202448. lajstromszámú szabadalom • Légmennyiség-szabályozó egység és eljárás a légáramlás szabályozására
1 HU 202448 B 2 A találmány tárgya légmennyiség-szabályozó egység ventilátort vagy légfúvót, valamint egy vagy több pneumatikus szállitóvezetéket tartalmazó pneumatikus szállítórendszer számára, továbbá eljárás a légáramlás szabályozására. Minél nagyobb automatizáltsági fokot igyekeznek elérni egy ipari berendezésnél, annál nagyobb az egyes berendezéselemek üzembiztonságával szemben támasztott követelmény. Ez nemcsak egyszerűen a legutóbbi időkben végbement ipari fejlődés általános tapasztalata, de ma már a berendezések tervezőinek és gyártóinak alapvető kötelességeihez is tartozik ennek figyelembevétele. Elméletileg az üzembiztonságot kétféle úton lehet növelni. Ezek egyike a computerintelligencia fokozott felhasználása nemcsak a központi vezérlésben, hanem egyre inkább az adott felhasználási helyeken, az egyes gépeknél és készülékeknél is. A találmány alapját képező problémakör megoldására tartalmaz javaslatot a DE-PS 3 128 807 sz. szabadalmi leirás. Az alapprobléma a malomipari pneumatikával kapcsolato-' san már régóta ismert. Itt ugyanis arról van szó, hogy több párhuzamos szállitóvezetéket (szállitócsövet) csatlakoztatnak egy közös ventilátorra vagy légfúvóra. Ezáltal az egyes szállitóvezetékek szállított levegömennyiségei kölcsönös függőségben állnak egymástól. Amint pl. az egyik szállitóvezetéknél vagy a szállítóvezetékek egy részénél csökken a szállított anyagmennyiség, a hiányzó szállitóvezeték-ellenállás következtében megnő ezekben a csővezetékekben a légmennyiség. Ez azonban hátrányos a többi szállitóvezeték számára, mivel ez utóbbiakban csökken a légmennyiség és vele a légsebesség. A termékszállítás igy a terhelt szállítóvezetékekben instabillá válik és a levegőrendszer hibás vagy alulméretezett kialakítása esetén terméktorlódások és dugulások léphetnek fel. A már hivatkozott DE-PS 3 128 807 sz. szabadalmi leírásban ismertetett megoldás biztonságos üzemvitelt • kíván elérni anélkül, hogy a pneumatikus szállítórendszer ventilátorát túlzottan nagy 'kapacitásúra kellene kialakítani. Ennek érdekében a javaslat szerint mindegyik szállitóvezetékhez egy légáramlás-szabályozó szerkezetet, egy a légáramlás mértékének érzékelésére szolgáló detektorelrendezést és egy a detektorelrendezés által vezérelt és a megfelelő légáramlás-szabályozó szerkezetre ható beavatkozó szervet kell hozzárendelni, hogy a légáramlás mértékét a szállitóvezetékeken keresztül állandó értéken lehessen tartani. A detektorelrendezés érzékeli a statikus nyomást vagy egy nyomáskülönbséget a mindenkori szállítóvezetékben, ez egy elektronikus vezérlőegységben feldolgozásra kerül, mégpedig vezérjeleket képezve a légáramlás-szabályozó szerkezetek beavatkozó szervei számára oly módon, hogy a légmennyiség egyik szállítóvezetékben se csökkenjen egy megengedett minimum alá. A statikus légnyomás méréstechnikai felhasználása azonban problematikus a poros anyagokat továbbító szállítóvezetékeknél. Egy sor olyan tényező van, amely a .statikus légnyomás' - .légmennyiség" közvetlen öszszefüggését zavarja. Az egyik legfőbb hibatényező az áramlási keresztmetszetek, vezetékalakzatok, felületek stb. mindenkori gyakorlati kialakítása. Emellett a nyomásértékeket erősen meghamisítja az állandóan megtapadó por, egészen a mérési értékek használhatatlanságáig terjedő mértékben. Ha a statikus nyomást hagyományos nyomásmérő eszközök révén állapítják meg, úgy a megfelelő jelek ebben a poros levegőben a kisméretű mérőcső-keresztmetszetek eldugulása miatt már rövid idő múltán sem a valós helyzetet tükrözik. Ily módon azonban a légmennyiség elektronikus számítástechnikai eszközök általi pontos szabályozása és vezérlése csupán illúzió. Az elektronika az adott esetben csak az önmagában véve egyszerű tényállás megbonyolitásához vezet, ugyanakkor a kitűzött cél elérését, vagyis az üzembiztonság növelését nem teszi lehetővé. Mint másik megoldási lehetőség, ezt a problémát újabban sok automatizált berendezésnél egyszerűen úgy kerülik meg, hogy például mindegyik szállitóvezetékhez külön légfúvót rendelnek hozzá. Elképzelhető volna az is, hogy minden egyes szállitóvonal dúrva szabályozásához egészen egyszerű fojtószelepeket alkalmazzanak. A pneumatikus szállítóvonalak (szállitóvezetékek) nagy száma miatt egy ilyen megoldás a malmoknál nagy költségvonzata következtében nem jöhet szóba. Ettől eltekintve, a nagyszámú egyedi ventilátor, motor stb. alkalmazása a rendszer alkotórészeinek erősen megnövekvő száma miatt ugyancsak kérdésessé teszi az üzembiztonságot. igy tehát sem a lokális számitógépes intelligencia növelése, sem pedig a sok pneumatikus szállitóvezeték közös gyűjtőrendszerének kiiktatása nem hozott a gyakorlat számára kielégítő eredményt. A gyakorlatban csak alárendelt esetekben lehet még a legrégibb és legegyszerűbb megoldást, vagyis a minden egyes szállitóvezetékben mozgathatóan elrendezett szabályozó csappantyú koncepcióját alkalmazni. Ennél a megoldásnál a szabályozó csappantyút egy ellensúly segítségével nyitott illetve a légáramlás erősségének függvényében kisebb vagy nagyobb mértékben zárt helyzetbe mozgatják, eltérően a szellőztető berendezések zárócsappantyújától, amely légáramlás nélkül zár, mig a légáramlás nyitott helyzetbe hozza. Egy valamivel tökéletesebb szerkezet ismerhető meg a légmennyiség szellőztető berendezésekben történő szabályozására a CH-PS 600 428 sz. szabadalmi leírásból. Ennél a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
