202927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás humán monoklonális antitestek előállítására gram-negatív baktériumok szerotípusos lipopoliszacharid-determinánsai ellen
1 HU 202 927 B 2 Ringer-oldatot és 150 mg monoklonális antitestet tartalmaz. Parenterálisan beadható készítmények elkészítéséhez aktuális módszerek ismertek vagy nyilvánvalóak azok számára, akik a szakterületen jártasak, és ilyenek részletesen le is vannak írva pl. a Remington’s Pharmaceutical Science c. könyvben [15. kiadás, kiadó: Mach Publishing Company, Easton Pennsylvania (1975)], amelyet referenciaként építünk be ebbe a bejelentésbe. A jelen találmány szerinti antitesteket tárolás céljából lehet liofilezni, és használat előtt megfelelő hordozóban helyreállítani. Erről a technikáról már kimutatták, hogy hatásos hagyományos immunglobulinokkal, és a szakterületen ismert liofilezési és helyreállítási technikákat lehet alkalmazni. Azok, akik a szakterületen jártasak, tudják, hogy a liofilezés és a helyreállítás az antitest-aktivitás változó mértékű veszteségéhez vezethet (pl. hagyományos immunglobulinoknál az IgM antitestek nagyobb aktivitás-veszteség felé mutatnak, mint az IgG antitestek), és hogy az alkalmazási szinteket ehhez kell igazítani, hogy kiegyenlítsük a veszteségeket. A jelen humán monoklonális antitesteket vagy koktéljaikat tartalmazó készítményeket be lehet adni gram-negatív baktériumok elleni profilaktikus és/vagy terápiás kezeléshez. A gyógyászati alkalmazásban a készítményekeket a már gram-negatív baktériumokkal fertőzött betegnek adjuk be olyan mennyiségben, amely alkalmas kigyőgyítani a beteget vagy legalább részben visszaszorítani a fertőzést és következményeit. Azt a mennyiséget, amely képes véghezvinni ezt, mint „terápiásán hatásos adag”-ot nevezzük meg. Az ehhez az alkalmazáshoz hatásos adag függ a fertőzés súlyosságától és a beteg saját immun- rendszerének általános állapotától, de általában az 1-200 mg antitest/testsúly kg tartományt, 5-25 mg/kg-os adagokkal előnyös alkalmazni. Figyelembe kell venni, hogy a jelen találmány szerinti anyagokat általában súlyos betegség állapotában alkalmazhatjuk, azaz életet fenyegető vagy potenciálisan életet fenyegető helyzetekben, különösen bakterémiában és endotoxémiában. Ilyen esetekben az extra anyagok távollétének és az „idegen anyag” kiürítés távollétének szempontjai a jelen találmány szerinti humán monoklonális antitestekkel ki vannak elégítve, ezért lehetséges és kívánatosnak is érezhető a kezelő orvos részéről, hogy ezeknek az antitesteknek jelentős fölöslegét adja be. A profilaktikus alkalmazásban a jelen antitesteket vagy koktéljaikat tartalmazó készítményeket olyan pácienseknek adjuk be, akik még nincsenek megfertőzve gram-negatív baktériumokkal, hogy növeljük a paciens ellenállóképességét egy ilyen lehetséges fertőzéssel szemben. Egy ilyen mennyiséget „profilaktikusan hatásos adagiként határozunk meg. Ebben a felhasználásban a pontos mennyiségek ismét függnek a paciens egészségi állapotától és immunitásának általános szintjétől, de általában a 0,1 mg/kg és 25 mg/kg közti tartományban, elsősorban a 0,5 mg/kg és 2,5 mg/kg közti tartományban vannak. A készítmények egyszeri vagy többszöri beadását adagolási szintekkel és mennyiségekkel lehet végrehajtani, ahol a megfelelő formát a kezelő orvos választja ki. Bármilyen esetben a gyógyászati kiszerelési formáknak olyan mennyiségű, jelen találmány szerinti antitesteket (egy- vagy többfélét) kell szolgáltatniuk, amely elegendő a paciensek hatásos kezeléséhez. Bár az itt leírt találmány több eljárást részletesen bemutatott illusztráció céljából a megértés tisztasága érdekében, nyilvánvaló, hogy bizonyos változtatások és módosítások gyakorlatilag is végrehajthatók az ez után következő szabadalmi igénypontok által megszabott oltalmi körön belül. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás folyamatosan élő sejtvonal előállítására, mely egy gram-negatív baktérium hozzáférhető lipopoliszacharid molekuláin levő szerotípusos determinánsokkal fajlagosan reagáló humán monoklonális antitesteket választ ki, azzal jellemezve, hogy gram-negatív baktériumokkal fertőzött humán donorokból származó B limfocitákat immortalizálunk és gram-negatív baktériumok szerotípusos determinánsai elleni humán monoklonális antitesteket termelő sejtvonalakat szelektáljuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy' a B limfocitákat sejttel hajtott transzformációval immortalizáljuk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Pseudomonadaceae családba tartozó gram-negatív baktériumokhoz kötődő humán monoklonális antitesteket termelő sejtvonalakat szelektáljuk. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Pseudomonas szerotípusos determinánshoz kötődő humán monoklonális antitesteket termelő sejtvonalakat szelektáljuk. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a Pseudomonsa aeruginosa szerotípusos determinánshoz kötődő humán monoklonális antitesteket termelő sejtvonalakat szelektáljuk. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a Fisher-féle 1-7. immun-típusú lipopoliszacharidokhoz kötődő humán monoklonális antitesteket termelő sejtvonalakat szeketáljuk. 7. Eljárás gram-negatív baktériumok hozzáférhető lipopoliszacharid molekuláin levő szerotípusos determinánsokhoz specifikusan kötődő humán monoklonális antitestek előállítására, azzal jellemezve, hogy gram-negatív baktériumok szerotípusos determinánsaihoz kötődő humán monoklonális antitesteket termelő immortalizált sejtvonalakat tápközegben tenyésztünk, majd a monoklonális antitesteket elválasztjuk. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy sejttel hajtott transzformációval immortalizált sejtvonalakat tenyésztünk. 9. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Pseudomonadaceae családba tartozó gram-negatív baktériumokhoz kötődő humán monoklonális antitesteket termelő sejtvonalakat tenyésztünk. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy Pseudomonas szerotípusos determinánshoz kötő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15
