203104. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új perhidroazacikloalkano-[1,2-a]-imidazol-származékok, és hatóanyagként e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 HU 203 104 B 6 (1974)] és állatban is [D.A. Eckerman, Pharmacol. Bio­­chem. Behav. 12, 595 (1980)] jelentős memóriaromlást okoz, ami közvetlenül összefügg bizonyos agyterületek, például az agykéreg és a hippocampus acetilkolin-kon­­centrációjának csökkenésével. A fenti ismeretek birto­kában az (1) általános képletű vegyületek hatását pat­kányban vizsgáltuk mind a szkopolamin emlékezet­nyomokra kifejtett romboló hatása elleni, mind a hippo­campus acetilkolin-koncentrációjának csökkenése elle­ni hatás szempontjából. A memóriára és a tanulásra kifejtett hatás vizsgálatát 150-160 g-os hím Wistar patkányokon végeztük, egy megkísérelt áthaladás - passzív elkerülés-teszt segítsé­gével, a lényegében Essman [Pharmacol. Res. Commun. 5,295 (1973)] által ismertetett berendezésben. A világos dobozból a sötét dobozba való átlépést egy elkerülhetetlen elektromos talp-sokkal büntetjük. Az ál­latoknak néhány tanulási kísérletben meg kell tanulniuk, hogy elkerüljék az áthaladást a világosból a sötét doboz­ba. A kísérlet első szakasza (tanulási szakasz) után 30 perccel értékeljük a tanulás hatékonyságát (értékelő sza­kasz) oly módon, hogy méljük azt az időt (másodperc­ben), ami az állat világos dobozba való beengedésétől a sötét dobozba való átlépésig eltelik. A tanulási haté­konyságjelentősen romlik szkopolamin-kezelés hatásá­ra (0,63 mg/kg, s.c.), a tanulási szakasz előtt 60 perccel adagolva. A szkopolamin beadása előtt 30 perccel i.p. adagoljuk a vizsgálandó vegyületeket, vagy fiziológiás sóoldatot. A kontrollcsoportot hasonló módon kezeljük, de csak sóoldattal. Az (1) általános képletű vegyületek néhány kép­viselőjének (A vegyület: R1, R2, R3 jelentése hidrogén­­atom, és n értéke 2; B vegyület: R1, R2 jelentése hid­rogénatom, R3 jelentése metilcsoport és n értéke 2; és C vegyület: Rl jelentése hidrogénatom, R2 és R3 jelen­tése metilcsoport, és n értéke 2, és a 3-as szénatomon a konfiguráció S) hatását az oxiraceiámmal hasonlítjuk össze. Az eredményeket az 1. táblázatban ismertetjük. 1. táblázat: (1) általános képletű vegyületek hatása szkopolamin­nal előidézett emlékezetkiesésre patkányban, egy megkísérelt „áthaladás - passzív elkerülés” teszttel Kezelés*^ Dózis Áthaladási idd (sec) Különb­(mg/kg,Tanulási Értékeld ség^ i.p.) szakasz szakasz Sóoldat 21,3 118,3 97,0” Szkopolamin -20,3 72,5 52,2 Szkopolamin + A 0,1 20,9 100,5 79,6' 0,3 19,7 103,6 83,9* 1 19,7 120,0 100,3” Szkopolamin + B 0,1 20,4 98,4 78,0* 0,3 18,6 102,3 83,7* 1 21,1 119,0 97,9” Szkopolamin + C 0,1 20,3 96,4 76,1* 0,3 21,3 107,5 86,2* 1 19,5 120,0 100,5” Szkopolamin + oxirace tam 3 21,5 78,0 56,5 n.s. 10 19,7 115,0 95,3” 30 19,1 120,0 100,9** a) minden egyes kísérleti csoportban 20 patkány van b) kizárási idő - 120 másodperc Dunnett-teszt kisebb, mint 0,05 (szkopolaminhoz képest) Dunnett-teszt kisebb, mint 0,01 (szkopolaminhoz képest) Humán- vagy állatgyógyászati célra az (1) általános képletű vegyületeket a gyógyszerkészítésben szokáso­san használt hordozó- és/vagy egyéb segédanyagokkal a szokásos módon gyógyászati készítménnyé formáljuk. A találmány ennek megfelelően a hatóanyagként (1) általános képletű vegyületet, vagy annak gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására is vonatkozik. Az (1) általános képletű vegyületeket a fent említett betegségek kezelésére a szokásos módon alkalmazhat­juk, például orálisan, parenterálisan, rektálisan, transz­­dermálisan, vagy transzmukozálisan (például szubligu­­álisan, bukkálisan vagy belélegeztetéssel). Orális, szublinguális vagy bukkális adagolás esetén az (1) általános képletű vegyületeket például sziruppá, tablettává, kapszulává vagy nyelv alatti tablettává for­málhatjuk. A szirup általában az (1) általános képletű hatóanyag, vagy sója szuszpenziójából vagy oldatából áll, folyé­kony hordozóanyaggal, például ctanollal, glicerinnel vagy vízzel, és ízesítő- vagy színezőanyagokkal. A tabletta formájú gyógyászati készítmények előállí­tására bármely, szilárd gyógyászati készítmények előál­lítására szokásosan használt hordozóanyag megfelel. A fenti hordozóanyag például magnézium-sztearát, ke­ményítő, laktóz és szacharóz lehet. A kapszulás készítményeket bármely szokásos kap­­szulázási eljárással előállíthatjuk, például úgy, hogy a hatóanyag és a fent említett hordozóanyagok keverékét kemény zselatinkapszula-burokba zárjuk. A lágy zsela­tinkapszula-burokba zárt gyógyászati készítmények előállítására a diszperziók vagy szuszpenziók előállítá­sára szokásosan használt hordozóanyagokat használhat­juk, például vizes gumioldatokat, cellulózt, szilikátokat vagy olajokat, és az így kapott keveréket építjük be a lágy zselatinkapszula-burokba. Aparenterális gyógyászati készítmények az (1) álta­lános képletű vegyületet szuszpenzió vagy oldat formá­jában tartalmazzák, steril vizes vagy nemvizes hordozó­­anyagban, amelyek adott esetben parenterálisan alkal­mazható olajat is tartalmazhatnak, például polietiléngli­­kolt, poli(vinil-pirrolidon)-t, lecitint, arachisolajat, vagy szezámolajat. A kúp formájú gyógyászati készítmények általában a reaktálisan hatékony (1) általános képletű vegyületet egy kötőanyaggal és/vagy csúsztatóanyaggal, például polimer glikolokkal, zselatinnal, kakaóvajjal vagy más, alacsony olvadáspontú növényi viaszokkal vagy zsírok­kal összekeverve tartalmazzák. A transzdermális gyógyászati készítmények a ható­anyagon kívül egy szokásos vizes vagy nemvizes vivő­anyagot tartalmazhatnak, és például krémek, kenőcsök, lemosószerek vagy paszták lehetnek, vagy gyógyászati flastromok, tapaszok vagy membránok formájában le­hetnek. A gyógyászati készítmények előnyösen egységdózis­­formában lehetnek, például tabletták vagy kapszulák formájában, így a beteg azokat egyszeri dózis formájá­ban veheti be. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom