203149. lajstromszámú szabadalom • Aknarendszer - különösen háztartási és kommunális - melegvíz termelő kazánhoz

1 HU 203 149 B 2 A találmány tárgy aknarendszer - különösen háztartási és kommunális - melegvíz termelő kazánhoz, szilárd anyagok - előnyösen szénféleségek - elégetésére. A javasolt aknarendszerű kazán alkalmas családi házak, kisebb bérházak és középületek, azonkívül raktárak, mezőgazdasági tárolók, állattartó telepek és hasonlók fűtésének és/vagy melegvíz szolgáltatásának ellátásá­ra. Ismeretes, hogy az ezen teljesítmény csoportba tar­tozó kazánok általában csöves vagy nagyvízterű rend­szerűek. A nagyvízterű rendszerűeknél a felmelegítésre ke­rülő víz kettős falu terekben kering, melyek főként a kazán oldalfalai mentén, a kazán belső terében elren­dezett tűzfalban, terelőbetétben, illetőleg rostélyban, rostélyrendszerben vannak kialakítva. Az egyszerűbb kazánoknál ezek aknarendszeréhez tartozóan általában síkrostélyt alkalmaznak. Ilyen megoldású, billenthető rostélya van a HU - PS 187.660 lsz. találmány szerinti kazánnak, amely alap­jában véve egy kétaknás, tűzaknával és lángaknával rendelkező berendezés. A két-aknás tüzelés könnyen kezelhető, bevált mód­szer volt mindaddig, amíg a működéshez szükséges optimális szénfajta és minőség biztosított volt. A szén­kínálat azonban az utóbbi időben - egyre inkább - kedvezőtlen mennyiségi és minőségi változáson megy át, minek következtében a homogén fajták eltűnnek, a szénfajták portartalma növekszik és így a szén minő­sége is romlik. Alacsony fűtőértékű, nagy hamutartal­mú, rövid lángú szenek kerülnek felhasználásra. Ennek következtében is csökken a hatásfok és a tüzelőberen­dezések hasznosítható teljesítménye. Salakolás után az általánosan alkalmazott rostélyon kevés parázs marad, ami nem képes gyorsan meggyúj­tani a csekély illótartalmú, rövid lángú szeneket. A nagy hamutartalom miatt gyakoribb salakolásra van szükség, ami túlhűti a rostélyt, a tüzelés folytonosságát megszakítja, ezzel növeli a salakéghető és a füstgázzal távozó éghető gázok okozta veszteséget. Másik fejlesztési irányként kialakult a rostély nél­küli aknarendszer, melynél a rostélyszerkezet elhagyá­sával a salakakna és a salaktér közvetlen összekötte­tésbe került egymással és így létrejött egy gravitációs - nem bolygatott - salakmozgás. Ezen előnyös hatást elérését célzó megoldást mutat be az SE - PS 115.868 lsz. szerinti találmány, melynek 1. és 2. ábráján láthatóan a töltőaknához csatlakozóan lejtős falazatú, lényegében a tűzteret támasztó szakasz van kialakítva, amely egyben el van látva primer le­vegő bevezető rendszerrel is. A lejtős falazatú tűztér közvetlenül - rostélyszerkezet nélkül - csatlakozik a salaktélhez, amelyben salakterelő lap van elrendezve. A salaktéren keresztül vezetik be a szükséges szekunk­­der levegőt. A találmány szerinti megoldás egyszerű és ezért az az üzembiztosságot jól szolgáló megoldást ismertet, ugyanakkor azonban hátránya a levegő - különösen a bonyolult, osztott primer levegő - különösen a bonyo­lult, osztott primer levegő - hozzávezetés, amely az egyébként is egyenlőtlen elhelyezkedésű tűztér leve­gővel való kellő és egyenletes ellátását nem teszi le­hetővé. Ugyancsak problematikus a salakakna speciá­lis kialakítása, minek következtében a salakéghető há­nyad hátrányosan növekszik és következésképp romlik a kazán hatásfoka. Jelen találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy javítsa a kazán hatásfokát a salak éghető tartalmának csökkentésével, tegye folyamatossá a salak mozgását a salakaknában és kilépését a salakaknából, vagyis hogy - a tüzelőanyag feltöltésének és a salak eltávo­lításának szükségszerű, időszakos elvégzését nem te­kintve - kialakítható legyen egy gyakorlatilag szünet nélküli, folyamatos üzemeltetés. Mind emellett cél volt az egyszerűbb szerkezet, a gyors kivitelezhetőség, a könnyű javíthatóság és karbantartás, illetve a szerkezet szükségszerű elhasználódásának minél kisebb mérté­ke. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az egymással közlekedő töltőakna, salakakna, benne a ré­szét képező tűztér és lángakna, továbbá a salakakna és a kapcsolódó salaktér közötti közvetlen, tehát ros­tély nélküli összeköttetés, illetve a salaktérben elren­dezett salakterelő lap a tüzelőanyag tökéletesebb ki­égését és ezáltal kedvezőbb üzem-körülmények mel­lett jobb hatásfok elérést tesz lehetővé, ha a salakakna magassága, valamint a salakakna alsó síkja és a salak­terelő lap közötti távolság arányát 2:1 értékre állítjuk be. (A találmány tekintetében a salakakna magasságát úgy értelmezzük, hogy az megegyezik a salakakna fel­ső szakaszán kialakuló tűztér ±5-10%-os magasság­változásából eredő felső határvonallal, mivel a tűztér felső határvonalának szintje szükségszerűen ilyen mér­tékig fluktuál.) Ennél a rendszernél a tüzelőanyag egy közel állandó tömegű parázsrétegre adagolódik, ami - még a csekély illótartalmú és nagy hamutartalmú szeneknél is - le­hetővé teszi a biztonságos meggyulladást és elősegíti a jobb égést. Az izzó tüzelőanyag nem a rostélyon, illetve a ros­tély adott esetbeni salak rétegén helyezkedik el, hanem a salakterelő lap feletti, megfelelő magasságú saját sa­lakoszlopon. Ez a salak-oszlop a salakterelő lap felső síkjától a salakakna alsó szakaszáig terjed, tehát rész­ben - a felső részén - a salakakna falazata határolja, illetve részben - túlnyomó részben - a salaktérben he­lyezkedik el, annak levegő tere által körülvéve. Megfigyeléseink - és üzemi méréseink alapján is - ez az utóbbi, a fenti aránynak megfelelő salak-oszlop magasság a szilárd anyagú tüzelőanyagok, főleg szén­féleségek esetén - lehetővé teszi egyrészt, hogy még salakolás során sem bomlik meg a tűztérben levő pa­rázstömeg kialakult sztöchiometriai egyensúlya, gya­korlatilag nem alakul ki változó vastagságú parázs ré­teg. Ha ez az egyensúly kis mértékben mégis kibillen­ne, elegendő hely és idő áll rendelkezésre, hogy a tűz felégjen az eredeti szintig. Ugyancsak ennek a salak-oszlopnak köszönhető, hogy a csonkagúla-, vagy csonkakúpszerű palástján keresztül a primer levegő hozzávezetés kellő mérték­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom