202506. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoxazolon-származékok előállítására

HU 202506B akkor kálium-karbonát használata mellett maga­sabb, kb. 100 "C és 120 ”C közötti reakcióhőmérsék­let alkalmazható. Abban az esetben, ha R4 jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, akkor a reakciót szo­bahőmérsékleten hajtjuk végre kálium-terc-buto­­xid jelenlétében. Ha R4 jelentése formilcsoport vagy bármely, bázisokkal szemben labilis csoport, akkor a (VIII) általános képletű termékből leszakad a védőcsoport, és ez az R4 csoport eltávolításával jár ebben a lépésben. Abban az esetben, ha R4 jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, akkor eltávolítását előnyösen savas közegben végezzük, ha már az (IA) általános képletű vegyületet megkaptuk, mely eset­ben Rí jelentése még mindig terc-BOC. A (IX) általános képletű vegyületek előállításánál ugyanolyan reakcióhőmérsékletet alkalmazunk, mint a (VHI) általános képletű vegyületek szintézi­sénél. Ezt a reakciót előnyösen kb. 0 °C és 25 “C kö­zötti hőfokon, kálium-terc-butoxid jelenlétében kb. 0,5 ’C és 2,0 óra közötti időtartammal haj tjük végre. A (IV), (Vm) és (IX) általános vegyületek bárme­lyikének hidrogénezése, majd a (X) vagy (XI) általá­nos képletű közbenső terméknek valamely olyan (XH) általános képletű vegyülettel történő reagálta­­tása, amelyben Z és Z’ szubsztituensek mindegyiké­nek jelentése alkalmas eltávolítható csoport, az (IA) vagy (IB) általános képletű termék előállítását teszi lehetővé. A hidrogénezést általában palládium­szénnel, poláros oldószerben, például etü-acetát­­ban, kis nyomáson (1-3 atm.) és szobahőmérsékle­ten hajtjuk végre. A hidrogénezés általában néhány óra alatt teljesen végbemegy. A (X) és (XI) általános képletű, bifunkcionális közbenső vegyület izolálha­tó és a szokásos módon, például átkristályosítással vagy kromatográfiásan tisztítható. Megfelelőbb azonbap ezt az anyagot nem izolálni, hanem a (XII) általános képletű reagenssel in situ érintkeztetni. Ezt az egylépéses eljárást megfelelő módon a hidro­­génezési reakciót követően hajtjuk végre úgy, hogy a (XII) általános képletű vegyületnek körülbelül ek­­vimoláris mennyiségét adjuk hozzá oldószerrel vagy anélkül. Reprezentáns (XH) általános képletű vegyületek a foszgén, a dimetil-karbonát, dietü­­karbonát, karbamid, NJí-karbodiimidazol, metil­­kloroformiát és tri-klórmetü-kloroformiát. El­őnyösen tri-klórmetü-kloroformiátot használunk. Az ehhez a kapcsolódáshoz használt oldószer vagy ugyanaz, mint amit a hidrogénezéshez hasz­náltunk, vagy olyan oldószer, ami elegyedik a hidro­génezéshez használt oldószerrel, és iners is. Az el­őnyösen használható reakcióközeg az etü-acetát. A reakciót 0 ‘C és 25 °C közötti hőmérsékleten, el­őnyösen körülbelül 5 °C-on végezzük. Ezen a hőfo­kon a reakció általában 5-60 perc alatt lényegében tökéletesen végbemegy. A kívánt, (IA) és (IB) általá­nos képletű benzoxazolonokat azután a szokásos módon, mint átkristályosítással vagy kromatográfi­ásan tisztítjuk. Az olyan (IA) általános képletű vegyületeket, amelyekben Rí szubsztituens jelentése metilcso­­port, előnyösen a megfelelő olyan (IA) általános képletű vegyületek 5-helyzetű aminocsoportjának metüezésével állítjuk elő, amelyekben Rí jelentése hidrogénatom. Ez előnyösen úgy végezhető, hogy először az (IA) általános képletű vegyület immóni-3 um-származékát képezzük formaldehiddel, majd az ammonium közbenső terméket redukáljuk. E célra alkalmas reagens a nátrium-bórhidrid, amelyet fö­löslegben (például 1 mól szubsztrátumra számított 5 mól mennyiségben alkalmazunk. Az (IA) általános képletű vegyületet, formaldehidet és nátrium-bór­­hidridet, körülbelül 0 'C és 25 *C közötti hőmérsék­leten iners oldószerben, mint tetrahidrofuránban reagáltatjuk. A tennék izolálható és a szokásos mó­don tisztítható. A találmány szerinti új vegyületek gyógyszeré­­szetileg elfogadható sói könnyen előállíthatók oly módon, hogy nevezett vegyületet sztöchiometriai mennyiségű, megfelelő minőségű ásványi savval vagy szerves savval, vizes oldatban vagy alkalmas szerves oldószerben reagáltatjuk. A sók ezután ki­csapással vagy az oldószer elpárologtatásával nyer­hetők ki. A találmány szerinti vegyületek a ciklooxigenáz és lipoxigenáz enzimek inhibitorai. Aktivitásukat egy olyan vizsgálattal demonstráltuk, amelyben patkányok peritoneális üregében lévő sejteket hasz­náltunk, amely meghatározza nevezett vegyületek­­nek az arachidonsav anyagcseréjére gyakorolt ha­tását. Ennek a vizsgálatnak során néhány előnyös ve­gyület alacsony ICso-értékeket mutat 1-10 mól tar­tományban, ami a lipoxigenáz és a ciklooxigenáz in­­hibiálását mutatja. A találmány szerinti vegyületek képessége mind­két enzim inhibiálására hasznossá teszi őket az ara­chidonsav anyagcseretermékei által indukált szimptómák szabályozására emlősökben. A talál­mány szerinti vegyületek ezért értékesek olyan be­tegségi állapotok megelőzésére és kezelésére, ame­lyeknél az ok az arachidonsav valamely anyagcsere­­termékének felgyülemlése. így példáid alkalmas al­lergiás hörg-asztma, bőrrendellenességek, reuma­­tóid arthritis, osteoarthritis és trombózis kezelésé­re. A jelen találmány szerinti vegyületek gyulladás­gátló hatása a standard carrageenin-indukált pat­­kánylábödéma-teszttel (CA.Winter és mások, Proc. Soc. Exp. Biol. 111, 544. old., 1962) határoz­ható meg, amelyben az előnyösnek említett vegyüle­tek több, mint 50%-os inhibeálást mutatnak oráli­san adagolt 50 mg/kg dózisban. íly módon az (I) általános képletű vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható sóik különösen em­berek allergiás vagy gyulladásos megbetegedésének kezelésére vagy enyhítésére alkalmasak. A fenti, különféle betegségek kezelésére az (I) ál­talános képletű vegyületek és gyógyszerészetileg el­viselhető sóik embereknél egymagukban, vagy el­őnyösen valamely gyógyszerészetüeg elfogadható hordozó- vagy hígítóanyagokkal kombinált formá­ban, a standard gyógyszerészeti gyakorlatnak meg­felelően adagolhatok. A vegyületek számos, kon­­venciális adagolási módszer szerint, így orálisan, parenterálisan és inhalálással adagolhatok. Orális adagolás esetén a kezelendő személy testsúlyára számított kb. 0,1-20 mg/kg/nap a dózistartomány egyszerre, előnyösen 0,1-1,0 mg/kg/nap, vagy napi több adagban. Parenterális adagolás esetén hatásos dózis a kezelendő személy testsúlyára számított, kb. 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom