202739. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntőformák, különösen fogtechnikai célú öntőformák készítéséhez használható foszfátcement előállítására

HU 202739 A A találmány tárgya eljárás öntőformák, különö­sen fogtechnikai célú öntőformák készítéséhez használható foszfátcement előállítására. Az öntészetben, közelebbről a precíziós forma­­öntészetben ismeretes különféle módon előállított foszfátcementek alkalmazása. Ilyen foszfátcement előállítását ismerteti például a 2 061 513 sz. NSZK közzétételi irat, amely szerint szilícium-dioxidot, alumínium-oxidot, kriolitot és fluoritot 950 *C fe­letti hőmérsékleten kiizzítanak, majd lehűtik és el­­porítják. Az így kapott alumínium-fluor-szilikátot vízoldható karbonsav-polimerrel és alkáli földfé­mek és/vagy alumínium és/vagy nehézfémek oxidja­­ival, hidroxidjaival vagy bázikus sóival, illetve szili­­kátjaival és foszforsavészterrel keverik össze. Az eljárás abból a szempontból hátrányos, hogy az egyik kiindulási anyag előállítása nagyhőmérsék­letű izzítást igényel, és az általa előállított temrék szerves polimereket tartalmaz. Ez utóbbiak égetés­kor kiégnek az öntőformából, és rontják annak mi­nőségét, gőzeik pedig ártalmatlanok, tehát az eljá­rás munkavédelmi problémákat okoz. Az 1 471 198 sz. NSZK közzétételi irat szerint oly módon állítanak elő vízzel szilárduló foszfátce­mentet, hogy M(H2P04)x általános képle tű dihidro­­gén-foszfátot, ahol M két- vagy háromvegyértékű fémet, például a Zn, Cd, Mg, Ca, Sr, Ba, Fe vagy A1 egyikét, x pedig a fém vegyértékével azonos számot jelent, 200-250 *C-on hőkezelnek, majd az Uy mó­don víztelenített foszfátot egy fémszüikáttal, el­őnyösen 1 -4-szeres mennyiségű cink-szüikáttal ke­verik össze. Az így előállított foszfátcement gyorsan kikeményedik, és ezért, valamint egyéb sajátságai folytán előnyösen használható fogtöméshez a fog­orvosi gyakorlatban. Az öntőformák, különösen a fogtechnikai öntő­­f ormák készítése az előbbiektől részben el térő köve­telményeket támaszt a foszfátcementtel szemben. Ahhoz, hogy a fogtechnikusnak elegendő ideje le­gyen a fogászati csapok, hidak és más fémöntvények kiöntéséhez szükséges formák elkészítéséhez, olyan cementre van szükség, amelynek kötésideje leg­alább 10 perc, célszerűen azonban nem haladja meg a 30 percet. Magának a formának hőállónak és hőlö­­késállónak kell lennie, tágulásának ki kell egyenlíte­nie az öntvény zsugorodását. Az ilyen célra felhasz­nálandó foszfátcement nem tartalmazhat sem szer­ves komponenst, sem az öntést esetleg károsan befo­lyásoló fémoxidokat, különösen nehézfém-oxido­­kat. A találmány célja, hogy eljárást biztosítson a fenti igényeket kielégítő, szobahőmérsékleten szi­lárduló foszfátcement előállítására. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a kü­lönböző foszfátok - bár önmagában is kötőképesek - nem alkalmasak a kívánt célra, mert kötésük lassú, hosszú ideig kocsonyás állapotban maradnak. A fenti szempontok figyelembevételével olyan kötő­komponenst kell keresnünk, amelynek révén megfe­lelő kötésidejű foszfátcementet állíthatunk elő. Azt találtuk, hogy ha foszfátként ammónium-di­­hidrogénfoszfátot használunk, és azt megfelelő arányban 5-30% maradék hidratációsképességű és meghatározott szemcseméretű magnezittel kever­jük össze, akkor a fenti igényeket kielégítő foszfát­1 cementet kapunk. E felismerés alapján a találmány szerint oly mó­don állítunk elő öntőformák, különösen fogtechni­kai célú öntőformák készítéséhez használható fosz­fátcementet, hogy ammónium-hidrogénfoszfátot és legalább 851%, előnyösen 10-20 t%maradékhid­­ratációsképességű magnezit őrleményt Iá),8 és 1:1,4 közötti P205^íg0 oxidaránynak megfelelő mennyiségben összekeverünk vagy összeőrlünk, és adott esetben a keverés közben vagy az őrlés után hozzáadjuk a betonkeverék önmagában ismert ás­ványi alkotóit. A találmány szempontjából maradék hidratáci­­ósképességen az alábbi módon meghatározott tulaj­donságot értjük. 50-100 g magnezit őrleményt bő vízzel felön­tünk és 48 órán át szobahőmérsékleten áztatjuk. Ez­után a vizet leöntjük a szemcsékről, majd a nedves magnezit őrleményt szárítószekrénybe helyezzük és 110 ± 5 'C-on tömegállandóságig szárítjuk. Aki­szárított anyagból bemérünk 10-15 g-ot négy tize­des pontossággal. A bemért anyagot 600 ’C-on 2 órán át hevítjük, majd exszikkátorban szobahőmér­sékletre hűtjük. A lehűlt anyagot négy tizedes pon­tossággal megmérjük, és kiszámítjuk az izzítás ha­tására bekövetkező tömegveszteséget százalékban. Ezt az értéket nevezzük maradék hidratációsképes­­ségnek tömeg%-ban kifejezve. A kereskedelmi forgalomban a magnezit általá­ban a tűzállóanyagiparban izzított állapotban áll rendelkezésre. Maradék hidratációsképessége mé­réseink szerint 20-301%. Több hónapos, illetve éve­kig tartó tárolás alatt a levegő nedvesség- és szén­dioxid-tartalmával reakcióba lép, és így maradék hidratációsképessége 5-15 t%-ra csökken. A magnezit hidratációsképessége befolyásolja a cement megszilárdulásának sebességét, az tehát a magnezit maradék hidratációsképességének változ­tatásával jól szabályozható. Ha a maradék hidratá­­ciósképesség nő, a kötési idő csökken. A maradék hidratációsképességet a magnezit enyhe izzításával változtathatjuk. Ha a magnezitet 600-1100 *C-on hőkezeljük 40-90 percen át, maradék hidratációs­­képességét a hőmérséklet és a hőkezelési idő függvé­nyében kisebb vagy nagyobb mértékben megnövel­hetjük. E műveletet a szokásos hőkezelő berendezé­sekben hajtjuk végre. Nem közömbös a találmány szempontjából a magnezit szemcseméret sem. Ha a 0,063 mm-nél ki­sebb és a 0,63 mm-nél nagyobb szemcsefrakciója a fenti meghatározásból következő mennyiséget meghaladja, vagyis a magnezit a kívánatosnál dur­vább vagy finomabb, akkor a kapott cement szilárd­sági jellemzői romlanak. Ha a szükségesnél durvább magnezit áll rendelkezésünkre, azt az ammónium­­dihidrogénfoszfáttal való összekeverés előtt vagy a közben őrléssel a megfelelő szemcseméretre aprít­juk. A foszfátcement találmány szerinti előállításá­hoz szükséges foszfátmennyiséget, mint említettük, monoammónium-dihidrogénfoszfát alakjában visszük be. Ily módon ugyanis elkerülhetjük, hogy az izzítás során kialakuló kerámia szerkezet nem kí­­vántos szennyző kationokat tartalmazzon. A találmányt előnyösen oly módon valósítjuk 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom