203205. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szterin liposzómák előállítására
1 HU 203 205 B 2 A találmány tárgya eljárás unilamelláris és multüamelláris liposzómák előállítására, melyekbe különböző vegyületek beépíthetők. Az eljárás során liposzómaképző anyagként a koleszterin valamely szerves savszármazékának sóformáját alkalmazzuk. A liposzómaképző anyagot, esetünkben a szterin származékot az eljárás során hidratáljuk. A szterinek, így a koleszterin, amelyhez egy hidrofü csoport, így egy szerves sav sóformája kapcsolódik, multüamelláris vagy kis unilamelláris liposzómák szuszpenzióinak az előállítására használhatók. A találmány szerinti szterin liposzómákat előállíthatjuk szerves oldószerek alkalmazásával vagy anélkül. Ezek a liposzómák befogadhatnak vízoldható vegyületeket, részben vízoldható vegyületeket és vízben oldhatatlan vegyületeket is. A szterin liposzómák - amelyeket itt tárgyalunk - kiváltképpen alkalmasak az in vivo beadható, biológiaüag aktív vegyületek vagy gyógyhatású vegyületek beépítésére. A találmány szerinti szterin-liposzómák in vitro is használhatók. így például a leírásban ismertetett koleszterin-hemiszukcinát liposzómák használhatók in vitro kétvegyértékű kationokat alkalmazó vizsgálati rendszerekben. Liposzómák A liposzómák tökéletesen zárt kettős rétegű membránok, amelyek egy vizes fázist tartalmaznak bezárva. A liposzómák lehetnek különböző multilamelláris (hagymaszerű szerkezettel, amely koncentrikus kettős rétegű membránokból áll, s ezek mindegyikét vizes réteg választja el) vagy unüamelláris (amelyek egyetlen kettős rétegű membránt alkalmaznak) szerkezetűek. A liposzómák előállításának két paramétere a liposzóma nagyságának és a lipidkoncentrációnak a függvénye: 1. a bezárt térfogat azt a térfogatot jelenti, amelyet egy adott mennyiségű lipid magába zár, melyet a kettős réteg által bezárt vizes rész térfogat egységeiben (literben) fejezünk ki a liposzóma kettős rétegében lévő összes lipid 1 móljára számítva. A bezárt térfogat függ a liposzómák sugaraitól, amelyet viszont a lipidösszetétel és a közeg ionos összetétele határoz meg: 2. a beépülés hatásfokát, mely a kettős rétegek által bezárt és kintmaradt vizes részek mennyiségének hányada, százalékban fejezzük ki. A beépülés hatásfoka közvetlenül arányos a lipidkoncentrációval, ha több lipid van jelen, akkor több oldott anyag lehet bezárva a liposzómákba [Deamer und Uster, 1983, Liposome Preparation: Methods and Mechanisms, in Liosomes, ed. M. Ostro, Marcel Dekker, Inc. NY, pp. 27-61.] A liposzómák előállítására szolgáló eredeti eljárás [Bangham és munkatársai: J. Mól Bioi., 13, 238-252 (1965)], abból áll, hogy foszfolipideket egy szerves oldószerben szuszpendálnak, a szuszpenziót szárazra párolják, ekkor a foszfolipidekből egy viasszerű réteg marad vissza a reaktoron. Ezután ehhez a viasszerű réteghez megfelelő mennyiségű vizes fázist adnak, az elegyet hagyják duzzadni, és az így kapott liposzómákat, amelyek multüamelláris liposzómákból (MLVs) állnak, mechanikai eszközökkel diszpergálják. Az így kapott membrán kettős réteg szerkezete olyan, hogy a lipid hidrofób (nem-poláris) „láb-részei” a kettős réteg közepe felé orientálódnak, míg a hidrofü (poláris) „fejek” a vizes fázis felé irányulnak. Ez az eljárás megteremtette az alapját a kis frekvenciás ultrahanggal kezelt unilameüáris vesiculák (small sonicated unilameüar vesicles, SUVs) kifejlesztésének, amit Papahadjopoulos és Müler ismertettek [Biochim. Biophys. Acta, 135, 624-638 (1967)]. Mint a multüameüáris vesiculáknak, mind az ultrahanggal kezelt kis unüameüáris vesiculáknak, mint modell erendszernek azonban megvannak a maguk korlátái. Abból a célból, hogy megkíséreljék növelni a bezárt térfogatot vagy a beépülés hatsfokát, számos eljárást dolgoztak ki a foszfolipid kettős rétegekből áüó liposzómák előáüítására, de valamennyi eljárás megkívánta a szerves oldószerek használatát. Egy-két üyen eljárást az alábbiakban röviden ismertetünk. A beépülés hatásfokának növelésére irányuló egyik kísérlet abból állt, hogy először liposzóma prekurzorokat vagy miceüákat képeztek, vagyis olyan részecskéket, amelyek tartalmaztak egy vizes fázist, körülvéve egyréteges lipidmembránnal, s ezek úgy helyezkedtek el, hogy a poláris fejcsoportok a vizes fázis felé irányultak. A liposzóma prekurzorokat úgy képezték, hogy a beépítendő vizes oldatot a poláris üpidnek egy szerves oldószerrel készített oldatához adták és ultrahanggal kezelték. Ezután a liposzóma prekurzorokat feleslegben vett lipid jelenlétében egy második vizes fázisban emulgeálták és bepárolták. Az így kapott liposzómákat, amelyek egy lipid kettős réteg által bezárt vizes fázisból áütak, vizes fázisban diszpergálták [4 224 179 számú amerikai egyesült áüamokbeli szabadalmi leírás]. A beépülés hatásf okának maximalizálására irányú - ló másik kísérletben Papahadjopoulos [4 235 871 számú amerikai egyesült áüamokbeli szabadalmi leírás] ismertette a fordított fázisú bepárlási eljárást oligolameüáris lipid-vesiculák előáüítására, amelyek mint fordított fázisú bepárlással készült vesiculák (reversephase evaporation vesicles, REVs) is ismerlek. Az eljárás szerint a beépítendő vizes oldatot egy poláris lipid és szerves oldószer keverékéhez adják. Ezután homogén víz-az-olajban típusú emulziót képeznek és a szerves oldószert lepárolják, amíg gél marad vissza. A gélt ezután szuszpenzióvá alakítják úgy, hogy a gélszerű keveréket egy vizes közegben diszpergálják Az előáüított, fordított fázisú bepárlással készült vesiculák túlnyomórészt unüamelláris vesiculákból (large unilameüar vesicles vagy LUVs) és kisebb részben oligolameüáris vesiculákból állnak, amely utóbbiak csak néhány koncentrikus kettős réteget nagy belső vizes térrel tartalmaznak. Számos közlemény foglalkozott azzal a lehetőséggel, hogy a liposzómákat mint gyógyszereket szolgáltató rendszereket használják. így például a 3 993 754 és4145410 számú amerikai egyesült áüamokbeli szabadalmi leírások foglalkoznak ezzel a tárggyal. Egy liposzóma gyógyszert szolgáltató rendszerébe a gyógy5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
