202548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4,-demetil-epipodofillotoxin glükozid 4,acil-származékok és e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készitmények előállitására.

HU 202548B 3 4 A fenti meghatározásnak megfelelő (XII) általá­nos képletű vegyületek sorában különösen előnyö­sek az Rz helyén metilcsoportot tartalmazó vegyü­letek. A találmány további tárgyát képezi a (XII) általá­nos képletű vegyületeket vagy savaddíciós sóikat a daganatgátlás szempontjából hatásos mennyiség­ben, szokásos gyógyszerészeti vivőanyag és/vagy más segédanyag kíséretében tartalmazó gyógyásza­ti készítmények előállítása is. A fenti meghatározásnak megfelelő (XII) általá­nos képletű új vegyületeket és a bázisos csoportot tartalmazó (XD) általános képletű vegyületek sa­vaddíciós sóit a találmány értelmében oly módon ál­lítjuk elő, hogy f) az Y helyén -CO-R3, -CO-O-R4 vagy -CO-S­­R4 általános képletű csoportot tartalmazó (XII) ál­talános képletű vegyületek előállítása esetén az Y helyén hidrogénatomot tartalmazó (XII) általános képletű vegyületet vagy sóját egy az Y helyén a fenti három ájtalános képletű csoport—ahol R3, R4 ille­­tőlegR4 jelentése egyezik a tárgyi körben megadot­tal —valamelyikét tartalmazó Y-OH vagy Y-W— ahol W jelentése kilépőcsoport, előnyösen halogén­atom — általános képletű vegyülettel vagy ennek reakcióképes származékával reagáltatunk; vagy b) az Y helyén -CO-NR^R® általános képletű aminnal — ahol R5 és R6 jelentése egyezik a tárgyi körben megadottal — reagáltatunk; és kívánt eset­ben i) egy kapott, R3 helyén bróm-(l-5 szénatomos alkil)-csoportot tartalmazó (XII) általános képletű vegyületet alkálifém-jodiddal való reagáltatás út­ján a megfelelő, R3 helyén jód-(l -5 szénatomos al­­kiL)-csoportot tartalmazó (XII) általános képletű vegyületté alakítunk át, vagy ii) egy kapott, R3 helyén halogén-(l-5 szénato­mos alkil)-csoportot tartalmazó (XII) általános kép­letű vegyületet alkáltfém-aziddal való reagáltatás útján a megfelelő, R3 helyén azido-(l-5 szénato­mos alkil)-csoportot tartalmazó (XII) általános kép­letű vegyületté alakítunk át, vagy iii) egy kapott, R3 helyén azido-(l-5 szénatomos alkil)-csoportot tartalmazó (XII) általános képletű vegyületet redukció útján a megfelelő, R3 helyén amino-(l-5 szénatomos alkil)-csoportot tartalma­zó (XII) általános képletű vegyületté alakítunk át, vagy iv) egy kapott, R3 helyén 2-4 szénatomos alke­­nilcsoportot tartalmazó (XQ) általános képletű ve­gyületet a megfelelő tiollal való reagáltatás útján a megfelelő, R3 di(l -4 szénatomos alkil)-amino-(l -4 szénatomos alkil)-tio-(l-5 szénatomos alkil)-cso­­portot tartalmazó (XQ) általános képletű vegyületté alakítunk át, vagy v) egy kapott, R3 helyén 1-4 szénatomos alkil)­­tio-(l-5 szénatomos alkil)-csoportot tartalmazó (XQ) általános képletű vegyületet oxidálás, előnyö­történő kezelés útján a meg­­szénatomos alkil)-szulfinil­­(1-5 szénatomos alkil)-csoportot tartalmazó (XQ) általános képletű vegyületté alakítunk át, és/vagy vi) egy kapott, R~ helyén bázisos csoportot tar­talmazó (XQ) általános képletű vegyületet a megfe­lelő savval való reagáltatás útján gyógyászati szent­sen valamely persavval felelő, R3 helyén (1-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 pontból elfogadható savaddíciós sóvá alakítunk át. A fenti a) eljárás gyakorlati kivitele során a kiin­dulási 4’-demetil-epipodofillotoxin-glükozidok fe­­nolos hidroxilcsoportját az irodalomból ismert mó­don acilezhetjük. Azonban a glükozidos kötés érzé­kenységére való tekintettel és a lakton alfa-szén­atomjának báziskatalizált epimerizációra való haj­lama miatt az erősen savas vagy bázikus reakciókö­rülményeket legjobb elkerülni. így az észterezést például az R3COOH karbon­savval, vagy egy acilezésre alkalmas származékával, így például szimmetrikus, vagy vegyes anhidriddel, aktív észterrel, aktív amiddal és savhalogeniddel vé­gezhet jük. Ha az acilezéshez a karbonsavat használ­juk, a reakciót előnyösen egy kondenzálószer, pél­dáid diciklohexil-karbodiimid jelenlétében hajtjuk végre. A savhalogenid az előnyös acilezőszer, és a reakciót alkalmas vízmentes oldószerben, például acetonitrilben, tetrahidrofuránban, vagy acetonban és a reakcióban képződött hidrogén-klorid semlege­sítésére alkalmas bázis jelenlétében vébezzük. Erre a célra megfelelő bázisok jelenlétében végezzük. Er­re a célra megfelelő bázisok például a tercier ami­­nok, így a trietil-amin, piridin vagy diizopropil-etil­­amin és a szervetlen bázisok közül például a kálium­karbonát és nátrium-karbonát. A 4’-karbonátokat úgy állíthatjuk elő, hogy a 4’­­demetil-epipodofillotoxin-glükozidokat C1C(0)­­XR4 halogén-formiáttal bázis jelenlétében reagál­­tatjuk. Másik lehetőség, hogy a 4’-demetil-epipo­­dofillotoxin-glükozid 4’-fenol-csoportját először foszgénnel, vagy triklór-metil-klór-formiáttal (XI­­II) általános képletű 4’-fenil-klór-formiát közbenső termékkel alakítjuk, majd ezt a 4’-fenil-klór-formi­­átot in situ alkohollal, vagy tiollal bázis jelenlétében a kívánt temékké kapcsoljuk. Az alkalmas bázisra példaként néhányat már fentebb említettünk. Az Y helyén egy adott esetben helyettesített kar­­bamoilcsoportot tartalmazó (XQ) általános képletű 4’-karbamátok előállítása a b) eljárással hasonló­képpen történik; 4*-fenil-klór-formiátot megfelelő aminnal vagy bázis jelenlétében kondenzálunk, vagy a képződött sav semlegesítésére az aminkom­­ponens feleslegét használhatjuk. A kísérleteink során azt találtuk, hogy az acilezé­­si reakció végrehajtásához az acetonitril az előnyös oldószer és a diizopropil-etil-amin az előnyös bázis. A fentebb leírt átalakításokat az I. reakcióvázlat foglalja össze. A különböző R helyettesítők jelen­tése a fenti. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiá­­san követhetjük, így az optimális reakcióidőt a ter­mék megjelenése vagy a kiindulási anyag eltűnése alapján, vagy mindkettő figyelembevételével álla­píthatjuk meg. A reakció kb. 30 perc és néhány nap közötti időtartam alatt és kb. -20 és kb. szobahő­mérséklet közötti hőmérsékleten megy végbe. Az optimális reakcióidő és reakciókörülmények a szó­­banforgó reaktánsok természetétől és reakciókész­ségétől függően változnak. A végterméket a reakcióelegyből szokásos mód­szerekkel, így a reakcióban alkalmazott oldószer le­­desztillálásával, vízzel való kirázással, kicsapással, szűréssel és szárítással különíthetjük el. Az anyagot hagyományos módon, például megfelelő oldósze-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom