202892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinil kopolimer előállítására

1 HU 202 892 B 2 A találmány tárgya, eljárás csökkentett móltömegű és viszkozitású, fokozottan javított tapadóképességgel rendelkező vinil kopolimer előállítására. A találmány szerinti eljárással kapott kopolimer a fenti javított tulajdonságok mellett még kiváló pigment nedvesítő képességgel rendelkezik és más kötőanya­gokkal is jól összefér - ezért javított tulajdonságú be­vonóanyagok kötőanyagaként használható. A találmány szerint előállított kopolimer metakrilát­­sztirol - és adott esetben akrilát monomer alapú. A festékiparban a bevonóanyagok kötőanyagaként elterjedten használnak, akrilát- illetve metil-metakrilát polimereket. Az akrilát-, metakrilát polimerek előállításával szá­mos szabadalmi leírás foglalkozik. A 151 048 számú magyar szabadalmi leírásban olyan akrilát, illetve metakrilát kopolimer előállítását írják le, melyet előzetesen magasabb szénatomszámú alkohollal részlegesen átészterezett monomerből állí­tanak elő. A 158 384 számú magyar szabadalmi le­írásban bevonóanyag kötőanyagként akrilsav-, metak­­rilsav-, maleinsav-klórhidrin-észter kopolimert hasz­nálnak. A 173 565 számú magyar szabadalmi leírás szerint szerves ón vegyület katalizátor jelenlétében maleinsav vagy fumársav oligomereket építenek be az akrilát kopolimerbe. A 178 860 számú magyar szaba­dalmi leírás olyan kötőanyag előállítását ismerteti, me­lyet vinil-klorid kopolimerek és akrilsav-észterek ojtá­­sos polimerizációjával állítanak elő. A 1 210 966 számú angol szabadalmi leírás szerint nem vizes oldatban karboxil csoportot tartalmazó li­neáris akril kopolimert állítanak elő alumínium-alko­­xid komplex katalizátor jelenlétében. A2101 121 számú angol szabadalom E-kaprolakton­­nal módosított hidroxi-metakrilát kopolimert állít elő. A 4 107 235 számú amerikai szabadalmi leírás két eltérő üvegesedési pontú akrilát kopolimer előállítását írja le, melyeket megadott mennyiségi arányban ke­verve használják kötőanyagként. A 2 851 613 számú német-szövetségi köztár­saságbeli szabadalmi leírás szerinti kopolimer kompo­nenseként alfa, béta-telítetlenségű monokarbonsavnak monoglicidil vegyülettel képezett addíciós termékét al­kalmazzák. Az 583 754 számú svájci szabadalmi leírás szerinti akrilát kopolimer 2,3-epoxi-propil-akrilát monomert is tartalmaz. Az ismert akrilát kopolimerek hátránya az, hogy más filmképzőkkel így elsősorban cellulóz-nitráttal nem fémek össze rugalmasságuk, tapadásuk, sok eset­ben nem kielégítő és pigment nedvesítő képességük sem megfelelő. Célul tűztük ki olyan akrilát kopolimer előállítását, amely a fenti hátrányoktól mentes. Feladatul tűztük ki továbbá, hogy az ismertnél ki­sebb móltömegű, szűkebb móltömeg eloszlású, illetve ugyanazon szilárdanyagtartalom mellett kisebb viszko­zitású kopolimert állítsunk elő. így lehetővé válik egyetlen felhordási művelettel nagyobb vastagságú réteg kialakítása. Ugyanis, ha a kopolimer viszkozitása eleve kisebb, kisebb mértékben kell felhígítani ahhoz, hogy szórással vagy ecseteléssel felhordható legyen. A találmány szerint úgy járunk el, hogy metakrilát, sztirol, és adott esetben akrilát monomert tartalmazó elegyet szerves peroxid katalizátorral - 100 tömegrész monomer elegyre számítva - 0,5-10 tr 12-52 szén­atomszámú, 50-70 tömeg% klóratomtartalmú szénhid­rogén, valamint 0,01-3 tömegrész 15-18 szénatomszá­mú szerves alifás karbonsav cinksó és 0,2-5 tömegrész epoxivegyület jelenlétében polimerizálunk szerves ol­dószeres közegben, 60-180 °C hőmérsékleten. Az így előállított kopolimer, az ismert akrilát kopo­­limereknél kisebb móltömegű, illetve viszkozitású. Ez annak tulajdonítható, hogy a polimerizáció során a klórozott szénhidrogén lánczáróként ráojtódik a kelet­kező kopolimerre és így megakadályozza a polimer­lánc tömegének növekedését. A hagyományos eljárásban keletkező akrilát kopo­limerek móltömege ugyanis viszonylag széles tarto­mányban változik. A találmány szerinti eljárásban, a klórozott szénhidrogén lánczáró ráojtásával sikerül vi­szonylag egyenletesen alacsony móltömegű kopoli­mert előállítani. Monomerként célszerűen etil-akrilát, butil-akrilát, metil-metakrilát, izobutil-metakrilát, etil-hexil-akrilát, hidroxi-etil-akrilát, hidroxi-etil-metakrilát, hidroxi-pro­­pil-metakrilát, sztirol, vinil-benzol, alfa-metil-sztirol monomerből legalább kettőt alkalmazunk. Klórtartal­mú szénhidrogénként célszerűen 16-32 szénatomszá­mú 50-70 tömeg% klórt tartalmazó szénhidrogént használunk. A polimerizációt 20-60 tömeg% oldószer jelenlété­ben 60-180 °C hőmérsékleten végezzük. Oldószerként aromás szénhidrogéneket, ketonokat, észtereket, illet­ve ezek keverékét használjuk, mely esetenként alifás szénhidrogéneket és alkoholokat is tartalmazhat. A polimerizációt az oldószerkeverék forráspontjától függően terc-butil-hidroperxid, metil-amin-keton-pe­­roxid, acetil-peroxid, lauril-peroxid, ciklo-hexil-hidro­­peroxid, benzoil-peroxid, terc-butil- peracetát, p-klór­­-benzoil-peroxid, di-terc-butil-peroxid katalizátor je­lenlétében folytatjuk. Eljárásunk szerint a polimerizáció gyorsítása céljá­ból a monomerkeverékre számítva 0,01-3 tömegrész 15-18 szénatomszámú szerves sav cinksóját adagoljuk a keverékbe. További adalékanyagként, savakceptor gyanánt a 100 tömegrész monomerkeverékre szémítva 0,2-5 tö­megrész epoxi-vegyületet (epoxi gyantát, epoxidált zsírsavésztert, előnyösen zsírsav-glicidil- észtert) hasz­nálunk. Az így előállított kopolimer a következő előnyös tulajdonságokkal rendelkezik:- javított tapadóképesség és rugalmasság,- csökkentett móltömeg, illetve viszkozitás,- kiváló pigment nedvesítőképesség,- gyors száradás,- összeférhetőség más kötőanyagokkal,- sokoldalú és könnyű feldolgozhatóság. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom