202466. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(trifluor-metil)-fenol és 4-(trifluor-metil)-fenol tisztítására és stabilizálására

3 HU 202467 B 4 néhány óra alatt képződik. Bár a központi atom és a ligandok a kétfázisú heterogén­rendszer különböző fázisaiban helyezkednek el, a ródium redukciója és a szerves oldó­szerből a vizes fázisba történő átvándorlása kielégítő sebességgel játszódik le. A szén-monoxid/hidrogén-elegy a ródi­­ummal szemben redukálószerként hat, külö­nösen a vizes fázisban oldott vízoldható aril­­-foszfinok. Ezek öt vegyértékű foszfor-ve­­gyületekké oxidálódnak, amelyek a ródiummal katalitikus aktivitású komplex-vegyületeket nem képeznek és ligandként veszendőbe mennek. Ezért célszerűen oly módon járunk el, hogy a helyettesített aril-foszfin vizes oldatát a ródium-só, szén-monoxid és hidro­gén reakciója után adjuk a szerves fázishoz. A katalizátorrendszer előállításához 2-18 szénatmos szerves savakkal képezett ródium­­-sókat alkalmazunk. E célra egy- vagy több­­értékű, egyenes- vagy elágazóláncú savakat alkalmazhatunk. Telített vagy telítetlen alifás karbonsavak valamint aromás karbonsavak egyaránt felhasználhatók. A sókat oly módon állíthatjuk elő, hogy a vizes ródium-só-olda­­tot [pl. ródium(III)-nitrát- vagy ródium(III)­­- szulfát-oldatot] a szerves sav sójának vizes oldatával reagáltatjuk vagy ródium-oxidot il­letve ródium-oxid-hidrátot a szabad savval hozunk reakcióba. A találmányunk szerinti eljárásnál különösen előnyösen alkalmazhat­juk a ródium 2-10 szénatomos telített mono­karbonsavakkal képezett sóit. igy a sókép­zéshez savként különösen előnyösen ecetsa­vat, propionsavat, n-vajsavat, izovajsavat, pentánsavat, hexánsavat vagy 2-etil-hexánsa­­vat alkalmazhatunk. A sók előállítása után külön tisztítási lépés általában nem szüksé­ges. A reakciótermék a legtöbb esetben köz­vetlenül felvehető a szerves oldószerben, ahol ezután sor kerül a szén-monoxiddal és hidrogénnel történő reagáltatásra. Szerves oldószerként alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogéneket alkalmazha­tunk. A szénhidrogének fizikai tulajdonságai­val szemben nem támasztunk különös köve­telményeket. Eljárásunkhoz természetesen a ródium katalitikus hatását dezaktiváló szeny­­nyezéseket tartalmazó szénhidrogének nem alkalmazhatók. A ródium koncentrációja a szénhidrogénben nem döntő jelentőségű té­nyező; célszerűen közepes töménységű olda­tokat alkalmazhatunk és előnyösen legalább 3000 mg/1 ródium-koncentrációjú oldatokat használhatunk. Nincs szükség egyetlen szén­­hidrogén felhasználására, hanem a ródium-só oldószereként különböző szénhidrogének ele­­gyei is alkalmazhatók. Különösen előnyösen alkalmazhatunk pentánt, hexánt, nyersolaj benzinfrakcióit, toluolt vagy xilolokat. A katalitikus aktivitású formának az előlépésben történő átalakitása céljából a szénhidrogénben oldott ródiumsót szén-mon­­oxiddal és hidrogénnel kezeljük. A CO/H2 elegy összetétele tág határokon belül vál­toztatható. Szén-monoxidban, illetve hidro­génben dús gázelegyek egyaránt alkalmazha­tók. Általában azonban a szén-monoxidot és hidrogént kb. 1:1 arányban tartalmazó gáz­­elegyeket alkalmazhatunk, amelyek összetéte­le az ezután következő hidroformilezési re­akciónál felhasználttal azonos. A ródiumsó reagáltatását 50-100 °C-on és 0,1-1,8 MPa nyomóson végezhetjük el. Előnyösen 60- -90 °C-on és 0,2-0,5 MPa nyomáson dolgozha­tunk; ezek a reakciókörülmények biztosítják a reakció optimális lejátszódását. Reakció­termékként egy ródium-hidrido-karbonil kép­ződik. Az oldhatósági viszonyoknak megfele­lően a primer módon képződő ródiura-karbo­­nil-vegyület a vízoldható triaril-foszfin vizes oldatába vándorol át és itt ródium-foszfin komplex-vegyületté alakul. A „vizoldható triaril-foszfinok' kifejezé­sen a molekulában egy vagy több szulfonót­­vagy karboxilát-csoport jelenléte miatt víz­ben oldható vegyületek értendők, amelyek az (I) általános képletnek felelnek meg [mely képletben Ar1, Ar2 és Ar3 jelentése fenil- vagy naf­­tilc söpört; Y1, Y2 és Y3 jelentése egyenes- vagy el­ágazóláncú 1-4 szénatomos al­­kil- vagy alkoxicsoport, halo­génatom, hidroxil-, ciano­vagy nitrocsoport vagy-NR1R2 általános képletű cso­port, ahol R1 és R2 egymástól függetlenül egyenes- vagy el­ágazóláncú 1-4 szénatomos al­­kilcsoportot képvisel; X1, X2 és X3 jelentése karboxilátcsoport (C00~-) és/vagy szulfonátcso­­port (SO3*-); mi, m2 és m3 azonos vagy különböző lehet és értékük 0, 1, 2 vagy 3 az­zal a feltétellel, hogy mi, m2 és m3 közül legalább az egyik 1, 2 vagy 3; ni, n2 és n3 azonos vagy különböző lehet és értékük 0, 1, 2, 3, 4 vagy 5; M jelentése alkálifém-ion, ekvivalens alká­liföldfém- vagy cink-ion, ammónium-ion vagy -N(R3R4R5R6)4 általános képletű kvaterner ammónium-ion; R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól füg­getlenül egyenes- vagy el­ágazóláncú legfeljebb 18 szénatomos alkilcsoport). Előnyösen alkalmazhatunk olyan (I) álta­lános képletű vegyületeket, amelyekben M jelentése -N(R3,R4,R5R6) általános képletű kvaterner ammóniumcsoport, amelyben R3, R4, R5 és R6 közül három 1-4 szénatomos alkil­­csoportot és a negyedik 1-18 szénatomos al­­kilcsoportot képvisel. Előnyösen alkalmazhatunk olyan (I) álta­lános képletű vízoldható triaril-foszfinokat, amelyekben Ar1, Ar2 és Ar3 jelentése fenil-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom