203201. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tumorellenes szinergetikus hatású gyógyászati készítmény előállítására
1 HU 203 201 B 2 rűnfolyó paraffinban, 30 g emulgeálható cetü-sztearil-alkoholt és 30 g fehér vazelint adunk hozzá és megolvasztjuk. Az olvadékot lehűlésig keverjük. Homogén hatóanyag-eloszlás céljából a hideg olvadékot egy megfelelő homogenizáló készülékben dolgozzuk fel (például háromhengeres hengerszék). A hidrofil só 1 g-ja 50 mg hexadecü-foszfokolint tartalmaz. Emulzió készítése: 11,83 g l-n-propüoxi-2,3-propándiolt, 5,91 gl-nhexiloxi-2,3-propándiolt, 5,91 g l-n-nonüoxi-2,3- propándiolt, 20,35 g vizet és 1,0 g fenoxi-etanolt keverünk össze és ebben a keverékben 5 g hexadecüfoszfokolint oldunk. Vízfürdőn 30 g fehér vazelint, 15 g cetil-alkoholt és 5 g szorbitán-monopalmitátot olvasztunk össze, 70 °C-ra melegítve és a szintén 70 °C- ra melegített hatóanyagot egy nagy fordulatszámú diszpergáló készülék segítségével a zsírfázisba emulgeáljuk. Ezután a krémet keverés közben 30 °C-ra hűtjük. 1 gvíz-olajban-krém 50 mghexadecil-foszfokolint tartalmaz. Kapszula készítése: 1,25 kg hexadecü-foszfokolint oldunk 5 kg kloformban és ebben az oldatban 1,25 kg aerosüt szuszpendálunk. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A szárított masszát egy 1 mm lyukméretű szitán törjük át és még egyszer szárítjuk vákuumban 30 °C- on, hogy a maradék oldószert eltávolítsuk. Ezt a granulátumot az önmagában ismert módon egy megfelelő kapszulázó géppel 00 jelű kemény zselatin kapszulákba töltjük. Egy-egy kapszula 500 mg granulátumot tartalmaz. Egy-egy kapszula hexadecü-foszfokolin tartalma 250 mg. Liofilizátum készítése: Injekciós célokra felhasználható 3 liter vízben, nitrogén atmoszférában 500 g mannitot oldunk, majd ebben egy nagy fordulatszámú homogenizáló készülék segítségével 50 g hexadecü-foszfokolint szuszpendálunk és szintén injekciós célra felhasználható vízzel 4 literre töltjük fel. Ezt a tejszerű diszperziót ultrahang kezeléssel vagy egy nyíró homogenizáló készülékkel, enyhén opálos koüoidálisan diszpergált közegű anyaggá alakítjuk. Aszeptikus körülmények között egy 0,22 pm pórusé membrán szűrőn keresztül sterilre szűrjük, 100 mles injekciós üvegcsébe 40 ml-enként beletöltjük. Ezeket az üvegcséket hűtve fagyasztáshoz szükséges dugókkal látjuk el és egy megfelelő berendezésben liofüizáljuk. Szárítás után steril, száraz nitrogéngázzal töltjük fel, majd lezárjuk. A dugókat egy karimázott kupakkal biztosítjuk. Intravénás adagolás céljából a liofüizátumot 100 ml vízben oldjuk. Egy ampuüa 500 ml hexadecü-foszfokolint tartalmaz. Kísérleti jelentés A kísérlet keretében vizsgáltuk a hexadecü-foszfokolint és eltérő alifás lánchosszúságú alkü-homológjait, vagyis a C14-et, C16-ot és C18-at, agar-kolóniatesztben.L 1210-sejteken. Táptalaj: RPMI-1640 kiegészítve 20 mmól/liter HEPES-szel, 3,5 ppm merkapto-etanoüal, 100 egység/ml penicillinnel és 100 pg/ml sztreptomicinnel. (Az RPMI-1640 bevett fogalom a kereskedelemben kapható szokásos sejt-táptalaj számára.) (HEPES sejttenyészeteknél szokásosan alkalmazott pufferanyag és 4-(2-hidroxi-etü)-l-piperazinetánszulfonsavból áü.) Szövettenyészet-edénykékben (átmérő: 3,5 cm/1 ml táptalajhoz 10% magzati borjúszérumot (FGS) és 0,5% agart pipettázunk. Efölé 1 ml táptalajban 100 L 1210-se jtet rétegzünk 20% FCS-sel és 0,3% agarral. A vizsgálandó anyagokat 1 ml foszfáttal puff erőit fiziológiás konyhasóoldatban az előbbiek fölé rétegezzük. Ezt követően az edénykéket 6 napon át 37 °C-on inkubáljuk, 5% C02 és 95% relatív nedvességtartalom mellett. Ezután megszámoljuk a keletkezett sejttelepeket. Az eredményt a telepképződés százalékos gátlásaként fejezzük ki, a vizsgálandó anyag nélküli kontrollra vonatkoztatva. Az EC90-értéket (az az anyag-koncentráció, amely a telepképződést 90%-ban gátolja) grafikusan határozzuk meg. A következő EC-értékeket határoztuk meg: lánchosszúság ECgo 14 >10 16 3,2 18 3,2 A kísérlet azt mutatja, hogy a tetradecü-foázfokolin hatástalan, míg az oktadecü-foszfokolin és a hexadecü-foszfokolin effektiv dózisa (Ed90) azonos 3,2 |i m/ml Egy igen jelentős és teljesen meglepő vizsgálati eredmény volt a hexadecü-foszfokolin lényegesen jobb elviselhetősége. Például 5 héten keresztül napi 77 pmól/kg (ez a dózis patkányokon végzett áUatkísérletekben különösen hatásosnak bizonyult) orális alkalmazás esetén patkányoknál oktadecü-foszfokolinra igen magas mortalitás adódott, amely az összes állat 80%-át tette ki. Ennélfogva, azoknál az áüatoknál, amelyeket oktadecü-l-foszfokolinnal kezeltünk, dacára a jó antitumor-hatásnak, a közepes túlélési idő a kontrolihoz képest 72%-kal csökkent. Ezzel szemben a hexadecüfoszfokolinnal kezelt áüatoknál a mortalitás a felével volt kisebb és az átlagos túlélési idő 26%-os értékkel erősen szignifikáns emelkedést mutat a kontrolihoz képest. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a hexadecü-fosz-6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 V 60 6
