202569. lajstromszámú szabadalom • Oxidálódott és rozsdás fémfelületek kezelésére alkalmas festék

HU202569B A találmány tárgya oxidálódott és rozsdás fém­felületek kezelésére alkalmas festékkészítmény. A felületi korróziós nyomok eltávolítása - főleg vasfelületekről - a fémfeldolgozó ipar és feskték­­ipar minduntalan visszatérő, számos vonatkozásá­ban a mai napig sem megoldott, nyitott kérdése. Avasfelületek foszforsavval és foszfátsókkal va­ló kezelését, azaz a foszfátozást - a század eleje óta ismert eljárást - még máig is elterjedten alkalmaz­zák. Számos előnye mellett hátránya, hogy alkalma­zási területe behatárolt, pontosan meghatározott technológiát és kezelési viszonyokat követel, a kép­ződött foszfátréteg utókezelést is igényel, így védő­lakk vagy festék felvitele kívánatos, amennyiben tartós védelmet akarunk elérni. Ugyancsak régóta ismert eljárás a rozsdás vasfe­lület tanninnal történő kezelése, amely a felületi rozsdát átalakítva egy fekete színű komplexet ad, mely bevonati jellegű. Ez a bevonat természetesen csak mérsékelt védő tulajdonsággal rendelkezik, vízre érzékeny, rosszul tapad, stb., ezért ez a mód­szer - kétségtelen látványossága ellenére - inkább csak időszakos vagy beltéri alkalmazásra vált be. A tanninos készítmények továbbfejlesztéseként jöttek létre oragnikus filmképzőanyagot is tartal­mazó, tanninos, galluszsavas kompozíciók. Ezek egyike-másika kétségtelenül jobb védőtulajdonsá­gú filmek kialakításához vezet, alkalmas a keletkező fekete színű vaskomplex megkötésére és a kezelt fém felületéhez való rögzítésére, időtállóbb védőfil­mek kialakítására. Ilyen készítményeket ír le az 57-139 155 lajst­romszámú japán, az 580 152 lajstromszámú svájci szabadalom, a 2425212 számú NSZK közzétételi irat, a 333567 lajstromszámú osztrák, a 2481710 lajstromszámú francia, végül pedig a 180373 lajst­romszámú magyar szabadalom. Fent idézett eljárások szerint előállított készít­ményeknek - jóllehet organikus védőfilmet is létre­hoznak a felületen, mely alatt nagyrészt átalakul a rozsda - mégis számos hátrányos tulajdonságuk van, illetve több kívánatos elvárásnak nem képesek megfelelni. Jelentős hiányosság savanyú kémhatásuk. E ké­szítmények pH-ja ugyanis 2,5-4,5 közés esik. A ki­fejezetten savanyú közeg a rozsda átalakításához és az átalakítás megfelelő gyorsaságához, hatékonysá­gához szükséges. Miután a felületen visszamaradó savanyú kémhatás kedvez a korróziónak, ezért ez káros és így nemhogy stabilizálná a fémfelületet, de gyorsítja, katalizálja a visszaoxidálódást. Egyes el­járások ezt oly módon ellensúlyozzák, hogy illékony savval, így hangyasavval állítják be a szükségelt sa­vanyú közeget. Azonban az alkalmazott sav vi­szonylagos illékonysága ellenére a kialakuló organi­kus film visszatart savnyomokat, így tehát az sem meglepő, hogy az idézett módon összeállított készít­ményekkel sem lehet igazán meggyőző védőhatást elérni. Miután azonban - hiányosságaik ellenére a komplexképzésen alapuló rozsdaátalakítás és orga­nikus védőfilmet kialakító egylépcsős készítmények a gyakorlatban számos helyen beváltak, célunk volt ezek továbbjavítása, tökéletesítése. Vizsgálataink szerint ennek lehetősége a készítmény savasságá­1 nak csökkentése, továbbá a kialakuló organikus be­vonati film tulajdonságainak javítása révén kínál­kozik. A nehézség ama ellentmondásban van, hogy a készítmény savas karakterének csökkentése, tehát pH-jának növelése, az oxidátalakítóképsség csök­kenésével jár együtt. Ez a csökkenés jelentős mérvű lehet főleg a 3-aspHfeletti tartományban, már min­den tized pH emelkedés az oxidátalakítóképesség nagyságrendi csökkenését jelenti. Lényegesen egyértelműbb az organikus védőfilm tulajdonságá­nak javítása, itt ugyanis a probléma a céloknak leg­jobban megfelelő és a készítmény rendszerében is jól beillő, megfelelő filmképző anyag megtalálása. E célra megfelelőek az olyan polimergyanták, ame­lyek makromolekulájában szabad hidroxil- és/vagy karboxilcsoport jelen van. A szabad karboxilcso­­portok ugyanis protondonorként működve aktivál­ják a rozsdás felületen a komplexképződést, vagyis a rozsda átalakítását, komplexbe vitelét segítik, de csak addig, míg fémoxid van jelen. Az alapfémet nem támadják meg, másodlagos korróziót nem okoznak. A molekulán belüli szabad hidroxilcsopor­­tok a kialakult fümrétegnek az alapfémhez való kö­tődését biztosítják, meglepően jelentősebb mérték­ben, mint egyéb hasonló, de szabad hidroxilcsopor­­tot nélkülöző féleségek. Hasonló tulajdonságot mu­tatnak a vinil-kloridot és sztirolt tartalmazó kopoli­­merek is. Váratlan tapasztalat volt, hogy az ismertetett filmképző polimerek társaságában oxidoldó komp­lexképzőként olyan aromás és alifás vegyületek mű­ködnek feltűnő hatásossággal, amelyek ugyancsak szabad hidroxil- és karboxilcsoportokkal rendel­keznek. Úgy tűnik, hogy ezen azonos szubsztituen­­seket tartalmazó - a készítményben ugyan különbö­ző funkciójú - komponensek egymás hatásosságát jelentősen erősítik. Ily módon válik lehetőség neut­rális vagy ahhoz közeli kémhatású készítménnyel gyors és hatásos fémoxid-eliminálás, majd ezt köve­tően vagy ezzel már egyidejűleg az alapfémhez jól rögzülő bevonati film létrehozása. A fenti tapasztalatok alapján összeállított, egy lépcsőben korróziós nyomokat eltávolító, stabilizá­ló festékkészítmény az alanti komponenseket tar­talmazza a találmány értelmében. 1) szabad hidroxilcsoportot és/vagy szabad kar­­boxilcsoportot tartalmazó vinilpolimereket, el­őnyösen akrilát (ko)-polimergyantákat (10- 100 OH-számmal és 10-125 mg/KOH-savszám­­mal) vagy vinil-kloridot vagy sztirolt komonomer­­ként tartalmazó gyantát; 2) egy vagy kétgyűrűs aromás polihidroxivegyü­­letek, (előnyösen trihidroxi-benzol), 2-6 szénato­mos hidroxi-karbonsavak, illetve ezek merkapto­­származékai közül legalább kettőt, így például aro­más hidroxi-vegyületként trihidroxi-benzolt vagy 1,2,3-trihidroxi-naftalint (naftopirogallolt), aro­más hidroxi-karbonsavként szalicilsavat, meta­­vagy para-hidroxi-benzosavat, protokatechusavat, rezorcilsavat, pirrogallolkarbonsavat (így előnyö­sen galluszsavat), hidroxi-naf toesavat, aromás mer­­kapto-benzoesavat, 2-6 szénatomos hidroxi-kar­bonsavként például hidroxi-propionsavat, almasa­vat, borkősavat, előnyösen glikolsavat, alifás oxi­­karbonsav merkaptoszármazékaként például mer-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom