202249. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás 2-dezoxi- 2',2'-difluor-nukleozidok előállítására
1 HU 202249 B 2 A kapcsolási reakciót a bázis és a szénhidrát között kivitelezhetjük olyan módon, ahogyan ez a 4,526,988 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban le van írva. Egy előnyős kapcsolási eljárás reakció beindítót (iniciátor) alkalmaz, pl. trimetil-szilil-triflátot, és valamely oldószert, pl. 1,2-diklór-etánt, 20 'C és 100 °C közti hőmérséklettartományban. A kapcsolási reakció, amely lényegében teljessé válik 2 óra és 20 óra közötti idő alatt, amikor 20 °C és 100 *c közti hőmérséklettartományban végezzük, védett nukleozidot szolgáltat 1:1 a/ß anomer arányban. A védetlen nukleozidot azonos anomer arányban kapjuk a védőcsoportok eltávolításával. A legtöbb szilil amino védőcsoport könnyen lehasítható protikus oldószert, pl. vizet vagy alkoholt alkalmazva. A benzoil hidroxi-védő csoportot, és bármilyen aril-aminovédőcsoportot hidrolízissel távolítunk el erős vagy mérsékelten erős bázissal 0 °C és 100 °C közti hőmérsékleten. Az ebben a reakcióban való felhasználásra alkalmas erős vagy mérsékleten erős bázisok azok, amelyek pKa értéke (25 °C hőmérsékleten) 8,5 és 20,0 között van. Az ilyen bázisok lehetnek alkálifém-hidroxidok, pl. nátrium- vagy kálium-hidroxid; alkálifém-alkoxidok, pl. nátrium-metoxid vagy kálium-t-butoxid; aminok, pl. dietil-amin, hidroxil-amin, ammónia, és hasonlók; és lehetnek más közönséges bázisok, mint pl. hidrazin és hasonlók. A rekació előnyösen ammóniát alkalmaz, hogy a védőcsoport eltávolítódjék 10 °C hőmérsékleten. Legalább 1 mólekvivalens bázis szükséges, hogy egy védőcsoportot eltávolítsunk. Előnyös a bázist fölös mennyiségben alkalmazni ebben a reakcióban. A védőcsoportok eltávolítására alkalmazott bázis fölös mennyisége azonban nem kritikus. A hidroxi-védcsoport és az amino-védőcsoport eltávolítását hagyományos módon végezzük alkohol oldószerekben, elsősorban vizes alkanolokban, pl. metanolban. A reakciót azonban elvégezhetjük bármilyen kényelmes oldószerben, pl. poliolokban, beleértve az etilénglikolt, éterekben, pl. tetrahidrofuránban, ketonokban, pl. acetonban és metil-etil-ketonban, vagy dimetil-szulfoxidban. Az előnyös eljárás 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-nukleozidok előállítására a (XXIII) képletű citozin-bázist alkalmazva, hogy 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-citidin keletkezzék mintegy 1:1 a/ß anomer keverék arányban. Amint fentebb megjegyezzük, a jelen találmány végül eljárást nyújt ß-2’-dezoxi-2’,2’-difluor-citidin vagy szerves vagy szervetlen savaddíciós sóik szelektív izolálására, mintegy 99,0% tisztaságban, mintegy 1:1 a/ß 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-citidin anomer keverékből. A ß-anomer szelektív izolálására szolgáló egyik módszer kiindulási anyagként az 1:1 a/ß anomer keverék hidroklorid- vagy hidrobromid sóját alkalmazza. Az a/ß keverék hidroklorid- vagy hidrobromid sóját úgy izoláljuk, hogy az 1:1 a/ß keveréket izopropanollal egyesítjük, és ha szükséges melegítjük, hogy az anomer keveréket az oldószerben feloldjuk. Az alkalmazott izopropanol mennyiségének, bár nem kritikus, elegendőnek kell lennie, hogy elérjük az anomer keverék teljes feloldódását, amikor a hidrogénklorid vagy hidrogén-bromid hozáadása