202547. lajstromszámú szabadalom • Eljárás epi-podofillotoxin-glükozid-4'-foszfát-származékok és az ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
HU 202547B 3 4 az etopozid-4’-foszfát-dinátriuin-sót, vagyis az (Va) képletű vegyületet jelöli. A 4’-demetU-epi-podofillotoxin-glükozidok fenolos hidroxilcsoportját foszfor-oxikloriddal vagy tiofoszforil-kloriddal foszforilezhetjük, és így a 5 (VH) általános képletű, megfelelő dildór-foszfátokhoz vagy diklór-tiofoszfátokhoz jutunk. A foszforilezési reakciót valamely alkalmas, vízmentes, szerves oldószerben, például acetonitrilben, és előnyösen egy tercier amin bázis, például N,N-diizopropil- 10 etil-amin jelenlétében végezzük. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követjük, ennek segítségével meghatározhatjuk azt a legkedvezőbb reakcióidőt, amely alatt a termék megjelenik, és a kiindulási anyag eltűnik, vagy figyelhetjük 15 mindkét folyamatot. Tapasztalataink szerint e reakció időtartalma körülbelül 4 óra és körülbelül 72 óra között változik. Úgy tűnik, hogy a szükséges reakcióidő összefüggésben van a felhasznált foszfortartalmú reagens minőségével. 20 A (VH) általános képletű 4’-diklór-foszfát-származékok sokféle módon felhasználható köztitermékek, amelyeket azután nukleofil reagensekkel reagáltatva számos foszfát- és tiofoszfát-származékot állíthatunk elő. így, ha e köztitermékeket elhidroli- 25 záljuk, foszfátokhoz jutunk, és bázisok jelenlétében a oszfátok sóit kapjuk. így például, ha egy (VH) általános képletű vegyületet vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldat feleslegével kezelünk, akkor a megfelelő 4’-foszfát-dinátrium-sót vagy 4’-tiofoszfát- 30 dinátrium-sót kapjuk; használhatjuk valamely más kation, például a kálium vagy ammonium hidrogénkarbonátját is, így a megfelelő sókhoz jutunk. A foszfát-triészterek olyan (TV) általános képletű veeyületek, ahol 35 R~és R8 jelentése hidrogénatomtól eltérő, e vegyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy egy 4’demetil-epi-podofillotoxin-glükozidot egy halogén-foszfát-difenil-észterrel, vagyis egy Hal- P(X)(OR7)(OR8) általános képletű vegyülettel reá- 40 gáltatunk. Azt találtuk, hogy e reakciót a leghatékonyabban acetonitrilben, egy szerves trialkü-amintípusú bázis, és előnyösen diizopropil-etü-amin jelenlétében végezhetjük el. A kiindulási epi-podofülotoxin-glükozidra számítva legalább egy egyenér- 45 téknyi mennyiségű halogén-foszfátot és amin-bázist használunk, de előnyösen a molárisán egyenértéknyi mennyiséghez képest kis feleslegben alkalmazzuk mindkét említett reagenst. A reakciót elvégezhetjük bármely olyan hőmérsékleten, amelyen a 50 termék kialakulhat, úgy tűnik azonban, hogy a szobahőmérsékletnél kissé magasabb hőmérsékleten, például 30-40 “C elősegíti a reakció végbemenetelét, e reakció több napot is igénybe vehet. A (IV) általános képletű foszfát-triésztereket átalakíthatjuk más (IV) általános képletű vegyületekké és ezek sóivá. így például a (IV) általános képletű, ahol R7 és R8 jelentése egyaránt hidrogénatom, dihidroxi-foszfátokká úgy állíthatjuk elő, hogy a (IV) általános képletű, ahol R7 és R8 jelentése egyaránt fenücsoport, difenü-észterekké katalitikusán hidrogénezzük. AflTV) általános képletű, ahol R7 és R8 jelentése egyaránt hidrogénatom, dihidroxi-foszfátokat úgy alakíthatjuk át bázisokkal képzett sóikká, hogy e vegyületeket a megfelelő bázisokkal, például nátrium-hidrogén-karbonáttal, ammónium-hidrogén-karbonáttal vagy szerves aminokkal reagáltat juk. Egy másikmódszer szerint a sókat előállíthatjuk oly módon is, hogy a dihidroxi-foszfátokat valamely, a kívánt kationt tartalmazó ioncserélő gyantával töltött oszlopon csurgatjuk át. Megvizsgáltuk a jelen találmány szerinti jellemző vegyületek daganatellenes hatását az átültethető egér P388 leukémiával szemben. Valamennyi kísérlethez nőstény, CDFi törzsbeli egereket használtunk, az egereket a P388 egér leukémia 10° ascitessejtet tartalmazó inokulumával fertőztük. Az etopozid-4’-foszfáttal, ennek dinátrium-sójával, valamint az etopozid-4’-tiofoszfát-dinátrium-sóval végzett kísérletekben a daganatsejteket és a hatóanyagot egyaránt intravénásán adagoltuk. Valamennyi többi kísérletben a daganatsejteket is, és a hatóanyagot is intraperitoneálisan adtuk be. Pozitív kontrollként minden esetben etopozidot adtunk, mégpedig intraperitoneálisan. A kísérleteket 28-46 napig folytattuk, és a kísérleti időszak végén meghatároztuk a túlélő állatok számarányát. A daganatellenes hatást a „vizsgált/kontroll, %’’-értékkel fejezzük ki, ez a hatóanyaggal kezelt csoport átlagos túlélési idejének és a nátrium-klorid-oldattal kezelt kontrollcsoport átlagos túlélési idejének a %-os aránya. Ha egy vegyület „vizsgált/kontroll, %”-értéke eléri vagy meghaladja a 125-öt, akkor általában úgy tekintjük, hogy e vegyületnek a P388 leukémiával végzett vizsgálatban szignifikáns daganatellenes hatása van. A fent leírt vizsgálatban kapott eredményeket az I. táblázatban adjuk meg, mégpedig a legnagyobb „vizsgált/kontroll, %”-értékekkel és az ehhez szükséges dózisokkal. I. Táblázat Daganatellenes hatás egér P388 leukémiával szemben Vegyület Dózis* (mg/kg/inj.) Adagols módja Átlagos túlélési idő (nap) Vizsgált/ kontroll, % INTRAVÉNÁSÁN BEVITT DAGANATSEJTEK 1. példa 140 IV 29,0 363 (Etopozid) 50 IP 20,5 256 4. példa 200 IP 18,0 225 (Etopozid) 100 IP 21,5 269 8. példa 125 TV 24,5 306 (Etopozid) 100 IP 29,5 369 3
