202553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diamino-monokarbonsavból álló izopolipeptidek és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, valamint poliizolizint tartalmazó növényvédőszer
HU 202553B EEDQ N-etoxi-karbonU-2-etoxi-1,2-dihidrokinolin IIDQ N-izobutoxi-karbonü-2-izobutü-l ,2-dihidrokinolin További rövidítések: THF tetrahidrofurán DMF dimetil-formamid HPLC nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia OPLC túlnyomásos rétegkromatográfia OPLC túlnyomásos rétegkromatográfia IEF izoelektromos fókuszálás MS tömegspektrometria NMR magmágneses rezonancia spektroszkópia Zc02 szén-dioxid alapon mért Z-csoport Reprodukáltuk a következőkben felsorolt eljárásokat. Hull et al.: Biopolymers 17, 2427-2443 (1978) módszerét alkalmazva alfa-aminocsoportján Z-vel védett lizin pentaklór-fenil-észterét, továbbá Gangopadhyay és Mathur: Indian J. Chem. 21B, 483-484 (1982) publikációban ismertetett eljárása szerint az alfa-aminocsoportján Boc védőcsoporttal védett lizin pentaklór-fenil-észterét polimerizáltuk, továbbá Nishi et al.: Int. J. Bioi. Macromol. 2,53 (1980) szerint Z-vel védett lizint difenilfoszforil-aziddal (DPPA) polimerizáltunk. A fenti közlemények szerzői nem közöltek adatokat termékeik móltömegére, móltömegeloszlására és optikai tisztaságára vonatkozóan. Tapasztalataink azt mutatták, hogy ezeken az utakon céljainkhoz képest kis molekulatömegű (15-20 tagszámú, azaz legfeljebb 2500 móltömegű) poliizolizint nyertünk. Az előállított termékek papírkromatográfiás vizsgálata azt mutatta, hogy azok erősen polidiszperzek voltak, továbbá a hozam — a gyakorlati szempontokat is figyelembe véve — alacsony volt. A termékek biológiai vizsgálatainkban hatástalanoknak bizonyultak. Kis polidiszperzitású polimerek előállítására legalkalmasabbnak látszott Kushwaha és munkatársai [Biopolymers 19, 219-229 (1980)], valamint Mathur és munkatársai [Int. J. Peptide Protein Rés. 17, 189-196 (1981)] módszere. Az előbbi idézet e-polilizin, az utóbbi 8-poliornitin előállítását ismerteti. Mindkét eljárás alapelve az, hogy a megfelelően védett aminosav metil-észterből kiindulva védett aktív észterrel vagy aziddal tripeptid-metil-észtert állítanak elő, melynek karboxilcsoport ját lúgos hidrolízissel felszabadítják. Az oj-NH2 terminális védőcsoportot eltávolítva nyerik a polikondenzációra már alkalmas aktív tripeptidet. Polikondenzáció után az a-helyzetű aminocsoportokat felszabadítják, és az izopolipeptidet kinyerik. Az idézett eljárásokban az a-helyzetben Boc, az w-helyzetben Z amino védőcsoportot alkalmaznak, ez utóbbit katalitikus hidrogénezéssel távolítják el. E közleményekben a végtermékek molekulatömege, polidiszperzitásra, és optikai tisztaságra (L- és D-konfigurációra) nézve nincsenek jellemezve. Kushwaha, illetve Mathur eljárásait reprodukálva azoknak egy lényeges hátrányát tapasztaltuk. Az oligomer előállítása folyamán ugyanis a reakcióban részt nem vevő karboxilcsoportot metilészter formájában védjük, így a kapott oligomer közvetlenül 3 nem alkalmas polikondenzációra. Az aktív származék kialakítása érdekében a karboxücsoportot lúgos hidrolízissel kell felszabadítanunk, ez a lépés pedig — az előbbiek szerint nagy valószínűséggel hátrányos — racemizációra, a hozam csökkentésére és nemkívánatos mellékreakciókra vezet. Ugyanakkor a kapott polimerek erős polidiszperzitást is mutattak. Hátrányos továbbá az w-helyzetű Z amino védőcsoport alkalmazása és a csoport katalitikus hidrogénezéssel való eltávolítása az eljárás ipari léptékű kivitelezésében. A fenti eljárással nyert poliizolizinek biológiai vizsgálatainkban hatástalannak bizonyultak. A találmány célja olyan, meghatározott móltömegű, kis polidiszperzitású izopolipeptidek előállítása, amelyek meghatározott konfigurációjú (D-, illetve L-) diamino-monokarbonsavakból épülnek fel. A találmány alapja az a felismerés, hoghy az ismert módszerek hátrányai kiküszöbölhetők, ha először polikondenzációra közvetlenül alkalmas, diamino-monokarbonsavakból álló, amino-védett dimereket vagy oligomereket, előnyösen oligomereket állítunk elő úgy, hogy az aminocsoportjukon megfelelően védett kiindulási monomerek karboxilcsoportját aktív észtercsoporttal védjük, és a peptidkapcsolást olyan módszerrel végezzük, amelynek körülményei között a savamid kötést kialakító, karboxilcsoportján aktivált származék lényegesen nagyobb sebességgel lép reakcióba az aminokomponenssel, mint a védő aktív észtercsoport aminolízisének sebessége. A találmány további alapja az a felismerés, hogy diamino-monokarbonsavak esetén a karboxilcsoport átmeneti védelmére és egyben aktiválására a pnitro-fenil-észter csoport, a peptidkötés kialakítására a vegyes anhidrides módszer különösen alkalmas, a savamidkötésben résztvevő aminocsoport Boc védőcsoporttal, a reakcióban részt nem vevő aminocsoport Z védőcsoporttal való védelme mellett. Felismertük továbbá, hogy a fenti eljárással bármely diamino-monokarbonsav homo vagy szekvencia izopolipeptidjeit, vagyis azonos vagy különböző aminosavakból álló izopolipeptidjeit előállíthatjuk úgy, hogy az aminosavrészek eredeti konfigurációjukat (L-, illetve D-) megtartják. A találmány értelmében D és/vagy L konfigurációjú, azonos vagy különböző diamino-monokarbonsavakból álló izopolipeptideket és sóikat állítjuk elő azonos vagy különböző monomerek kapcsolásával és a kapott dimerek vagy oligomerek polikondenzációjával úgy, hogy a w-aminocsoportján szabad és a peptidkötésben részt nem vevő aminocsoportján ismert módon védett, karboxilcsoportján valamely ismert aktívészter csoporttal védett D vagy L konfigurációjú diamino-monokarbonsavhoz vegyes anhidrides, azidos vagy szuperaktív észteres módszerrel kapcsolunk az aminocsoportjain ismert védőcsoportokkal védett azonos vagy különböző D vagy L konfigurációjú diamino-monokarbonsavat, az így kapott dimer ü)-amino-védőcsoportját lehasítjuk, és kívánt esetben az w-aminocsoportján szabad dimerhez vegyes anhidrides, azidos vagy szuperaktív észteres módszerrel kapcsolunk az amino-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
