202507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-benztiazolil-karboxamid-származékok előállítására
HU 202507B lyett. A reakciót szobahőmérsékleten vitelezzük ki 1- 24 óra alatt. A reakció lejátszódása után a reakcióelegyet ammónium-hidroxid-oldattal 7-10 pH- ig semlegesítjük és a semleges terméket szűréssel elkülönítjük a reakcióelegytől, vagy vízzel nem elegyedő oldószerrel, így valamely előbb említett oldószerrel, extraháljuk. Az (I) és (II) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy a benzoesav- vagy a tiazolükarbonsavésztereket és az alkalmas 2-aminobenzotiazol alkálifémsóját, így a nátriumsóját, kondenzáljuk. A gyakorlatban egy mól szükséges észter valamely a reakcióval szemben közömbös oldószerrel, így dimetil-formamiddal, dimetü-szulfoxiddal vagy acetonitrillel, készített oldatát hozzáadjuk a kívánt 2- aminotiazol körülbelül egy mól nátriumsójának hasonló, a reakcióval szemben közömbös oldószerrel készített, szuszpenziójához. A nátriumsót in situ állítjuk elő a 2-aminobenzotiazol és egyenértékű olajmentes nátrium-hidrid reakciójával. A reakcióidő környezeti hőmérsékleten körülbelül 24 óra. A reakcióelegyet ezután vízzel hígít juk és a terméket kicsapjuk olymódon, hogy elegendő mennyiségű 1 normál hidrogénklorid oldatot adunk a reakcióelegyhez a 7-es pH elérésére. A terméket hagyományos módon tisztíthatjuk, például kromatográfiás úton vagy átkristályosítással. A (Hl) és (IV) általános képletnek megfelelő vegyületeket az (I) és (H) általános képletű vegyületek alldlezésével állítjuk elő. A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a semleges (I) és (H) általános képleteknek megfelelő vegyületeket valamely a reakcióval szemben közömbös oldószerben, így dimetü-szulfoxidban, dimetil-formamidban vagy N-metil-2-pirrolidonban, körülbelül mólegyenértéknyi mennyiségű alkilező szerrel, általában halogeniddel, kezeljük és a reakcióelegyet vízfürdőn melegítjük addig, ameddig a reakcióelegy homogén nem lesz. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük és a savaddíciós sóként keletkező kicsapódott terméket elkülönítjük. A termék anionja az alkilező szer halogenidjéből származik. Ahogy az előzőekben említettük, a találmány szerinti eljárás kiterjed a biológiailag aktív vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható sóinak az előállítására is. Ezek olyan sók, amelyek nem toxikusak a beadott adagok esetén. Mivel a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek mind bázikus, mind savas csoportokat tartalmaznak, mind savaddíciós, mind alkáliaddíciós sók egyaránt lehetségesek. Gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós só például a hidroklorid, hidrobromid, hidrojodid, szulfát, hidroszulfát, foszfát, hidrofoszfát, acetát, laktál, maleát, mezilát, fumarát, citrát hidrocitrát, tartarát, hidrotartarát, szukcinát, glukonát, glutamát, aszpartát és a szacharátsó. Gyógyszerészetileg elfogadható alkáliaddíciós sók a nátrium-, kálium-, kalcium- és magnéziumsók. A savaddíciós és alkáliaddíciós sókat hagyományos módon állíthatjuk elő. A (TH) és (IV) általános képletnek megfelelő vegyületek alkilezve vannak a nitrogénatomon, amely a savas protont tartalmazza. Ezt a protont eltávolítjuk a bázikus sók képzése során és, következésképpen csak savaddíciós sók állíthatók elő. 5 A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek tumorellenes hatását különböző vizsgálatok segítségével határozhatjuk meg. E módszerek egyike, amely megbízható tesztnek fogadható el a tumorellenes szerek vizsgálatára, az Experimental Metastasis, Survival (EMS) Assay (Kísérleti áttétel, túlélési próba) a rákgyógyítás meghatározására. Ez a vizsgálat a rákgyógyítás meghatározására és értékelésére szolgál. Ennél a vizsgálatnál a Lewis tüdőrákot (3LL) használjuk, amely a leggyakrabban alkalmazott tumor és világszerte használatos antimetastaticus- és antitumor-viszgálatokhoz. Ez a tumor rokonságot mutat szövetkórtani és kemoterápiás reakciók tekintetében az emberi tüdőrákkal. A rendszer felépítése hasonló ahhoz, amelyet a National Cancer Institute alkalmaz a tumorvizsgálatnál, de technikai módosításokat végeznek ennél a rendszernél annak érdekében, hogy javítsák a reprodukálhatóságot és a pontosságot. Az ennél a vizsgálatnál alkalmazott hatásos vegyületekre kapott értékeket a rákellenes gyógyszerek nyilvánosságra hozott rákellenes értékeivel hasonlíthatjuk össze. A vizsgálatot a következő módon végezzük. 1. Mintegy 18-20 g súlyú kifejlett, nőstény FI hibrid egereknek (C57BL/6 x DBA/2 (n-7) csoport) intravénás injekció alakjában beadunk az oldalsó farokvénába 4-5 x 10E5 log fázisú 3LL Lewis tüdőráksejteket a 0-ik napon, amely tüdőzárat, szivárgást és áttételes tüdőrák-képződést okoz. 2. A tüdőrákkal iv. megfertőzött egereket különböző időpontokban a vizsgálandó hatóanyagokkal kezeljük. A szabványos kezelési mód abban áll, hogy a hatóanyagot intraperitoneálisan adjuk be az egereknek 8 egymást követő napon a tumorral való fertőzés utáni második naptól (például a 2-9. napon). 3. Az egereket naponta figyeljük az egész vizsgálat idején és megállapítjuk a vegyülettel vagy a rákkal összefüggő halálozást. Az átlagos túlélési időt (MST- median survival time) napok számítva felhasználjuk a T/C kiszámítására a következő összefüggés szerint: T/C (%)- MST (kezelt) /MST (kontroll) x 100% 4. Ennél a képletnél azokat a vegyületeket, amelyek a T/C 124% értéket mutatnak és amelyek statisztikusan kiemelkedők az Armitage-Cochran teszt során (P 0,05) aktívaknak tekintjük. Jelentős aktivitással rendelkeznek azok a vegyületek, amelyekre T/C 150% értéket kapunk. Kiemelkedő aktivitást (T/C 200%) észleltünk ennél a vizsgálatnál a legjobb klinikailag aktív gyógyszerekhez, így az adriamicinhez és a ciklofoszfamidhoz viszonyítva. 5. Az előzetes munkák során azt észleltük, hogy az MST a 16-20 napos vivőanyag-kontrolltartományra 17 nappal fordul elő a leggyakrabban. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket antitumor szerek hatóanyagaiként beadhatjuk a betegeknek orális vagy parenterális úton. Általában ezeket a tumorellenes vegyületeket rendszerint orálisan adjuk be 6 mg-tó! egészen 400 mg-ig terjedő mennyiségben a testkilogrammra számítva naponta, míg a parenterálisan beadásra kerülő hatóanyagmennyiség naponta testsúlykilogrammonként körülbelül 1 mg és 200 mg közötti tartomány-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
