203087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalkil-tiazol-származékok és az e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

3 HU 203 087 B 4 majd kívánt esetben egy kapott (Ic) általános képletű vegyületet (mely képletben R’ jelentése hidrogénatom, Rí hidrogénatom vagy kis szénatomszámú alkilcsoport, és R2 jelentése a fent megadott de R, és R2 legalább egyike alkilcsoport) valamely karbonsav-kloriddal - előnyösen acetil-kloríddal gyűrűbe zárunk; s az ily módon kapott (XIII) általános képletű vegyületet (mely képletben R3, R* és n jelentése a fent megadott, azzal a feltétellel, hogy R3 és R4 közül legalább az egyik hidrogénatomtól eltérő jelentésű bázissal hidrolizáljuk; és/vagy kívánt esetben a kapott, R helyén hidrogénato­mot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet gyógyá­sza tilag alkalmas bázissal képezett sóvá alakítunk. Az (I) általános képletű vegyületeket az I., II., in., IV. és V. reakciósémán feltüntetett módon állíthatjuk elő. Az I. reakciósémán n jelentése a fait megadott és Hal halogénatomot képvisel. Az I. reakcióséma szerint a (II) általános képletű vegyületet alkanol (pl. metanol) jelenlétében halogé­­nezőszer (pl. bióm) segítségével, kb. 10 *C és kb. szo­bahőmérséklet közötti hőmérsékleten elvégzett halo­­génezéssel a megfelelő (Hl) általános képletű vegyületté alakítjuk. A (II) általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert módszerekkel állíthatók elő. A (IU) általá­nos képletű vegyületet a következő lépésben in situ használhatjuk fel. Az ismert (IV) képletű vegyületet egy tionképző szer (pl. foszfor-pentaszulfid vagy Lawesson-reagens) segít­ségével, inert oldószerben (pl. valamely szénhidrogén­ben, mint pl. toluolban stb.) a reakcióelegy visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralása közben ala­kítjuk az (V) képletű vegyületté. A (VI) általános képletű vegyületeket oly módon állítjuk elő, hogy egy (Hl) általános képletű vegyületet inat oldószer (pl. valamely alkanol, mint pl. etanol) jelenlétében, kb. 0-100 *C-os hőmérsékleten az (V) képletű vegyülettel reagál tatunk. A H. reakciósémában is n értéke a fent megadott és Hal halogénatomot képvisel. A H. reakcióséma értelmében a (III) képletű vegyüle­­tet a (VII) képletű vegyülettel reagáltatjuk. A (VH) kép­letű vegyület ismert A reakciót inert oldószerben (pl. valamely alkanolban, mint pl. etanolban) kb. 0-100 ‘Cl­os hőmérsékleten hajthatjuk végre. A (VIII) általános képletű vegyületet a (IX) képletű ismert vegyülettel vízelvonószer (pl. ecetsavanhidrid stb.) jelenlétéből, kb. 0-150 *C-os hőmérsékleten rea­gál tatva a megfelelő (VI) általános képletű vegyülethez jutunk. A Hl. reakciósémában R’ jelentése hidrogénatom és Rj, R2, R3i R, és n jelentése a fent megadott. A Hl. reakcióséma szoint a (VI) általános képletű vegyületet a megfelelő (X) általános képletű vegyületté redukáljuk. Redukálószerként pl. ón(H)kloridot, vagy Raney-nikkel jelenlétében hidrogént alkalmazhatunk. A redukciót inert oldószerben (pl. valamely alkanolban mint pl. etanolban) kb. 0-100 *C-os hőmérsékleten vé­gezhetjük el. A (X) általános képletű vegyületet valamely (XI) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk. A (XI) általá­nos képletű vegyületek ismertek vagy ismert módsze­rekkel állíthatók elő. A reakciót inert oldószerben vé­gezhetjük el. Reakcióközegként pl. halogénezett szén­­hidrogéneket (mint pl. metilén-kloridot) vagy étereket (pl. 1,2-dimetoxi-etánt) alkalmazhatunk. A reakciót adott esetben bázis (pl. nátrium-acetát) jelenlétében, kb. -10 *C és kb. 100 *C közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A reakció során a megfelelő (la) általános képletű vegyületet kapjuk. AIV. reakciósémában R” jelentése kis szénatomszá­mú alkilcsoport; Y jelentése hidroxilcsoport vagy más kilépő csoport pl. halogénatom stb. és Rlf R2, R3, R* és n jelentése a fent megadott. A IV. reakcióséma szerint valamely (X) általános képletű vegyületet egy Y helyén kilépő csoportot (pl. halogénatomot) tartalmazó (XII) általános képletű ve­gyülettel reagál tatunk. Ezek a (XII) általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert eljárásokkal állíthatók elő. A reakciót inert oldószerben (pl. halogénezett szén­­hidrogénben, mint pl. metilén-kloridban stb.) és kb. -10 *C és kb. S0 *C közötti hőmérsékleten végezhetjük el. A reakció során a megfelelő (Ib) általános képletű vegyületet kapjuk. Az (Ib) általános képletű vegyületeket oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely (X) általános képletű ve­gyületet egy Y helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (XII) általános képletű vegyülettel acilezünk (ezek is­mert vegyületek vagy inert eljárásokkal állíthatók elő). A reakciót inert oldószerben (pl. halogénezett szálhid­rogénben, mint pl. metilén-kloridban stb.) és kb. -10 *C és kb. 50 *C közötti hőmérsékleten, aktiválószer (pl. diciklohexilkarbodiimid) jelenlétében végezhetjük el. Az V. reakciósémában R\ Rlf R* R3, R4 és n jelentése a fent megadott, azzal a feltétellel, hogy Rí és R2, illave R3 és R4 közül legalább az egyik hidrogénatomtól eltérő jelentésű. Az V. reakcióséma szerint valamely (Ic) általános képletű vegyületa a megfelelő (Id) általános képletű vegyületté átaminálunk oly módon, hogy az (Ic) általá­nos képletű vegyületa előbb vízelvonószerrel (pl. vala­mely savkloriddal, mint pl. acetil-kloriddal) oldószer nélkül vagy oldószer (pl. toluol vagy metilén-klorid) jelenlétében, visszafolyató hűtő alkalmazása mellett tör­ténő forralással gyűrűzárjuk. A kapott képződő (XIII) általános képletű vegyületa tisztítás nélkül használhatjuk fel vagy szokásos módsze­rekkel (pl. kristályosítás stb.) izolálhatjuk. A (XIII) álta­lános képletű vegyületa valamely bázissal (pl. alkáli­fém- vagy alkáliföldfém-hidroxiddal, mint pl. lítium­­-hidroxiddal stb.) vizes/szerves oldószeres közegben (pl. víz-metanol-elegyben), kb. 25-100 *C-os hőmér­sékleten hasítjuk. A kapott (Id) általános képletű vegyületa savval (pl. sósavval stb.) történő megsavanyítás után szokásos módszerekkel (pl. kristályosítás stb.) izolálhatjuk. Találmányunk az R helyén hidrogénatomot tartalma­zó (I) általános képlaű vegyületek, enantiomerek, dia­­sztereomerek és racemátok sóinak előállítására is kiter­jed. A sókat az R helyén hidrogénatomot tartalmazó karbonsav és egy nem toxikus, gyógyászati szempont­ból elfogadható kationt tartalmazó bázis reakciójával állíthatjuk elő. A sóképzéshez bármely olyan bázist fel­használhatunk, amely karbonsavakkal sót képez és a szervezőbe jutva nem idéz elő kedveződen fiziológiai hatást. Bázisként előnyösen alkálifémek vagy alkáli­földfémek hidroxidjait vagy karbonátjait, ammóniát, primer, szekunder vagy tocier aminokat (pl. monoalkil­­-aminokat, dialkil-aminokat, trialkil-aminokat), nitro­géntartalmú heterociklikus aminokat (pl. piperidint stb.) alkalmazhatunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom