203108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levamisol előállítására

1 HU 203 108 B 2 A találmány tárgya eljárás az ismert balraforgató 6-fe­­nil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol enantiomer (Levamisol) előállítására optikailag aktív intermedie­rekből. A találmány szerinti eljárással előállított vegyü­­let féregűzőszereként használható fel. A humán gyógyászatban féregűzőként felhasználásra kerülő Levamisol előállításánál általános módszer, hogy a végterméket az állatgyógyászatban használatos Tetra­­misol rezolválásával állítják elő. A Tetramisolt és a Le­­vamisolt az (V) képlet ábrázolja, amelyben a csillag a 6-os helyzetű aszimmetrikus szénatomot jelöli. Ismeretes, hogy optikailag aktív végtermékek előál­lítása során elvileg az első racém fázistermék rezolválá­­sa vezethet a leggazdaságosabb technológia kialakításá­hoz. Ezen elv alkalmazásának azonban határt szab a racém intermedierek rezolválásának lehetősége. Ezért a gyakorlatban célszerű az adott technológiát a szintézis folyamán az első gazdaságosan rezolválható racém in­termedierből kiindulva kidolgozni. Miután azonban az optikailag aktív végtermék antipódja önmagában rend­szerint nem használható fel, ha lehetséges, a rezolválha­tó intermedier kedvezőtlen hatású antipódját racemizá­­ció után ismételten rezolválják. A találmány szerinti eljárásban felhasznált racém in­termedierek előállításával kapcsolatban utalunk az aláb­bi szabadalmi leírásokra (a szabadalmi leírások száma után zárójelben feltüntetett római számok az 1. reakció­vázlatra való hivatkozással jelzik, hogy az illető leírás­ban mely reakciólépésckct ismertetik): 2 233 481 sz. NSZK közrebocsátási irat [(!)—KII)—Kin); (D-KII); dD-Kni)]; 3 679 696 sz. USA-beli szabadalmi leírás [(III)—KIV)—>(V)]; 3 325 356 sz. USA-beli szabadalmi leírás (III)-*V); és 2 027 030 sz. NSZK közrebocsátási irat [(V) rezol­­válása]. A racém bázisok rezolválását a gyakorlatban túlnyo­mórészt optikailag aktív savakkal, ún. rezolváló ágen­sekkel végzik. Az eljárás során a racém bázis enantio­­meijeivel a rezolváló ágens egymástól eltérő tulajdon­ságú diasztereomereket képez. Az elválasztás követke­ző lépése a diasztereomerek frakcionált kristályosítása. Ennek során az egyik enantiomer az oldószerből kiválik, míg a másik enantiomer oldatban marad, így ezek szű­réssel elkülöníthetők. A kristályos sóból az egyik, míg az anyalúgból a másik enantiomert szabadítják fel és nyerik ki. A rezolválás törvényszerűségei nem ismertek. Nem lehet előre megmondani, hogy egy adott racém bázist milyen rezolváló ágensekkel, milyen oldószer(ek)ben és koncentrációban lehet enantiomerjeire szétválasztani. A használatos rezolváló ágensek (például borkősav, borkősav-származékok, kámforszulfonsavak, N-acil­­-aminosavak stb.) és az oldószerek szisztematikus kipróbálása szinte beláthatatlan kísérleti munkát igé­nyelne. Adott esetben ismeretes, hogy a racém 6-fenil- 2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,3-b]tiazol - vagyis a Tetra­­misol - dibcnzoil-d-borkősavval (továbbá kámfor-10- -szulfonsavval és N-acil-glutaminsavakkal) alkoholban, vízben és víz/diklóretán-elcgyben (továbbá kámforszul­­fon savval kloroformban, az N-acil-aminosavakkal pe­dig vízben) rezolválható. Még az sem törvényszerű, hogy ha a fenilcsoporttal helyettesített imidazo-tiazol­vegyület lehetséges származékait előállítjuk, azok mindegyike rezolválható dibenzoil-d-borkősavval, mert esetleg nem tudunk olyan oldószert és körülményeket biztosítani, hogy a keletkező diasztereomerek kris­tályosítással elválaszthatók legyenek. A fentiek ismeretében vizsgáltuk a Lévám isol-szinté­­zis folyamán az egyes racém intermedierek rezolválási lehetőségeit, miután nem voltak ismeretesek az optika­ilag aktív enantiomerek; továbbá vizsgáltuk a kapott megfelelő enantiomerekből kiinduló, az optikai aktivi­tás megtartásával járó Levamisol-szintézisek lehetősé­geit, illetve ugyancsak a szintézisút követésével a Leva­­misollá nem alakítható enantiomerekből racemizációval járó és az ugyancsak értékes Tctramisolhoz vezető eljá­rás lehetőségeit. Munkánk során meglepő módon azt találtuk, hogy az N-(2-hidroxi-ctil)-N-(2-hidroxi-2-fenil-ctil)-amin [(I) képletű vegyület], az N-(2-klór-etil)-N-(2-klór-2-fenil­­-etil)-amin [(H) képletű vegyüld] és a 3-(2-hidroxi-2-fe­­nil-etil)-2-imino-tiazolidin [(III) képletű vegyület] ra­cém intermedierek dibenzoil-d-borkősavval egyaránt enantiomerjeikre választhatók szét Az (I), (II) és (III) képletű vegyületek kémiailag egymástól nagymérték­ben eltérő tulajdonságú bázisok - az (I) képletű vegyület egy amino-alkohol, a (II) képletű vegyület egy helyette­sített amin, míg a (ül) képletű vegyület egy helyettesített tiazol-származék -, így meglepő maga a rezolváló ágens, illetve az egyazon rezolváló ágenssel való szét­választás lehetőségének felismerése. A (II) és (III) kép­letű vegyületek rezolválásával kapott enantiomerek újak, a szakirodalomban mind ez ideig nem tettek emlí­tést róluk, az (I) képletű vegyület enantiomerjeit sem állították elő ez idáig rezolválás útján. Azaz a találmány szerinti eljárásban részt vevő (+)-(II), (+)-(III) jelű és (-)-(IV) képletű vegyületek újak. A leírás további részében a racém vegyületekre csak a megfelelő római számmal, illetve azok enantiomerje­ire a római szám elé tett, forgatóképességet jelölő (+) vagy (-) jellel hivatkozunk. A fentiek közül a találmány értelmében (I)-ből (-)­(I)-et, (-MI)-ből (+MIIK (+)-(H)-ből (+)-(ni)-t, illetve (+)-(III)-ból kiindulva a (-)-(IV)-et és ebből a Levami­­solt állítjuk elő. Ez előbbi intermedierek bármelyike az optikai aktivitás megtartásával Levamisollá szintetizál­ható, mert a (-)-(I)tionil-kloridos klórozásával (-t-)-(II)­­vé alakul, amelyből részleges hidrolízis és tiokarbami­­dos gyűrűzárás révén (+)-(III) keletkezik, melyből ugyancsak tionil-kloridos klórozással (-)-(I V) készíthe-; tő, ami lúgos gyűrűzárással az optikailag aktív végter­méket [(—)-(V)-öt] szolgáltatja. Ugyanakkor a fenti enantiomerek antipódjainak a hasznosítására nem szükséges racemizációt végezni, mert a (+)-(I), illetve a (-)-(II) a fentiekkel analóg mó­don (-)-(III) intermedierré alakítható, melyet a korábbi­ak szerint rezolválással is nyerhetünk. A (-)-(III)kénsa­­vas gyűrűzárásával pedig az ugyancsak értékes Tetrami­solt kapjuk. (Ez az eljárás oltalmi körön kívüli csak a találmány szerinti eljárás később ismertetendő gazdasá­gosságára vonatkozó kitanításként adjuk meg. Fentiek alapján a találmány tárgya eljárás balra for­gató 6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol enantiomer (Levamisol) előállítására. A találmány szerinti eljárás ismertetésénél szögletes zárójelben jelöljük azokat a műveleteket, illetve termé­keket, amelyek az oltalmi körön kívül esnek ugyan, de 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom