202487. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-szulfonil-karbamidok előállítására

1 HU 202 487 A 2 c) valamely (IV) általános képletű, ahol- Ar2 és X jelentése a fentiekben megadott,- Y’jelentése nátrium-vagy káliumion, N-halogén-aril-amint karbonilező katalizátor, szénmonoxid és az (V) általános képletű, ahol- Ar i jelentése a fentiekben megadott, aril-szulfonamid, és adott esetben fázistransz­fer katalizátor jelenlétében a (C) reakcióváz­lat szerint reagáltatunk. Az eljárás a), b), és c) változatait az alábbi reakció­sémákkal szemléltetjük A) AriSC>2NXY +AT2NH2 + (D) (III) +CO katalizátor AriS02NHC(0)NHAr2 (I) + XY B) ATÍS02NXY + 0D +CO katalizátorai S02NHC(0)NHAr2+XY At2NH2 (I) C) ArIS02NH2+Ar2NXY’ + (V) (IV) +CO katalizátor Ar i SC>2NHC(0)NHAr2 ~® + XY’ Karbonilező katalizátorként valamely előre elké­szített vagy a reakcióelegyben in situ előállított pallá­diumot tartalmazó komplexet alkalmazunk, melyek­ben a koordinatív kötést szén-, nitrogén-, oxigén-, foszfor-, kén- és/vagy halogénatomok létesítik, homo­gén, heterogén vagy immobilizált homogén katalizá­tor formájában, a kiindulási N-halogén vegyületek tö­megére vonatkoztatott 10~2 -101% mennyiségben. A kiindulási N-halogén vegyület tömegére számítva ÍO'MO t% fázistranszfer katalizátort is alkalmazha­tunk A reakcióközeg szerves oldószer, hőmérséklete -20-tól 130 °C, kezdeti CO parciális nyomás 0,3-10 MPa, reakcióidő 1,5-24 óra. A reakcióelegyet ismert módon dolgozzuk fel. A kezdeti Co parciális nyomást beállíthatjuk 3 x 104 Pa-ra is, így a nyomáshatárok 3 x 104 Pa-10MPa-ig terjednek Az (l)-(5) egyenlettel leírt módszereket alkalmazó ismert eljárásokhoz képest lényeges eltérés, hogy az aril-szulfonil-karbamidok előállítása foszgén alkal­mazása nélkül történik A találmány szerinti eljárás fontosabb előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:- nem szükséges foszgén alkalmazása, így az eljárás biztonságosabb, és jobban kíméli a környezetet, mint az ismert eljárások;- a kiindulási vegyületként használt N-halogén ve­gyületek olcsó reagensek alkalmazásával [NaOCl, KOC1, Ca(OCl)Cl, CI2, Br2 stb.] jó hozammal állít­hatók elő a megfelelő kiindulási anyagokból;- mind a karbonilezési, mind a kapcsolási reakció szobahőfokon végrehajtható, így energia is megta­karítható. A katalitikus karbonilezési reakció kivitelezéséhez alkalmas katalizáor például: PdCl2, Pd(PhCN)2Cl2, Pd(CH3CN)2Cl2. Pd(Ph3P)2Cl2, Pd2Cl2dppm2 [dppm - bis(difenüfoszfino)-metán], [Pd(CO)Cljn, Pd-ace­­tát, Pd2dba3 (dba - dibenzüidén-aceton), K2PdCU. A palládium katalizátort a periódusos rendszer (Vl)-csoportjába tartozó fémek karboniljaival ésAagy a periódusos rendszer (VHI)-csoportjába tartozó fé­mek komplexeivel együtt is alkalmazhatjuk. Ilyen ko­­katalizátor lehet Rh(Ph3P)2Cl, PtCl2, KzPtCLj, Pt(Ph3P)4,Mo(CO)6. Heterogén, ill. immobilizált homogén katalizátorok használata esetén megfelelő hordozók lehetnek: AI2O3, SÍO2, aktív szén, polimerhez kötött Ph3P. A szulfonamidok N-halogén származékai szerves oldószerekben általában gyengén oldódnak Kielégítő reakciósebesség elérése érdekében szükséges lehet fá­zistranszfer katalizátorok alkalmazása. Erre a célra kvatemer ammóniumsókat, kvatemer foszfóniumsó­­kat, vagy koronaéter típusú vegyületeket használha­tunk. A sószerű fázistranszfer katalizátorok közül jó eredménnyel alkalmazható pl. trietil-benzil-ammóni­­um-klorid, trikapril-metil-ammónium-klorid, N-do­­decü-piridínium-klorid, tetrabutü-foszfónium-klo­­rid; benzil-trifenil-foszfónium-klorid. A koronaéter-típusú vegyületek közül általában a Na+ és K+ ionok komplexálására alkalmas készítmé­nyek jönnek számításba, ú. m.: diciklohexil-18-koro­­na-6,18-korona-6( 1,4,7,11,13,16-hexaoxacikloocta­­dekán), dibenzo-18 -korona-6. A találmány szerinti eljárásban az aril-szulfonü­­karbamidok szintézisét oldószerben vitelezzük ki. Re­akcióközegként használható a legtöbb, a szerves ké­miai gyakorlatban általánosan alkalmazott oldószer. Előnyösen 1-2 szénatomos klórozott szénhidrogének­ben benzolban, toluolban, ezek egyszeresen vagy két­szeresen klórozott származékaiban, rövid szénláncú alifás, ill. egyszerű aromás savnitrüekben (acetonitril, benzonitril) vitelezzük ki a reakciót. A karbonilezési reakcióhoz használt szén-monoxi­­dot használhatjuk tiszta állapotban, vagy gázkeverék­ként, pl. nitrogénnel keverve. Némely katalizátor, ill. reaktáns azonban lehet valamely, a szén-monoxidot hígító komponensre érzékeny, ezért az egyes katalizá­torok és reaktánsok esetében megengedhető hígító komponensek mennyisége és minősége eltérő lehet. A reaktorban uralkodó parciális CO nyomást célszerűen 105 Pa és 107Pa között választjuk. A reakció hőmérsékletét előnyösen 20 °C és 100 °C között választjuk meg. A kiindulási anyagként alkalmazott N-halogén­­szulfonamidátok régóta ismert vegyületek, az előállí­tásukra szolgáló módszereket több irodalmi forrás is ismerteti (ld. Methoden der Organischen Chemie [Ho­­uben-Weyl], Band IX, 642. oldal, 1955; M. C. Camp­bell and G. Jonhson: Chem. Rev., 1978,78[1], 65-79, Bull. Chem. Soc. J pn. 1984,57,3341 -2). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom