202955. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elem földalatti üreg, elsősorban bányabeli térség biztosítására, és szerkezet a biztosító elemek összekapcsolására
1 HU 202955 B 2 A találmány tárgya biztosítóelem földalatti üreg. elsősorban bányabeli térség biztosítására, és szerkezet a biztositóelemek összekapcsolására. A találmány szerinti biztositóelem acélból készült, iv alakú test, amely keresztmetszete V vagy U-alakhoz áll közel. Ennélfogva a biztositóelem keresztmetszetében két szárral rendelkezik és ezek egyik végüknél egyesitettek, míg a keresztmetszeti profil nyitott oldala felé széttartó szárak vannak. A száraknak vastagitott szárvége van. Ezekből a biztosító elemekből gyűrűszerű biztosító egységet állítanak össze és a vágat hosszirányában bizonyos távközökkel építik be a biztosítóegységeket. Az iv alakú biztositóelemeket átlapoltan illesztik egymáshoz úgy, hogy azok nyitott oldalai nézzenek a kőzet felé. A biztosítóegységek közötti kózetkihullás megakadályozására általában takarólemezeket épitenek a kőzet elé. A találmány tárgyát képező összekapcsolószerkezet a biztositóelemek átlapolt végszakaszainak összefogására, egymáshoz szorítására szolgáló bilincspárokat jelent. Egy-egy bilincspár csavarokkal összeszoritott hevedert és kengyelt foglal magába. Az öszszekapcsolások helyein általában két bilincspárt alkalmaznak, de nincs akadálya annak, hogy több bilincspárt használjanak fel egy-egy összekapcsolási helyen. Az iv alakú biztositóelemek összekapcsolása, vagyis a bilincspárok felszerelése a beépítés helyén történik. A biztositóelemeknek az összekapcsolásnál átlapoltan elhelyezkedő végszakaszai szorosan egymásba illeszkednek. A kózetnyomásból származó terhelés igyekszik az összekapcsolt biztositóelemeket egymáshoz képest elmozdítani, összecsúsztatni. Általában az a feladat, hogy kismértékű összecsúszás esetén se csökkenjen az összekapcsolásnál fennálló szoritóerő és igy a biztosítás értéke ne változzon. Az eddigiekben vázolt, általános ismérvekkel rendelkező biztositóelemek és összekapcsoló szerkezetek számos változata ismert. Az ismert biztosítóelemeket az összekapcsolás helyén egymáshoz illeszkedésük szempontjából két csoporttá lehet osztani. Az egyik csoportba azok a biztositóelemek tartoznak, amelyek keresztmetszeti profiljuk folytán az átlapolt vágszakaszaiknál a palástrészek mentén érintkeznek egymással. Az említett palástrészek a keresztmetszeti profilnál értelmezett szárak kontúr darabjaival jelezhetök. Ilyen biztositóelemet ismertet például a 190 596 sz. HU PS. Az említett kialakítású biztositóelemek előnye, hogy összekapcsolásuknál, a paláston történő érintkezés folytán fellépő ékhatást biztosítsanak és ez a kapcsolat biztonságát fokozza. Hátrányos viszont az ilyen kialakításnál, hogy a terhelés hatására a legkisebb mértékben egmásba csúszó profilok esetén az összekapcsoló szerkezet szorító hatására nagymértékben csökken. Az ismert kialakítású biztositóelemek másik csoportjánál a profilok szárvégeiknél érintkeznek egymással. Ez akként történik, hogy az egyik biztositóelem végszakaszánál a szárvégek fejrésze a másik biztositóelem végszakaszánál a szárvégek vállára ül. Ilyen biztositóelem ismertetése található például az 1 569 165 sz. GB PS-ben, az 1 604 889 sz. GB PS-ben, a 2 441 718 sz. FR PS-ben. Ezeknek a biztositóelemeknek előnye, hogy az összekapcsolt végszakaszok között a kapcsolatsor kemény, lazulás összecsúszás közben csak az érintkező felületek lévő egyenetlenségek lecsiszolódásából származik. Hátrányos viszont, hogy az összekapcsoló szerkezet által biztosítható kötés szoritóereje eleve kisebb lehet, mint egyébként. Az utóbb tárgyalt biztositóelemeknél a szárvég válla a keresztmetszeti profilon értelmezve homorú és ebbe illeszkedő a szárvég fejrésze. A váll alakja és a szárvég alakja - ugyanabból az irányból nézve - megegyező, összekapcsoláskor az említett részek felületei egymáshoz simulnak. Az összekapcsoló szerkezet ismert változatai - igy a korábban említett nyomtatványokból megismerhető szerkezetek is - számos hátránnyal rendelkeznek. Az egyik hátrány a heveder kialakításából következik. Az ismert megoldásoknál a heveder középrésze egyenes és lényegében állandó keresztmetszetű, ezért nem tud a heveder a szorítóhatás fokozásában részt venni, illetve nem képes a szoritóerő állandóságát biztosítani. Másik hátrány abból származik, hogy a heveder oldalrészeinek teljes hosszára kiterjednek az összekapcsoló szerkezetben alakalmazott csavarok behelyezésére és befogadására szolgáló nyílások. Az alkalmazott csavarok félfejüek. A nyílások lehetővé teszik, hogy a behelyezett csavarok a középvonal irányában kitolhatok. Ez a körülmény a helyszíni szerelést megnehezíti, annál is inkább, mert a csavarfejek mögé nehéz hozzáférni, - pédául megtámasztásuk végett - ugyanis a csavarfejek mögött a kőzet van, vagy az ez elé helyezett takarólemezek, mintegy bélést akotnak. Az ismert hevederek további hátránya, hogy a már említett középrészük négyszög keresztmetszetű, ezért a vágatirányú elmozdulásuk közben a biztosítóegységek közé helyezett takarólemezeket összegyűrik, megsértik azokat, egyáltalán ütköznek ezekbe a lemezekbe. Az ismert összekapcsoló szerkezetek újabb hátránya a kengyelhez, közelebbről az orros kengyelekhez fűződik, mégpedig az orrok elhelyezéséből eredően. Az ismert kengyeleknél ugyanis a biztositóelem végfelületének ütköztetésére szolgáló orrok a kengyel szárain, a talptól viszonylag távol vannak a zárt rész felé, ezért a biztositóelemek összecsúszásakor az orra eső terhelés a szerkezetben alkalmazott csavarra meglehetősen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
