203166. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy merev alakszilárdságú csőszerű termék, különösen kábelbevonat előállítására

1 HU 203 166 A 2 vizsgálati értékek, valamint a villamos tulajdonságok leromlását eredményezik. A késztermék így használ­hatatlanná válik. Az ismertetett térhálósítási módozatok közül a szi­­lános térhálósítási eljrás megjavítását tűztük ki talál­mányunk feladatául. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy a szilán­­vegyületből „vulkanizációs töltetet” kell létrehozni, vagyis először szilárd hordozóanyag felületén a szi­­lánvegyületet adszorbeálni, majd legalább részben ké­miailag megkötve biztosítani beágyazódását a kialaku­ló polimerhálóba. A kitűzött feladat megoldásaként olyan, nagy alak­szilárdságú csőszerű tennék, különösen kábelbevonat előállítására szolgáló eljárást dolgoztunk ki, amikor is térhálósítható polimer egy adagját 0,1-20 tömeg%, célszerűen 0,8-13 tömeg% telítetlen szilánészter mo­nomerrel, célszerűen legfeljebb 150 molekulatömegű metilészterrel kikeverünk, és az így kapott alapkeve­réket homogenizáljuk, majd a homogenizált alapkeve­rékből iniciátort és szükség szerinti további összetevő­ket tartalmazó alapanyagot készítünk, amelyet 100 és 250 °C közötti hőmérsékletre felhevítve célszerűen 16 és 24 közötti hosszúság/átmérő aránnyal kialakított csigát tartalmazó extruderbe adagolunk és belőle 100 és 250 °C közötti hőmérsékletet, valamint 9 MPa és 43 MPa közötti nyomást biztosítva extrudálással a cső­szerű terméket létrehozzuk, amelyet térhálósítunk. A találmány értelmében a telítetlen szilánésztert nagy, célszerűen 10 m2/g és 2000 m2/g fajlagos felületű szi­lárd hordozóanyag felületéhez legalább részben ké­miailag kötött formában keverjük a térhálósítható po­limerhez, míg az alapanyag készítését úgy hajtjuk vég­re, hogy térhálósítható plimer egy további adagját legfeljebb 25 tömeg%, célszerűen 0,1-5 tömeg% mennyiségű, víz jelenlétében a telítetlen szilánésztenrel reakcióba lépő, a térhálósodási folyamatot elősegítő hidrolízist meggyorsító kataliziátorral kikeverjük, és ezzel második keveréket készítünk, majd adott esetben térhálósítható polimer egy harmadik adagját mintegy 0,1- 25 tömeg%, célszerűen mintegy 0,1 - 10 tömeg% legalább 150 molekulatömegű, vizet gáz halmazálla­potú bomlástermék keletkezése nélkül megkötő szilá­nészter beadagolásával harmadik keverékké alakítjuk, majd az alapkeverékből, továbbá a második és adott esetben a harmadik keverékből és szükség szerint tér­hálósítható polimerből az extrudáláshoz 75-98 tö­megbe térhálósítható polimert tartalmazó alapanyagot készítünk. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során az alapkeverék, a második és adott esetben a harmadik keverék elkészítéséhez nem feltétlenül kell azonos tér­hálósítható polimert használunk. A javasolt eljárás kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy az ojtási fo­lyamatot jelentősen meggyorsító iniciátort, amelyet célszerűen szerves peroxid formájában alkalmazunk, az extrudálásához előkészített keverékbe adagoljuk. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosítási módjában hordozóanyagként termé­szetes vagy mesterséges zeolitot alkalmazunk. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban példa­ként foganatosítási módok és kiviteli példák alapján ismertetjük részletesen. A találmány értelmében javasolt eljárás fő jellemzője és újdonsága abban áll, hogy kis (fs - 0,918-0,930) sű­rűségű polietilént vagy más poliolefmt alkalmazunk polimer mátrixként, amelyhez belsőkeverő vagy más homogenizáló berendezés felhasználásával 100- 250cC-on, 1-6 percig tartó keverési idő mellett kb. 0,1- 20 tömeg%-nyi telítetlen szilánésztert keverünk. A telítetlen szilánésztert, amely általában vinil-tri­­metoxi-szilán, a gyártástechnológia által megkívánt nagy mennyiségben csak igen körülményesen lehet a polimerbe bekeverni. Ezért a szükséges mennyiségű te­lítetlen szilánésztert, mint hatóanyagot előzetesen ad­­szorbenssel (szilárd hordozóanyaggal) reagáltatjuk úgy, hogy az az adszorbens felületén kötött (adott esetben kemiszorptív) formában legyen jelen. Az ojtandó polio­­lefin előállítását tehát megelőzi egy felületkezelési eljá­rási lépés, amelynek során a reaktív szilánvegyületet az adszorbens felületén rögzítjük. Ennek az előzetesen el­készített fixált szilánvegyületnek az alkalmazása teszi lehetővé, hogy a keverési folyamatot normál feltételek között, légköri nyomáson is elvégezhessük. Amennyi­ben nem így járunk el, úgy csak hosszabb keverési idő alatt tudjuk a homogén keveréket létrehozni, aminek következtében a szilánvegyület forráspontjához közeli keverési hőmérséklet miatt jelentős párolgási veszteség lép fel, vagy pedig igen költséges túlnyomásos keverő­berendezést kell alkalmazni. A szilánészter beadagolá­sával egyidejűleg, de legfeljebb a keverési folyamat megkezdését követő 2 percen belül a keverékhez szer­ves peroxid iniciátort adagolunk úgy, hogy az olvadé­kindexe 0,1 érték alá ne csökkenjen és legalább 2 per­cen át keverhető legyen. E keverési folyamat során az ojtási folyamat és a dinamikus vulkanizátum képződése végbemegy. Az így elkészített alapanyagot, mint alap­keveréket a továbbiakban „A” komponensnek nevez­zük, amelyet a művelet végén granulálunk. A következő lépésben készítjük el a víz hatására lejátszódó szilánészteres térhálósításhoz szükséges ka­talizátort és mátrixpolimert tartalmazó második keve­réket, amelyet a továbbiakban „B” komponensnek ne­vezünk. A „B” komponensben polimermátrixként ugyancsak kissűrűségű (fs - 0,918-0,930 kg/dm3) polietilént, vagy polietilén kopolimert (vinil-acetátot, etil-akrilá­­tot, butil-akrilátot, stb.) használunk, melyhez belső ke­verőben 100-150 °C közötti hőmérsékleten legfeljebb 6 perces keverési idővel 0,1- 25 tömeg% dibutil-ón­­dilaurát katalizátort keverünk. Itt is, akárcsak az „A” komponens előállításakor, eljárhatunk úgy, hogy a fo­lyékony hatóanyagot 1-25 tömeg% mennyiségben megfelelő adszorbenssel (polimerpor, amorf szilikagél, stb.) felitatjuk és így adagoljuk a polimermátrixhoz. A keverési idő eltelte után az anyagkeveiéket továbbfel­használás céljából granuláljuk. A találmány szerinti eljárásban adott esetben eljár­hatunk úgy is, hogy a harmadik keveréket, amelyet „C” komponensnek nevezünk előállítjuk. Ekkor 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom