202955. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elem földalatti üreg, elsősorban bányabeli térség biztosítására, és szerkezet a biztosító elemek összekapcsolására

3 HU 202955 B 4 nagy nyomatékkai adódik át, ami a csavarban tekintélyes hajlitó igénybevételt ébreszt. A találmány elé kitűzött cél -az volt, hogy mind a biztosítóelemnél, mind az össze­kapcsoló szerkezetnél a biztosítás biztonsá­gát fokozza, a felesleges, vagy nem szükség­szerű terhelések egy részét megszüntesse és a helyszíni szerelést könnyítse. A találmány szerinti biztositóelem a ki­tűzött célok közül az ósszecsúszáskor, az összecsűszás ellenére is fokozza a biztonsá­got, ennek megfelelően a biztonság fokozását jelentő cél elérését szolgálja, mégpedig a szárvégek újszerű kialakításával. A javasolt kialakítás mellett az egymással összekapcsolt biztositóelcmek mind palást mentén, mind a szárvégeknél érintkeznek egymással, igy az ismert hasonló megoldásoknál felismerhető kétféle megoldás-csoport előnyeit kiaknázza a találmány. Az újszerű kialakítás abban nyil­vánul meg, hogy a szárvégek vállánál a szár mellett homorú rész van és ez átmegy a váll külső széle felöli domború részbe. A homorú és domború részeket a találmány ismertetése szempontjából a biztositóelem zárt része felő­li nézetben kell értelmezni. A szárvég vállá­­nak vázolt kialakitása mellett újszerű még az a tulajdonsága is a találmány szerinti bizto­­sitóelemnek, hogy a szárvég fejrésze a váll­tól eltérő alakú - természetesen ugyanabban az irányban szemlélve mindkét részt. Ez azt jelenti hogyha az egyik biztosítóelem szárvé­gének fejrésze rászorul a másik biztositóelem szárvégének vállára, akkor az egymással szembekerült felületek legalább a váll homo­rú részének egy darabjánál nem érintkeznek egymással. Ilyen helyzet áll elő a biztosító­­elemek végszakaszainak összekapcsolásakor. A végszakaszok egymásba illesztésekor a két biztositóelem előbb a palástjaik egy-egy sza­kasza mentén érintkezik egymással, majd az összekapcsoló szerkezet csavarjainak meghú­zása során az egyik biztosítóelem szárvégei­nek fejrészei felütköznek a másik biztosító­elem szárvégeinak vállaira, mégpedig ezek domború részeinél. Ilyen kialakítású biztosi­­tóelemek összekapcsolásénál - a keresztmet­szeti profilok egyik oldalának szemlélete sze­rint - fellép a palástnál való érintkezés men­tén egy normál erő és emellett a váll érint­kezés helyén is egy normál erő. E két nor­mál erő tart egyensúlyt a csavarerővel. A palástmenti érintkezésnél fellép az előnyös ékhatás, a csavarok végleges meghúzásakor pedig kemény, nem lazuló kapcsolat jön létre a szárvégek között, bár ez utóbbi kapcsolat is kismértékben rugalmas, tekintettel arra, hogy a szárvégnél ébredő normál erő a csa­­varerótöl eltérő irányú, ami azt is jelenti, hogy nem párhuzamos a biztositóelem ke­resztmetszeti profiljánál értelmezhető szim­metria tengellyel. Az említett normál erő a szárvég és bizonyos fokig a szár deformáció­ját is okozza és ezért tekinthető kismérték­ben rugalmasnak az említett kapcsolat. A találmány szerinti biztositóelem met­szeti profiljánál is értelmezhető szimmetria­­tengely és erre merőleges másik tengely, amely a keresztmetszeti profil felületosztó tengelye lehet. A találmány szerinti biztositóelem lénye­ge tehát, hogy a szárvég vállának a zárt rész felől nézve homorú része és ennek foly­tatását képező domború része van, mig a szárvég fejrésze a váltótól eltérő görbe felü­letű. Célszerű úgy kialakítani a találmány szerinti bÍ2tositóelemet, hogy a szárvég fej­részének metszeti kontúrja a váll metszeti kontúrjához tolva a váll homorú részétől leg­alább részben elálló legyen. A találmány szerinti összekapcsoló szer­kezet mindegyik cél elérését szolgálja. Ennek érdekében mind a hevedernél, mind a ken­gyelnél vannak új részletek. A heveder egyik újszerű tulajdonsága, hogy középrésze nem egyenes, hanem a vé­geinél a talpaktól távolodó görbületei van­nak. Ilyen kialakítás mellett az összekapcsoló szerkezet csavarjainak meghúzásakor a he­veder olyan rugalmas alakváltozást szenved, ami mellett az előfeszített rugóként hat, eb­ből eredően a szoritóerők állandó értékét biztosítja, igy a biztositóelemek összecsúszá­­sa alatt nem csökken a kötésnél fennálló szoritóerö. A heveder másik újszerű tulajdonsága, hogy csavarfej befogadására szolgáló nyilasai nem terjednek az oldalrészek teljes hosszára, hanem csak a talpak felöli szakaszaira. En­nek megfelelően az oldalrészek középrész fe­lőli végeinél falak vannak. Ilyen kialakítás mellett mód van arra, hogy a csavart ferde helyzetből kiindulva billentéssel a nyílásba fűzzék, de a helyére illesztett csavar a ten­gelye irányában tolva nem tud a nyúlásból kijutni, mert a csavar feje a korábban emlí­tett falba ütközik. Minthogy az önmagában ismert félfejű csavar elfordulás ellen is biz­tosított, továbbá, mert tengelyirányban nem tolható ki a nyílásból, ezért a helyszini sze­relés lényegesen egyszerűbb és könnyebb. A kengyelnél az újszerű kialakítás az orrok elhelyezésében nyilvánul meg. A talál­mány szerinti kialakításnál a kengyel orrai a kengyel talpainak síkjához közel vannak, és igy az orrokra ható erők a csavarokra nem származtatnak kellemetlen többlet igénybevé­telt jelentő nyomatékor Azt találtuk, hogy egy-egy orr helyére és kialakítására nézve az a kedvező, ha a kengyel oldalnézetében az orr középvonalának és a mellette lévő talp középvonalának metszéspontja a kengyel kontúrján belül vari, de legalább az orr kon­túrján belül van. A találmány szerinti összekapcsoló szer­kezet lényege tehát, hogy a hevedernek kö­zéprésze, erre lényegében merőleges oldalré­szei és ezektől kiálló talpai, a középrész és az oldalrészek közötti átmenetnél a közép­5 10 15 20 25 30 35 40-45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom