202924. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikumok bioszintézisét kódoló gének és az azt tartalmazó vektorok izolálására

1 HU 202 924 B 2 Rezisztencia átadó gén Az organizmus, amely a gént tartalmazza A plazmid, amely a gént tartalmazza A deponálás letéti száma Utalás arra a közleményre, amely leírja a rezisztencia átadó gént eritromicin: ermD, egy rRNS metil­­transzferáz Bacillus liche­­niformis pBD90 Nincs depo­nálva Gryczan és munkatársai: Mol. Gen. Ge­net. 194, 349 (1984) eritromicin: ermC, egy rRNS metil­­transzferáz Staphylococcus aureus pEI94 Nincs depo­nálva Shivakumar és Dubnau: Nucl. Acids. Res. 9, (11), 2549 (1981) Bár a fenti módszer elsősorban antibiotikum rezisz­tencia átadó gének klónozásához hatásos út, a módszer adaptálható antibiotikum bioszintetizáló gének klóno­zására is a klónozott szekvenciákat elég nagynak tart­va, úgy, hogy az antibiotikum rezisztencia átadó gé­neket szegélyező gének is klónozódjanak azonos DNS szegmensen, mint az antibiotikum rezisztencia átadó gén. Ezért a jelen módszer magában foglalja egy or­ganizmus egy antibiotikum rezisztencia átadó génjé­nek izolálását is abból a célból, hogy az antibiotikum rezisztencia átadó génhez kötött vagy azzal szomszé­dos antibiotikum bioszintetizáló géneket nyerjük. Amikor egy rezisztencia átadó gént alkalmazunk, pl. az első táblázatban felsorolt gének valamelyikét, a jelen módszerben, kívánatos csak a gén fehérje-kódoló szekvenciáját, vagy annak bizonyos szubfragmensét jelezni, egy antibiotikum bioszintetizáló gént tartalma­zó DNS szegmens azonosításához való felhasználás­hoz. Természetesen az előző táblázatban található an­tibiotikum resziztencia átadó gének nem mindegyiké­nek van meg a szekvenciája, így ezeknek a géneknek a fehérje-kódoló szekvenciáinál a pontos határok is­meretlenek. Lehetséges azonban eltüntetni bármilyen extra DNS-t, amely nem szükséges a rezisztencia át­adásához, mielőtt felhasználnánk az antibiotikum re­zisztencia átadó gént a jelen módszerben. Annak célja, hogy a jelen módszerben az antibioti­kum rezisztencia átadó génnek csak a fehéije-kódoló szekvenciáját alkalmazzuk, az, hogy elejét vegyük az antibiotikum rezisztencia átadó génnel szomszédos DNS szekvenciák hibridizálásának azokban a kromo­­szomális vagy plazmid DNS-ekben jelen levő homo­lóg szekvenciákkal, amelyekből az antibiotikum bio­szintetizáló géneket izolálni kívánjuk. Mivel ezek a szegélyező szekvenciák lehet, hogy nem fajlagosak az antibiotikum rezisztencia átadó génekre vagy antibio­tikum bioszintetizáló génekre, ezeknek a szekvenciák­nak a jelenléte téves pozitív eredményekhez vezethet, ha a szekvenciák jelen vannak a jelen módszer szerinti hibridizálási lépés során. Ha a vektor azonban, ame­lyen az antibiotikum rezisztencia átadó gén jelen van, nem homológ a kromoszomális vagy plazmid DNS- sel, amelyekből az antibiotikum bioszintetizáló géne­ket izolálni kívánjuk, azoknak a vektor- szekvenciák­nak a jelenléte nem károsítja a jelen módszer sikeres működését. Abból a célból, hogy azonosítsunk bármilyen anti­biotikum rezisztencia átadó DNS-t, amely hibridizál egy antibiotikum- termelő organizmus kromoszomális vagy plazmid DNS-ével, az antibiotikum rezisztencia átadó DNS-t jelezni kell. Általában a DNS-nek ezt a jelzését olyan technikákkal végezzük, amelyek radio­aktív molekulákat hoznak létre, mint pl. radioaktív foszfor ( P) vagy radioaktív foszfort tartalmazó P dezoxiribonukleotidok beépítése a DNS-be. A DNS jelzésének egyik ilyen módszerét a radioaktív dezoxi­­ribonukleiotidok alkalmazása révén a 3. példában mu­tatjuk be. A DNS jelzésének egyik ilyen a radioaktiv dezoxiribonukleotidok alkalmazása révén a 3. példá­ban mutatjuk be. A DNS jelzésének egy másik mód­szere magában foglalja a DNS biotinilezését; ezt a módszert a Bethesda Research Laboratories (Gaithers­burg, Maryland, 20877) írja le és hozza kereskedelmi forgalomba; ez a módszer jól működik a jelen talál­mány szerinti módszerben. Ä jelen találmány nem kor­látozódik az antibiotikum rezisztencia átadó gén jel­zésének egy adott módszerére. Miután az antibiotikum rezisztencia átadó gént jel­zéssel láttuk el, a rezisztencia átadó gént érintkezésbe hozzuk az antibiotikum-termelő organizmusokból származó kromoszomális vagy plazmid DNS-sel olyan körülmények között, amely lehetővé teszi, hogy az an­tibiotikum rezisztencia gén DNS-ének egyedi szálai összeforrjanak az antibiotikum termelő organizmus egyszálú kromoszomális vagy plazmid DNS-nek ho­mológ területeivel. Ezt az összeforrasztási műveletet hibridizálásnak hívják; a folyamatot részletesebben a 4. példa írja le. A hibridizálási reakció után az össze nem forrasz­tott, jelzett DNS-t kimossuk a rendszerből. A mosás különböző paramétereit, amelyek szintén a 4. példában vannak leírva, lehet beállítani ahhoz, hogy a homoló­­gia olyan mértékét hozzuk létre, hogy egy jelzett DNS összeforrott maradjon. A jelen találmány szerinti mód­szerben a mosásokat úgy szabályozzuk, hogy a jelzett DNS legalább 50%-ban homológ legyen az antibioti-20 25 30 35 40 45 50 55 60 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom