203138. lajstromszámú szabadalom • Önműködő átemelő szerkezet
1 HU 203 138 A 2 A találmány önműködő átemelő szerkezet folyadékok továbbítására, főleg szennyvíznek normál légköri nyomáson lévő gyűjtőkútból deprsszió alatt álló térbe, pl. gyűjtőcsövön keresztül tartályba való eljuttatására, amelynél a gyűjtőkút fenekére szívócső nyúlik, a gyűjtőkútban annak feneke fölött a minimális folyadékszint legalább 20 cm, a gyűjtőkút maximális folyadékszintjét az oda beáramló folyadék betorkolási szintje képezi. A gyűjtőkúthoz lélegeztető vezeték tartozik, a lélegeztető vezeték pedig a maximális folyadékszintnél a gyűjtőkútban lévő levegő kiáramlást megengedő, míg a minimális folyadékszint esetén a gyűjtőkútban lévő levegő eltávozását meggátló légelzáró szervvel van ellátva. A szennyvizek összegyűjtésének és adott csatornákon való elvezetésének szükségességét már a római kultúra korában elismerték, és ha kezdetlegesen is, de egyes területeken megoldották. A tényleges csatornázás és szennyvíz elvezetési, tisztítási rendszerek kezdetei azonban csak a múlt századig nyúlnak vissza. A népesség rohamos növekedése és a környezetszennyezés káros hatásainak felismerése meggyorsította a szennyvíz tisztításához és szállításához használható berendezések tisztításához és szállításához használható berendezések fejlődését. A szennyvíznek fázisok szerinti szétválasztására mutatnak be megoldást a 2428606 és a 2541588 számú NSZK közrebocsátási iratok. Mindkét kialakítás a szennyvíz felszínén úszó, a víznél kisebb fajsúlyú, pl. olaj-, zsírféleségek kiválasztására és visszatartására alkalmas. Hátrányuk, hogy mozgó alkatrészeket tartalmaznak, amelyek könnyen meghibásodhatnak, beszorulhatnak, és ez a szennyvíz továbbításában fennakadásokhoz vezethet. A H/2738 közzétételi számú magyar szabadalmi leírás szennyezett folyadékok átemelésére szolgáló olyan berendezést ismertet, amely a különböző szenynyvíznek agresszív hatásainak ellenálló anyagból készített modulelemekből állítható össze különböző variációk szerint. Hátránya, hogy az időben változó terhelés felvételére a berendezésben a csúcsterhelésre méretezett tároló teret alakítanak ki a modulelemek felhasználásával, ami indokolatlan költségnövekedést okoz. További hátrány, hogy az egyes modulok mindegyikét el kell látni szivattyúval, és minden szívátzúnál gondoskodni kell a működés szabályozásáról. Ez további költségnövekedést jelent. A sok mozgó alkatrész, valamint az elektromos tápláló és vezérlő elemek pedig jelentős mértékben növelik a meghibásodás valószínűségét. Hátránynak kell tekinteni azt is, hogy az így felépített berendezés karbantartása, javítása nehézkes és hosszabb időt vesz igénybe. Ismeretes olyan vákuumos szennyvízgyűjtő rendszer is, ahol a szennyvíz keletkezési helye közelében gyűjtőakna van, amelybe gravitációsan érkezik a nyers szennyvíz, a gyűjtőaknából pedig vákuum alatt álló vezetékben, tehát szívással jut egy ún. vákuumtartályba A tartály térfogata általában 5-6 m , és vákuumszivattyúval van összekapcsolva, amelyet műszeres vezérlés szabályoz. A tartályhoz szennyvízszivattyú is csatlakozik, amely az összegyűlt nyers szennyvizet tisztítótelepre vagy továbbvezető csatornába emeli. Ezen rendszer sarkalatos pontja a normál légköri nyomás alatti gyűjtőaknából a nyers szennyvíznek a vákuumvezetékbe való juttatása. Megint csak más megoldás a szippantásos eljárás, amelynek lényeges alkotóeleme a szennyvízemelést szabályozó szelep. A szelep záija a vákuumot a gyűjtőcső (vákuumvezeték) és a szívócső között. Az átemelés a szelep nyitásával indul, és az áramló víz ezen keresztül jut a vákuumvezetékbe. A vízáram útjában ezúttal is mozgó alkatrészek vannak, ami hátrányos. Emellett a berendezés létesítése költséges és munkaigényes. A csatomákbra áramló folyadék mennyiségének ellenőrzésére és szabályozására szolgáló egységet mutat be a 2 027 470 számú UK közzétételi irat. A szerkezet két részre bontott tartályból, a tartályt megosztó és a tartály alsó részéhez közeli helyen a folyadék átfolyását egyik irányból engedő számyszení ajtót is magában foglaló elválasztóból, valamint az egység beömlő nyílása felőli tartályrészben lévő és továbbítócsővel ellátott szivattyúból áll. Normál működés során a szivattyú kikapcsolt állapotban van, a szennyvíz a beömlő nyíláson bejut a tartály belépési felébe, majd a számyszení ajtón áthaladva a kilépési félbe kerül, végül a kilépő csonkon keresztül elhagyja a szabályozó egységet. Ha a belépő nyíláson beáramló folyadék mennyisége oly mértékben megnő, hogy az a számyszerű ajtón nem tud átjutni, a folyadékszint a tartály belépési felében növekedni kezd. Meghatározott szint elérésekor azonban bekapcsol a szivattyú és a folyadék egy részét a továbbító csövön keresztül, az elválasztó fölött átemeli a tartály kilépési felébe. Amint a folyadék-utánpótlás csökken, a belépési félben is csökken a folyadékszint Az elválasztóba beépített számyszerű ajtó azonban csak akkor nyílik ismét ki, ha a kilépési félben a folyadék szintje a tartály belépési felében lévő folyadékszint magassága alá csökken. Ekkor a számyszerű ajtó kinyílik, és visszaáll a nyugalmi állapotra jellemző áramlás. A megoldás előnye, hogy egyszerűsíti és viszonylag jól szabályozhatóvá teszi változó mennyiségű szennyvíz továbbítását. Hátránya azonban, hogy a kritikus terhelési helyzet megszüntetéséhez segédszerkezetként szivattyút használnak, amely meghibásodhat és ez súlyos károkat okozhat. További hátrány, hogy a szabályozó egység csak a gravitációs szennyvízszállításban alkalmazható, de átemelésre nem. A találmány célja olyan önműködő szennyvízátemelő berendezés kifejlesztése, amellyel a gyűjtőkútban normál légköri nyomáson összegyűlt nyers szennyvíz a vákuumhatás alatt lévő gyűjtőcsőbe juttatható a vákuum erőteljes csökkentése nélkül. 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
