202955. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elem földalatti üreg, elsősorban bányabeli térség biztosítására, és szerkezet a biztosító elemek összekapcsolására
3 HU 202955 B 4 nagy nyomatékkai adódik át, ami a csavarban tekintélyes hajlitó igénybevételt ébreszt. A találmány elé kitűzött cél -az volt, hogy mind a biztosítóelemnél, mind az összekapcsoló szerkezetnél a biztosítás biztonságát fokozza, a felesleges, vagy nem szükségszerű terhelések egy részét megszüntesse és a helyszíni szerelést könnyítse. A találmány szerinti biztositóelem a kitűzött célok közül az ósszecsúszáskor, az összecsűszás ellenére is fokozza a biztonságot, ennek megfelelően a biztonság fokozását jelentő cél elérését szolgálja, mégpedig a szárvégek újszerű kialakításával. A javasolt kialakítás mellett az egymással összekapcsolt biztositóelcmek mind palást mentén, mind a szárvégeknél érintkeznek egymással, igy az ismert hasonló megoldásoknál felismerhető kétféle megoldás-csoport előnyeit kiaknázza a találmány. Az újszerű kialakítás abban nyilvánul meg, hogy a szárvégek vállánál a szár mellett homorú rész van és ez átmegy a váll külső széle felöli domború részbe. A homorú és domború részeket a találmány ismertetése szempontjából a biztositóelem zárt része felőli nézetben kell értelmezni. A szárvég vállának vázolt kialakitása mellett újszerű még az a tulajdonsága is a találmány szerinti biztositóelemnek, hogy a szárvég fejrésze a válltól eltérő alakú - természetesen ugyanabban az irányban szemlélve mindkét részt. Ez azt jelenti hogyha az egyik biztosítóelem szárvégének fejrésze rászorul a másik biztositóelem szárvégének vállára, akkor az egymással szembekerült felületek legalább a váll homorú részének egy darabjánál nem érintkeznek egymással. Ilyen helyzet áll elő a biztosítóelemek végszakaszainak összekapcsolásakor. A végszakaszok egymásba illesztésekor a két biztositóelem előbb a palástjaik egy-egy szakasza mentén érintkezik egymással, majd az összekapcsoló szerkezet csavarjainak meghúzása során az egyik biztosítóelem szárvégeinek fejrészei felütköznek a másik biztosítóelem szárvégeinak vállaira, mégpedig ezek domború részeinél. Ilyen kialakítású biztositóelemek összekapcsolásénál - a keresztmetszeti profilok egyik oldalának szemlélete szerint - fellép a palástnál való érintkezés mentén egy normál erő és emellett a váll érintkezés helyén is egy normál erő. E két normál erő tart egyensúlyt a csavarerővel. A palástmenti érintkezésnél fellép az előnyös ékhatás, a csavarok végleges meghúzásakor pedig kemény, nem lazuló kapcsolat jön létre a szárvégek között, bár ez utóbbi kapcsolat is kismértékben rugalmas, tekintettel arra, hogy a szárvégnél ébredő normál erő a csavarerótöl eltérő irányú, ami azt is jelenti, hogy nem párhuzamos a biztositóelem keresztmetszeti profiljánál értelmezhető szimmetria tengellyel. Az említett normál erő a szárvég és bizonyos fokig a szár deformációját is okozza és ezért tekinthető kismértékben rugalmasnak az említett kapcsolat. A találmány szerinti biztositóelem metszeti profiljánál is értelmezhető szimmetriatengely és erre merőleges másik tengely, amely a keresztmetszeti profil felületosztó tengelye lehet. A találmány szerinti biztositóelem lényege tehát, hogy a szárvég vállának a zárt rész felől nézve homorú része és ennek folytatását képező domború része van, mig a szárvég fejrésze a váltótól eltérő görbe felületű. Célszerű úgy kialakítani a találmány szerinti bÍ2tositóelemet, hogy a szárvég fejrészének metszeti kontúrja a váll metszeti kontúrjához tolva a váll homorú részétől legalább részben elálló legyen. A találmány szerinti összekapcsoló szerkezet mindegyik cél elérését szolgálja. Ennek érdekében mind a hevedernél, mind a kengyelnél vannak új részletek. A heveder egyik újszerű tulajdonsága, hogy középrésze nem egyenes, hanem a végeinél a talpaktól távolodó görbületei vannak. Ilyen kialakítás mellett az összekapcsoló szerkezet csavarjainak meghúzásakor a heveder olyan rugalmas alakváltozást szenved, ami mellett az előfeszített rugóként hat, ebből eredően a szoritóerők állandó értékét biztosítja, igy a biztositóelemek összecsúszása alatt nem csökken a kötésnél fennálló szoritóerö. A heveder másik újszerű tulajdonsága, hogy csavarfej befogadására szolgáló nyilasai nem terjednek az oldalrészek teljes hosszára, hanem csak a talpak felöli szakaszaira. Ennek megfelelően az oldalrészek középrész felőli végeinél falak vannak. Ilyen kialakítás mellett mód van arra, hogy a csavart ferde helyzetből kiindulva billentéssel a nyílásba fűzzék, de a helyére illesztett csavar a tengelye irányában tolva nem tud a nyúlásból kijutni, mert a csavar feje a korábban említett falba ütközik. Minthogy az önmagában ismert félfejű csavar elfordulás ellen is biztosított, továbbá, mert tengelyirányban nem tolható ki a nyílásból, ezért a helyszini szerelés lényegesen egyszerűbb és könnyebb. A kengyelnél az újszerű kialakítás az orrok elhelyezésében nyilvánul meg. A találmány szerinti kialakításnál a kengyel orrai a kengyel talpainak síkjához közel vannak, és igy az orrokra ható erők a csavarokra nem származtatnak kellemetlen többlet igénybevételt jelentő nyomatékor Azt találtuk, hogy egy-egy orr helyére és kialakítására nézve az a kedvező, ha a kengyel oldalnézetében az orr középvonalának és a mellette lévő talp középvonalának metszéspontja a kengyel kontúrján belül vari, de legalább az orr kontúrján belül van. A találmány szerinti összekapcsoló szerkezet lényege tehát, hogy a hevedernek középrésze, erre lényegében merőleges oldalrészei és ezektől kiálló talpai, a középrész és az oldalrészek közötti átmenetnél a közép5 10 15 20 25 30 35 40-45 50 55 60 65 4