már teljes, de olyan minimálisnak kell lennie, amennyire csak lehetséges, hogy elkerüljük a fölösleges termékveszteséget a kristályosodás és izolálás során. Az alkalmazott izopropanol előnyös mennyisége 2 ml oldószer/gramm anomer keverék és 12 ml oldószer/gramm anomer keverék között van. Amikor az anomer keverék lényegében feloldódott az oldószerben, hidrogén-kloridot vagy hidrogén-bromidot adunk hozzá, hogy az a/ß anomerek hidroklorid- vagy hidrobromid sóját képezzük. Bármilyen fel nem oldott anomer keverék feloldódik, miután a savat hozzáadjuk az izopropanolos oldathoz. Reagensként a koncentrált folyékony sósavoldat és 48%os vizes hidrogén-bromid oldat az előnyös formai a hidrogén- kloridnak és hidrogén-bromidnak a hidroklorid és hidrobromid a és ß sók készítésében való felhasználáshoz. A hozzáadott sav mennyisége nem kritikus mindaddig, amíg a savnak legalább csekély fölöslegét alkalmazzuk az anomer keverékhez viszonyítva. A klór-hidrogénnek és bróm- hidrogénnek előnyösen két mólekvivalensét alkalmazzuk az anomer keverék minden mólekvivalenséhez. Miután a savat hozzáadtuk, az a és ß hidroklorid vagy hidrobromid sók elkezdenek kritályosodni. Ha kisebb mennyiségű, pl. 5,0 grammnál kevesebb 1:1 a/ß anomer keveréket alkalmazunk a hidroklorid vagy hidrobromid só előállításában, a ß anomer szelektíven kristályosodik az a anomerhez viszonyítva, így kis mennyiségű 1:1 a/ß anomer keveréket lehet könnyen tisztítani, hogy olyan 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-citidin hidrokloridot vagy hidrobromidot kapjunk, amely legalább 1:4 a/ß anomer aránnyal bír, az eljárás abban áll, hogy az 1:1 a/ß anomer keveréket izopropanollal egyesítjük, a keverékhez hidrogén-kloridot vagy hidrogén-bromidot adunk, az oldatot -10 °C és 50 °C közti hőmérséklettartományba lehűtjük, és a kicsapódott szilárd anyagot összegyűjtjük. Amikor azonban az 1:1 a/ß anomer keverék nagyobb mennyiségeit alkalmazzuk a hidroklorid vagy hidrobromid só előállítására, az a és ß sók mintegy ugyanolyan 1:1 arányban csapódnak ki, mint ahogyan az a/ß keverékben jelen vannak. Hogy az a és ß sókat nagy kitermeléssel kapjuk meg, az oldatot le kell hűtenünk -10 °C és 50 'C közötti hőmérsékletre. Az így kicsapódott mintegy 1:1 a/ß 2’-dezoxi-2’,2’difluor-citidin hidrokloridot izoláljuk leginkább szűréssel, az oldatból, standard izolálási tenchnikákat alkalmazva, és az alább leírtak szerint tisztíthatjuk úgy, hogy mintegy 99,0% ß-anomert kapjunk. Az 1:1 a/ß anomer sókeveréket először forró vízben feloldjuk. A forró víz hőmérséklete 50 °C és a visszafolyatás hőmérséklete (-100 °C) között van. A forró víz előnyös hőmérséklete mintegy 80*=^. Az anomer sókeverék koncentrációja a vízben item kritikus, amíg legalább annyi vizet alkalmazunk, h@gy biztosítsuk a teljes feloldódást. Előnyös, ha az alkalmazott víz mennyisége olyan kevés, amennyire csak lehetséges, hogy elkerüljük a fölösleges termékveszteséget a kristályosítás és izolálás során. Az anomer sókeverék megfelelő koncentrációi vízben 50 mg keverék/ml víz és 400 mg keverék/ml víz között változnak. A ß anomer izolálásában alkalmazott előnyös koncentráció mintegy 200 mg anomer sókeverék/ml víz. Amikor az anomer sókeveréket feloldjuk a vízben, acetont adunk a forró oldathoz, hogy oldószer-keve5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
