203212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyomdatermékek, különösen értékpapírok radiokémiai úton való védelmére és azonosítására
1 HU 203 212 A 2 ható vegyületek lehetnek például az alábbiak: amorf cirkónium-foszfát [ZrfHPO^xHjO], cirkónium-dioxid (Z1O2), ólom-bromid (PbBr2), stroncium-foszfát [Sr3(P04)2], stroncium-hidrogén-foszfát (SrHP04), ólom-molibdén (PbMoO^. A jelző anyagot fixált formában felvive a papírra, majd izotóp- vagy energiadiszperzív röntgengerjesztéses röntgenfluoreszcenciás mérőrendszerrel vizsgálva az emittált röntgenfotonokat, az azonosítás (valódiságellenőrzés) és szelektív válogatás megbízható módjához jutunk. Radioaktív sugárforrásként például célszerűen az alábbi izotópok jöhetnek szóba. Izotóp megnevezése Jele Nukleáris adatok 125-jód 125, Felezési idő: 60 nap Emittált-energia: 35 keV; 25 keV 109-kadmium 109a, Felezési idő: 450 nap Emittált-energia: 22 keV A jelzett nyomdatermékek ellenőrzésére és azonosítására irányuló vizsgálatot a találmány szerinti berendezéssel végezhetjük el. A berendezést, amely a nyomdatermék jelzett részére irányított gerjesztő sugárforrást, energiaszelektív sugárdetektort, árnyékoló abszorbenst és az energiaszelektív sugárdetektorhoz kapcsolódó előerősítő- és tápegységet, valamint egy összetett adatfeldolgozó egységet tartalmaz, az jellemzi, hogy a (11) adatfeldolgozó egység részegységként (9) vezérlőegységet tartalmaz, amelynek kimenetei az összetett adatfeldolgozó egység részeit képező (6) többelemű tárolókhoz, előnyösen adat- és programtárolókhoz, (7) adatértékelő egységhez, továbbá egy külön egységet képező (10) papírmozgató szervhez csatlakoznak, a (9) vezérlőegység bemenete a (11) összetett adatfeldolgozó egység bemenetéhez csatlakozik, a (6) tárolók bemenetéi a (11) összetett adatfeldolgozó egység bemenetéhez és a (9) vezérlőegység kimenetéhez csatlakoznak, a (6) tárolók kimenetei a (7) adatértékelő egység bemenetére csatlakoznak, a (7) adatértékelő egység kimenete (8) kijelzőhöz csatlakozik, a (8) kijelző bemenete a (9) vezérlőegységhez és a (7) adatértékelő egységhez csatlakozik, a (10) papírmozgató szerv bemenete pedig a (9) vezérlőegység kimenetére csatlakozik. A berendezést az 1. ábrán mutatjuk be. Az ábrán bemutatott berendezésben mint mérőrendszerben, a röntgenfotonok emittálását kiváltó (1) gerjesztő sugárforrás (mely lehet röntgencső vagy radioaktív izotóp), a vizsgálat tárgyát képező (2) jelzett nyomdatermék, a (3) árnyékoló abszorbens, a (4) energiaszelektív sugárzásdetektor-rendszer, az (5) előerősítő- és tápegység, a detektor-rendszerben a röntgenfotonok által keltett, a sugárzási energiával arányos amplitúdójú, az adott karakterisztikus röntgenfotonok energia környezetében kiválasztott energia-intervallumba eső elektromos jelek számlálására szolgáló (6) többelemű tárolók (energiaszelektív jelszámlák, melyek célszerű kiviteli alakja lehet pl. egy sokcsatornás amplitúdó analizátor), továbbá a hozzájuk kapcsolódó (7) adatértékelő egység, a (8) kijelző, valamint az adatforgalmat irányító és a jelzett nyomdatermék szelektív mozgatásának vezérlésére szolgáló (9) vezérlőegység és a (10) papírmozgató szerv található. A (6) tárolók, a (7) adatértékelő egység, a (8) kijelző és a (9) vezérlő egység együtt egy (11) összetett adatfeldolgozó egységet alkotnak, amelynek célszerű kiviteli alakja valamilyen alkalmasan kialakított mikroszámítógép konfiguráció. A röntgenfluoreszcenciás mérőrendszerben alkalmazott gerjesztő sugárforrás a 125-jód (125[) izotóp. A (4) energiaszelektív sugárzásdetektor lítiummal driftelt szilícium, ún. felületi záróréteges szilícium-lítium (Si/Li) félvezető detektor mintegy 1000 mm2 érzékeny felülettel. Az azonosítási és válogatási sebességet a válogatógépek műszaki specifikációja szabja meg. A röntgenfluoreszcenciás módszer sebességének is ehhez kell igazodnia. Abból a feltételből kiindulva, hogy a bankjegyek maximálisan lehetséges cserélődési sebessége a mérés szempontjából legkedvezőtlenebb esetben sem haládja meg a 30 db/s értéket, a detektor 1000 mm2-es látómezejében - a bankjegy teljes hosszában alkalmazott, jelzett csíkot feltételezve - a bankjegy tartózkodási ideje, azaz a detektálás alapjául vehető mérési’idő legalább 0,033 s. Kísérleti mérésekkel meghatározható, hogy az adott mérőrendszer teljes számlálási hatásfoka mellett mekkora jelzőanyagmennyiségre van szükség ahhoz, hogy a háttérsugárzás szintjét több nagyságrenddel meghaladó, az adott jelző elem által emittált röntgenfotoa."vonalához közeli, szűk energiaintervallumban a fenti.detektálási idő alatt statisztikusan biztonságosan kezelhető jelszámot lehessen mérni. Megjegyzendő, hogy a statisztikus biztonsággal kezelhető jelszám alatt ebben az esetben nem az általánosan használatos nukleáris szórás értendő, mert a mérés célja egyszerűen az „igennem” válasz. Éppen ezért elegendő, hogy a digitális technikában elfogadott 0 és 1 válaszjeleket nagy megbízhatósággal meg tudjuk egymástól különböztetni. A 0 válaszjel esetünkben a jelzőelem hiányának felel meg. Ebben az esetben a mérőrendszer csupán a szőrt sugárzást is magában tartalmazó háttérsugárzást és az esetleg jelenlévő, nem specifikált szennyezőanyagok által emittált rőntgenfotonokat számlálja. Ezek száma azonban az adott mérőrendszernél elenyészően kicsi. Miután azonban véges valószínűséggel megjelenhet ebből származó jel, ezért - a mégoly rövid detektálási idő ellenére is - azzal kell számolni, hogy a legkedvezőtlenebb esetben a rendszerzaj értéke egységnyi detektált jelszám lehet Ehhez igazodva, amikor az adott mennyiségű jelzőanyagból emittált röntgenfotonokat detektáljuk a mérési idő alatt, az egységnyi válaszjel szintjét a 0 szint jelszámának a többszörösében kell rögzíteni. Megbízhatósági vizsgálatok igazolják, hogy ha egy nagyságrendnyi eltérés van a két szint között, és az egységnyi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
