vagy gyenge fölöslegben, például a (H) általános képletű vegyület 1 mólnyi mennyiségére számítva 1,1-3 mól mennyiségben használjuk. A reakciót -20 °C-tól +10 °C-ig, előnyösen -5 °C-tól +5 °C-ig terjedő hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös módjánál a (H) általános képletű vegyületeket oldószer távollétében, egyben oldószerként is szolgáló vízelvonószer fölöslegével, -30 °C-tól + 10°C-ig, előnyösen -5 °C-tól +5 °C-ig terjedő hőmérsékleten, különösen kb 0 °C-on, jégfürdőben ciklizáljuk. E célra alkalmas reagens szintén a foszfor-oxiklorid vagy a tionilklorid. Különösen előnyösnek mutatkozott a tionilklorid használata. A találmány szerinti eljárás céljára használt (II) általános képletű kiindulási vegyületek ismert termékekből kiindulva, ismert módon állíthatók elő. Különösen a 211157 sz. európai szabadalmi bejelentésben leírt (Hl) általános képletű vegyületekből kiindulva szintetizálhatok az 1. reakcióegyenlet és a példákban megadott specifikus adatok szerint. Az (I) általános képletű vegyületeknek fertőzés elleni, különösen határozott antivírusos hatása van. Ezek az értékes farmakológiai tulajdonságok in vitro és in vivo körülmények között standard módszerekkel határozhatók meg. E vizsgálatok során az (I) általános képletű vegyületek különösen különböző retrovírusok, mint például HTV-vírusok és Picorna vírusok ellen mutatnak kitűnő hatást, ezért az embergyógyászatban vírusos megbetegedések kezelésére és megelőzésre használhatók fel. A Picorna vírusokhoz tartoznak többek között a Rhino- és enterovírusok, melyekhez például az Echo-, Coxakie- és Poliovírusok tartoznak. A vírus elleni tulajdonságok vizsgálatára a következő tesztmódszereket használtuk: A) Általános antivírus-teszt különböző vírusokkal szemben Laposfenekű mikrotiter lemezekben a vizsgálandó anyagok háromszoros hígítású MÉM (minimális eszenciális közeges) oldatát állítottuk elő. A mindenkori MEM-es vírushígításokhoz 15% FCS (fötális borjúvérszérum)-tartalmú MEM-es sejtszuszpenzió azonos térfogatnyi mennyiségét adtuk. A sejtkoncentrációt úgy választottuk meg, hogy 1 -2 nap múlva konfluens sejtburjánzás képződött. A vírushígításokat úgy állítottuk be, hogy gátló anyag hozzáadása nélkül 3-4 nap múlva teljes citopatikus hatás lépett fel. Kontrollként sejteket (sejtkontroll), vírusos sejteket (víruskontroll) és a vizsgálandó anyagot tartalmazó sejteket (toxicitáskontroll) alkalmaztunk. Minimális toxikus koncentrációként (MTK) azt az anyagkoncentrációt határoztuk meg, amelynél egy, a sejtkontrollnál még kisebb sejtsűrűség volt megfigyelhető. A tesztanyagokat dimetil-szufoxidban oldottuk, MEM-mel hígítottuk, és ultrahanggal jól szuszpendáltuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket antivírusos hatásosságra reprezentatív retrovírus-keresztmetszetben vizsgáltuk, és meghatároztuk a minimális gátlási koncentrációt (MHK-t, pg/ml-ben). B) HIV-vírus elleni teszt Az AIDS elleni hatás meghatározására szolgáló anti-HIV tesztet Mitsuya H„ és mások: „Rapid in vitro systems for assessing activity of agents against HTLVIII/LAV”, AIDS: Modem Concepts and Chemotherapeutic Challenges, S. Broder kiad., Marcel Dekker Inc., New York, 303-333 (1986) szerint végeztük: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
