202448. lajstromszámú szabadalom • Légmennyiség-szabályozó egység és eljárás a légáramlás szabályozására

3 HU 202448 B 4 megoldási javaslatnál egy fojtószelep sik fe­lületeire ható dinamikus légáramlási erőket, előfeszítő forgatónyomatékot, valamint egy a légáram kívánt mértékének megfelelő helyes­bítő ' jelet használnak fel a fojtószelep min­denkori kivánt egyensúlyi illetve nyitott helyzetének biztosítására. A porérzékenység problémája azonban itt sincs megoldva. A találmány által megoldandó feladat az eddig ismert megoldások hátrányainak a mér­séklése és mindenekelőtt az üzembiztonság növelése. A kitűzött feladatot a találmány értelmé­ben azáltal oldjuk meg, hogy a bevezetőben leirt típusú pneumatikus szállítórendszernél mindegyik légmennyiség-szabályozó egység egy szabadon elforgathatóan ágyazott .fel­szálló testet *, pontosabban egy hord6zérny­­profilt tartalmaz, amely fojtószelepként nyi­tott helyzetből zárt helyzetbe hozható, ahol a légáramlás felhajtó erői a zárt helyzet eléré­se irányában hatnak, ugyanakkor a hord­­szárnyprofilra járulékos (mechanikus) nyitó­­erők hatnak. Az igen alapos és részletes laboratóri­umi kísérletek során minimális légfelhasználás mellett meglepően pontos működést tapasztal­tunk a kifejezetten egyszerű szerkezet pne­umatikus szállítási célokra történő alkalmazá­sánál, bonyolult és porra érzékeny alkatré­szek alkalmazása nélkül. Kívülálló áramlástani szakemberek ezt nem tartották lehetségesnek, annál is kevés­bé, mivel a pneumatikus szállitás malmokban történő alkalmazása, vagyis mintegy 40 év óta hiába keresték az optimális megoldást. A .felszálló test" mint fojtószelep hord­­szárnyprofilként történő megválasztáséval nemcsak a légmennyiség állandó értéken tar­tása, hanem még az a pozitív hatás is elér­hető, hogy pl. az egyes szállitóvezetékekben jelentkező növekvő ellenállásnál egy némileg megnövekedett légmennyiség (légszállítás) áll be, ami további előnyt jelent a pneumatikus szállitás stabilitása szempontjából. A találmány szerinti légszabályozó egy­ség fojtószelepként működő hordszárnypro­­filja erősen lekerekített rééramlási oldallal és élben összefutó leáramlási végszakasszal ren­delkezik. Ez a kialakítás teszí lehetővé első­sorban azt, hogy pozitív légnyomás - lég­­mennyiség arányt tartsunk fenn, például úgy, hogy a pneumatikus szállitás összeomlá­sára mutató tendencia jelentkezésekor a lég­­mennyiséget azonnal megnöveli. Előnyösen a hordszárnyprofil az egyik oldalon domboritottan, míg az átellenes olda­lon lényegében laposan van kialakítva. Egy további lehetséges kiviteli alak ér­telmében a hordszárnyprofil az élben össze­futó leáramlási oldalon bevágással van ellát­va. Ezáltal mind teljesen nyitott, mind pedig teljesen zárt helyzetben a megszólalási érzé­kenység növelése érhető el, mivel ily módon az erőknek csupán csekély kiegyensúlyozat­lansága jelentkezik a hordszárnyprofil for­gáspontjára vonatkoztatva, akkor is, ha for­gáspont nagyjából a hordszárnyprofil köze­pén van. Ahhoz, hogy a levegőrendszert pontosan beállíthassuk, főként pedig hogy későbbi változásoknál korrekciókat tudjunk végre­hajtani, a mechanikus nyitóerők előnyösen beállíthatók, és rugóerö vagy például egy a hordszárnyprofilban levő vagy annak forgás­tengelyére ható ellensúly révén hozhatók létre. Különösen szélsőséges zárási helyzetek esetén előnyös, ha a hordszárnyprofil zárt helyzetben mind a rááramlási, mind pedig a leáramlási oldalon egy-egy légrést hagy sza­badon. Ahhoz, hogy egy nagyobb tartományban pontosan szabályozhassuk a légmennyiséget, ajánlatos a pneumatikus szállitóvezetékben egy szűkületet kialakítani, és a hordszárny­­profilt ezen szűkületben elrendezni. A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás a légáramlás (légsebesség) szabályo­zására pneumatikus szállítóvezetékek egy csoportjánál, ahol a szállítóvezetékek egy ősszekőtőcsövön keresztül egy közös ventilá­torra illetve légfúvóra vannak csatlakoztatva. A találmány szerinti eljárás lényege ab­ban van, hogy legalább a nagyobb kereszt­metszetű szállítóvezetékeknél a légáramlást (légsebességet) mechanikus illetve pneumati­kus erők egyensúlyi játéka révén önműködő­en szabályozzuk, ahol a légsebesség-szabá­­lyozó hordszárnyprofilra ható felhajtó erőket használjuk fel záróerőként, amely egy mechanikus ellenerő, mint nyitóerő ellen hat. Előnyösen a hordszárnyprofil beállási szöge az egészen nyitott helyzetben mintegy 20°, és a szabályozás céljából gyakorlatilag a 20° és 90° közötti tartományban mozoghat. 90°-nál a hordszárnyprofil csaknem egy zárt fojtószelepként hat, vagyis teljes mértékben haránthelyzetben van a légáramláshoz ké­pest. Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a nyitott helyzetet egy ütközővel kell hatá­rolni. Egyszerűbb alkalmazási célokra az üt­közőt a nyitott helyzet számára mintegy 10°­­-ra lehet beállítani, előnyösen azonban 15° és 25° közötti értékre. A legtöbb esetnél azonban a 20°-os érték bizonyult optimális­nak. 20°-nál már nagyon erős felhajtó erők keletkeznek, így azonnal egy nagy megszóla­lási érzékenység jön létre, ami különösen a berendezés beindításakor, vagyis a ventiláció indításakor döntő jelentőségű lehet. A légáramlás műszaki felhasználásának területén dolgozó bármely szakember számára jól ismert, hogy pl. egy adott mérószakaszon a helyi, ellenőrizhetetlen turbulenciák követ­keztében fellépő legkisebb változások is gyakran olyan erősen meghamisítják az ered­ményt, hogy az használhatatlanná válik, azaz ezek a változások olyan eltéréseket okoznak, amelyek minden további nélkül a tényleges érték 20, 50 és még ennél is több százalékát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom