203226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás renin-gátló aminosav-származékok, és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 HU 203 226 B 2 c) vegyes anhidrides eljárást pivaloil-klorid alkalmazásával. A kiindulási anyagként használt (VI) általános képletű, optikailag aktív aminokat - a képletben R1, R2, R3 és R9 jelentése a fent megadott - optikailag aktív a-aminosavakból kiindulva állítjuk elő, úgy, hogy azok aszimmetriacentruma változatlanul marad. Először ismert módon egy N-védett aminosavaldehidet állítunk elő, amelyet aldol-analóg addícióval egy megfelelő heteroaril-alkil-molekularészhez kapcsolunk, és az N-védőcsoport lehasításával (VI) általános képletű amino-alkoholt kapunk. Úgy is eljárhatunk, hogy az epoxidokat allil-aminon keresztül a védett amino-aldehidekből állítjuk elő, ismert módon. Ezeket vagy közvetlenül reagáltatjuk a megfelelő aralkü-nukleofüekkel, vagy az epoxidot először acetonitrilben, trimetü-szilü-kloriddal és nátrium-jodiddal kezelve felnyitjuk, a szüü-étert cézium-fluoriddal hasítjuk, és a jodidot oxazolidinként, savkatalizátor alkalmazása mellett 2,2-dimetoxi-propánnal védjük. A kapott jodidot ezután kevésbé reakcióképes nukleofilekkel reagál tathatjuk. Az egy CH2-csoporttal hosszabb szénláncot tartalmazó aralkü-szubsztituált amino-alkoholok előállítására például Boc-ACHPA-OEt-ből indulunk ki, amelyet a J. Med. Chem. 28,1779 (1985) irodalmi helyen ismertetett eljárással állítunk elő. Ezután N,0- védést végzünk, majd az észterfunkciót redukáljuk, és végül a hidroxi-funkciót bromiddá alakítjuk, a fent említett elektrofü vegyületek aralkil-nukleofüekkel való reagál tatására már említett körülmények között. Aralkü-nukleofilként például acetil-imint vagy acetü-hidrazont használhatunk. A többi, CH2-csoport(ok)kal meghosszabbított szénláncú, aralkilszubsztituált amino-alkoholt a lánchosszabbításra szokásosan használt eljárásokkal állíthatjuk elő. Abban az esetben, ha az alkalmazott eljárás az -OH csoportot tartalmazó centrumon diasztereomereket eredményez, ezeket ismert módon, például frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiás eljárással választhatjuk szét egymástól. A diasztereomerek egységességét HPLC eljárással, az enantiomerek egységességét ismert módon, Mosher-származékká alakítva vizsgálhatjuk [H. S. Mosher és munkatársai: J. Org. Chem. 34,2543 (1969)]. Az N-védett aminosavaldehideket B. Castro és munkatársai (Synthesis 1983,676) eljárása szerint állíthatjuk elő. Az aralkil-nukleofilek addícióját a fenti, előnyösen N-terc-butoxi-karbonil- vág)’ N-benzil-oxi-karbonilcsoporttal N-védett elektrofilekre bázissal szemben inert oldószerben, például éterben, tetrahidrofuránban, toluolban, dimetü-formamidban, dimetil-szulfoxidban vagy dimetoxi-etánban játszatjuk le. A heteroaril-alkil-komponensek deprotonálására bázisként például alkálifém-alkoholátokat, így kálium-O-terc-butilátot, nátrium-metilátot; alkálifémhidridet, így nátrium-vagy kálium-hidridet; fémet tartalmazó szerves bázisokat, így n-butil-lítiumot, s-butil-lítiumot, metil-lítiumot vagy fenil-lítiumot; nátrium-amidot, valamint szerves nitrogéntartalmú bázisok alkálifémsóit, így lítium-diizopropü-amidot használhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek előállításában alkalmazott elő- és utóműveletek - mint a védőcsoportok bevezetése és lehasítása - a szakirodalomból ismertek (például T. W. Greene: „Protective Groups in Organic Synthesis”). Az (I) általános képletű vegyületek sóképzésre alkalmas csoportjaival szintén ismert módon állítjuk elő az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóit is, sztöchiometrikus mennyiségű megfelelő savval reagál tatva. A sztereoizomer elegyek, például a diasztereomer elegyek - amelyek racém A vagy B savak alkalmazása - kor keletkeznek - ismert módon, frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiás eljárással szétválaszthatok. Az (I) általános képletű vegyületek enzimgátló tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen a természetes renin enzim hatását gátolják A renin az aszpartil-proteázok osztályába tartozó proteolitikus enzim, amely különböző ingerek (térfogatvesztés, nátriumhiány, p-receptor-stimulálás) hatására a vese juxtaglomeruláris sejtjeiből választódik ki a vérkeringésbe. Ott azután a májból kiválasztott angiotenzinogén angiotenzin I dekapeptiddé hasítja. Ezt az angiotenzint átalakító enzim (ACE) angiotenzin II-vé alakítja. Az angiotenzin II jelentős szerepet játszik a vémyomásszabályozásban, mivel a vérnyomást az érösszehúzódáson keresztül közvetlenül befolyásolja. Ezenkívül az aldoszterin mellékveséből való kiválasztódását is stimulálja, és ily módon a nátrium-kiválasztás gátlásán keresztül növeli az extracelluláris folyadéktérfogatot, ami maga is egy vérnyomásszabályozást eredményez. A renin enzimatikus aktiv itását gátló vegyületek az angiotenzin I képződését csökkentik, amelynek következtében az angiotenzin II képződése is csökken. A renin-gátlók vérnyomáscsökkentő hatásának közvetlen oka a fenti aktívpeptid-hormonok koncentrációjának csökkenése. A renin-gátlók hatásosságát in vitro kísérletekkel mutathatjuk ki. Ezekben a kísérletetekben különböző rendszerekben (humán plazma, sertés renin) mérjük az angiotenzin keletkezésének csökkenését, oly módon, hogy például a renint és angiotenzinogént tartalmazó humán plazmát 37 °C-on a vizsgálandó vegyülettel együtt inkubáljuk. Végül az inkubálás során keletkezett angiotenzin I koncentrációját radioimmunmódszerrel mérjük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületek az alkalmazott in vitro vizsgálatokban kb. 10'5-10~10 mól/1 koncentrációban mutatnak gátló hatást. A renin-gátlók melegvérű állatokban vérnyomáscsökkenést okoznak. Mivel az emberi renin az egyéb fajok reninjétől különbözik, a renin-gátlók in vivő vizsgálatát főemlősökön (Marmoset, Rhesus majom) végezzük. A főemlősök renin je és a humán renin szekvenciáját tekintve nagymértékben homológ. Furozemid i.v. injektálásával az endogén renin-kiválasztást 5 10 16 20 26 30 36 40 45 50 55 60 3
