202927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán monoklonális antitestek előállítására gram-negatív baktériumok szerotípusos lipopoliszacharid-determinánsai ellen
1 HU 202 927 B 2 meghatározzuk azokat a személyeket, akik a különböző Pseudomonas fajok és ilyen fajokon belül különböző altípusok hatásának voltak kitéve. Az I-IV. példákban leírt folyamatokat elvégezve örökös humán sejtvonalakat hozunk létre, amelyek típus-fajlagos humán monoklonális antitesteket választanak ki a Pseudomonas ilyen fajai egyedi típusainak LPS molekulái ellen. Ezeknek a monoklonális antitesteknek a további elemzése az I-IV. példákkal összhangban azonosíthatja azokat az antitesteket, amelyek védő hatásúak a homológ törzsnek tulajdonítható fertőzés halálos következményei ellen. VII. példa A VB. példa módszereket mutat be a Pseudomonas nemzetségtől eltérő gram-negatív baktériumok törzseinek LPS molekuláin levő szerotípusos determinánsok elleni humán monoklonális antitestek előállítására. A példa továbbá módszert mutat be az így nyert humán monoklonális antitestekből olyanok kiválasztására, amelyek védő hatást mutatnak emlősökben homológ baktériumok halálos adagja ellen. A I-IV. példákban leírt eljárásokat lehet ismételni, kiindulási anyagként olyan limfocitákat alkalmazva, amelyeket gram-negatív baktériumok más törzseinek (pl. E. coli, K. Pneumoniae, P. vulgaris és S. marcescens) kitett humán donorokból nyertünk ki. A lehetséges donorokat át lehet vizsgálni, hogy azonosítsuk azokat a személyeket, akik korábban az ilyen baktériumok különböző törzseinek voltak kitéve. A korábbiakban leírt folyamatokat kivitelezve folytonos humán sejtvonalakat hozhatunk létre, amelyek az E. coli, illetve P. vulgaris, illetve S. marcescens LPS molekuláin levő szerotípusos determinánsok elleni humán monoklonális antitesteket választanak ki. Ezeknek a humán monoklonális antitesteknek a korábban leírt módon végzett elemzése kimutatja, mely antitestek védő hatásúak a homológ törzsnek tulajdonítható fertőzés halálos következményei ellen, feltéve, hogy a homológ töizs megcélzott LPS molekulái „hozzáférhetők” (lásd az LPS molekulák „ hozzéférhetőség”-ére vonatkozó korábbi fejtegetéseket). Farmakológiai készítmények és alkalmazás A jelen találmány szerinti antitesteket be lehet építeni komponensként olyan gyógyászati készítményekbe, amelyek terápiás vagy profilaktikus mennyiségben tartalmazzák a jelen találmány szerinti monoklonális antitestek legalább egyikét egy gyógyászatiig hatásos hordozóval. Egy gyógyászatihordozó lehet bármilyen összeférhető, nem toxikus anyag, amely alkalmas arra, hogy a monoklonális antitestet a beteghez továbbítsa. Steril víz, alkohol, zsírok, viaszok és közömbös szilárd anyagok alkalmazhatók hordozóként. Gyógyászatiig elfogadott adjuvánsok (pufferoló szerek, diszpergáló szerek) szintén beépíthetők a gyógyászati készítménybe. Az ilyen készítmények irtalmazhatnak egyedi monoklonális antitesteket, úgy, hogy ez csak egy bizonyos baktérium-törzs vagy típus ellen fajlagos. Ez azt az előnyt nyújtja, hogy tökéletesen fajlagos anyag lévén nem tartalmaz többlet-antitesteket. Az ilyen terméknek viszont hátránya az, hogy annyira fajigos, hogy nem lehet széles az alkalmazási köre. Egy másik módszer szerint egy, gyógyászati készítmény tartalmazhat kettő vagy több monoklonális antitestet „koktélét képezve. így pl. P. aeruginosa-nál egy koktél, amely az immun- típusok vagy szerotípusok mindegyike elleni humán monoklonális antitesteket irtalmazza, univerzális termék lehet a szóban forgó baktérium általános típusainak nagy többsége elleni aktivitással. Más fajok és törzsek esetében éppen úgy alkalmazhatók egyedi antitestek, vagy antitestek keverékei. Különös érdekességűek azok a gyógyászati készítmények, amelyek legalább két, általában legalább három, még általánosabban legalább négy, gyakrabban legalább hét, de akár még tíz vagy több humán monoklonális antitestet is tartalmaznak. Különös érdekességűek legalább két humán monoklonáüs antitest kombináció, amelyek fajlagosan reagálnak legalább két Fisher-féle immun-típussal, pontosabban a Fisher-féle 1., 2., 3., 4., 5., 6. és 7. immun-típusból kettővel, de előnyösen legalább néggyel. Az előnyös kompozíciók legalább négy Fisher-féle immun-típussal reagálnak, még előnyösebben öt-hat immun-típussal és legelőnyösebben mind a hét immun-típussal. A különböző komponensek mólarányai általában nem különböznek jobban, mint 1:10 arányban, de leginkább 1:1-2 mólarányban találhatók meg a készítményben bármelyik másik komponensre vonatkoztatva. A jelen találmány szerinti humán monoklonális antitestek és gyógyászati készítményeik főleg szájon át és parenterálisan használatosak. A gyógyászati készítményeket előnyösen parenterálisan lehet beadni pl. szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás formában. így a jelen találmány parenterális beadáshoz való készítményeket szolgáltat, amelyek humán monoklonális antitesteket vagy azok „koktél”-ját tartalmazzák elfogadható hordozóban, előnyösen vizes hordozóban oldva. A vizes hordozók széles választéka alkalmazható, pl. víz, pufferolt víz, 0,4%-os sóoldat, 0,3%-os glicin-oldat, stb. Ezek az oldatok sterilek és általában mentesek a szilárd részecskéktől. Ezeket a készítményeket hagyományos, jól ismert technikákkal lehet sterilezni. A készítmények tartalmazhatnak gyógyászatiig elfogadható kiegészítő anyagokat, amelyek a hozzávetőlegesen fiziológiás körülményekhez szükségesek, mint pl. pH beállító és pufferoló szerek, tónusbeállító szerek és hasonlók, pl. nátrium- acélát, nátrium-klorid, kálium-klorid, kalcium-klorid, nátriumlaktát, stb. Az antitest koncentrációja ezekben a készítményekben széles határok közt változhat, pl. kevesebb, mint 0,5%-tól, de inkább 1%-tól akár 15 vagy 20 tömeg%-ig is és ezt elsődlegesen a folyadék-térfogat, viszkozitás, stb., alapján, de még inkább előnyösen a kiválasztott beadási mód alapján szabják meg. így intramuszkuláris injekcióhoz szolgáló tipikus gyógyszerkészítményt lehet elkészíteni 50 mg monoklonális antitestből és 1 ml steril, pufferolt vízből. Intravénás infúzióhoz való tipikus készítmény 250 ml steril 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 14
