202564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás stabilizált poliizocianátok előállítására
HU 202564B 37 38 csak 0,1 g dibutil-ón(IV)-di]aurát adagolásával és utána következő 120 °C-on végzett kihevítéssel kapunk elasztikus formatesteket. Ez azt mutatja, hogy az amidinsó (ellentétben a szabad aminnal) a poliizocianátokát nem kellő mértékben stabilizálja, nem rendelkezik kellő katalitikus aktivitással a poliéterpoliolok kihevítésekor. 14. példa Amidin/só a) A 13. példa a) lépése szerint, diazabiciklo-nonénból és hangyasavból előállított amidinsó olvadáspontja 60-65 °C. b) A 13. példa b) lépése szerint 0,3 g 14. példa a) lépése szerinti amidin/hangyasavsóval előállított elegy duzzadási hőmérséklete 80 °C. 120 °C-on végzett kihevítéssel elasztikus formatesteket kapunk. c) A 13. példa c) lépése szerinti eljárással, 0,3 g 14. példa a) lépése szerint előállított amidin/hangyasavsóval előállított elegy szobahőmérsékleten szintén nem korlátlanul stabil (duzzadási hőmérséklet 40-50 °C). Dibutil-ón(IV)-dilaurát adagolásával ebben az esetben is kifogástalanul megszilárdult elasztomert kapunk. 15. példa Poliészter/TDIH 200 g, 50-60 °C-on felolvasztott, adipinsavból és etilénglikolból készült poliészterhez (móltömeg 2000) hozzáadunk 0,3 g dimetil-tetrahidro-pirimidint és 0,1 g etüén-diamint. Végül hozzáadunk 64 g finom porrá őrölt TDIH-t, majd 17,8 g 3,5-dietil- 2,4-diamino-toluolt. Rövid ideig tartó gázmentesítés után az olvadékot 120 °C-ra előmelegített formába öntjük. Kb. 15 percig tartó szilárdulási idő és kb. 1-2 órai 120 °C-on végzett utánhőkezelés után elasztikus terméket kapunk, melynek tulajdonságai a következők: húzószilárdság (MPa) 35,8 törési hajlás(%) 570,0 szakítószilárdság (N/m) 630,0 rugalmasság (%) 45,0 keménység (Shore A) 92,0 Ha az olvadékot nem hevítjük ki poliuretánná, hanem a reakcióelegyet hagyjuk kb. 50 °C-ra visszahűlni, akkor tárolható, stabil egyalkotós elegyet kapunk szüárd granulátum formájában. Tetszés szerint hosszú idő után ez a rendszer egy kb. 70-100 °C-ra előmelegített formába önthető. 60-80 °C-ra felmelegítve, egyenletesen eloszlik a formában a hígan folyó olvadék, ahol a folyási jelleget a forma hőmérséklete befolyásolja, 110-120 *C- on következik be a végső kikeményítés. Ezeket az egyalkotós rendszereket tehát öntési eljárásokban alkalmazhatjuk, ahol a feldolgozási hőmérséklet a poliészter olvadáspontja fölött van. Erre a célra ajánlatos a reakcióelegyet a feldolgozás előtt felolvasztani (50-70 °C), gáztalanítani, és végül a kívánt előmelegített formába önteni, és a formában 110-120 °C-on kihevíteni. Néhány perces szilárdulás és 30-60 percig tartó hőntartás után az elasztomer a formából eltávolítható. 16. példa 200 g, adipinsavból és butándiol-(l,4)-ből álló, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 kb. 1% vizet tartalmazó lineáris poliészterhez kb. 50 °C-on hozzáadunk 0,25 g diaza-biciklo-nonént és 0,075 g etilén-diamint. Ezután hozzáadunk 40 g dimer TDI-t és végül 17,8 g 3,5-dietil-2,4-diaminotoluolt. A reakcióelegy duzzadási hőmérséklete 115 °C, és így szobahőmérsékleten vagy annál kissé magasabb hőmérsékleten tárolva stabil. 120- 130 °C-on végzett kikeményítéssel rövid időn belül finompórusú, rugalmasan nyúló habos terméket kapunk, melynek térfogattömege kb. 400 g/1. 17. példa 100 g, az 1. példa szerint előállított hosszúláncú aromás polietilén-diaminből és 0,6 g poliéter-sziloxán-blokk-kopolimerból álló elegyhez 0,15 g 1,2-dimetil-tetrahidro-pirimidint adunk, végül gyorskeverővei hozzákeverünk 17 g TDIH-t. Jól tárolható, stabil szuszpenziót kapunk. Ezen a szuszpenzión 2,5 óra hosszat erős levegőáramot vezetünk keresztül, így krémszerű szuszpenziót kapunk. 590 g krémszerű elegyet további keverés nélkül egy 130 ”C-ra előmelegített, függőlegesen álló lapos formába (méretek: 20 x 39,4 x 1 cm) juttatjuk kb. 2 perc alatt, 5 perc múlva olyan formatestet vehetünk ki a formából, melynek felületi keménysége 70 Shore A (25 °C-on), sűrűsége 0,75 g/cm3, és integrális sűrűségi eloszlású (masszív keret, sejtes mag). A formatest felülete hibamentes). 18. példa Poliéter/dimer MDI 100 g lineáris polioxi-propilén-diolt, mely 20% láncvégi oxietilén-csoportot tartalmaz (OH-szám 56, móltömeg 2000), 0,25 g diaza-biciklo-nonénnel és 25 g dimer difenil-metán, 4,4’-diizocianáttal keverjük. A kapott jól tárolható, stabil reakcióelegyből hevítéssel szilárdított poliuretán a következő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik (lánchosszabbítószer hiánya miatt ennek a terméknek a rugalmassági tulajdonságai viszonylag alacsonyak): húzószilárdság (MPa) 3,0 törési hajlás (%) 12,0 szakítószilárdság (N/m) 20,0 rugalmasság (%) 64,0 keménység (Shore A) 58,0 A dimer izocianátot a következőképpen állítjuk elő: 100gdifenil-metán-4,4’-diizocianát lOOgtoluollal és 100 g petroléterrel készült oldatához hozzáadunk 0,25 g tributü-f oszf int, keverés közben. A kivált dimert még 2 óra hosszat tovább keverjük, majd leszívatjuk, és petroléterrel történő mosás után szobahőmérsékleten vákuumban a nedvesség kizárásával megszárítjuk. A dimer 95% feletti kitermeléssel, gyakorlatilag oligomermcntesen kapjuk (v.ö. 0 071 899. számú európai szabadalom). 19. példa Alifás nagymolekulájú poliéteraminok/TT 100 g lineáris polioxi-propilén-diaminhoz (móltömeg 3400, polioxi-propilén-diolból és ammóniából a 3 654 370. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint előállítva) 0,15 g 1,2- dimetil-tetrahidro-pirimidint, majd 20 g dimer TDI-t (TT) és 10 g 3,5-dietil-2,4-diamino-toluolt adunk. A kapott, szobahőmérsékleten stabil reak-20
