202231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy dibenzotiazepin-származék előállítására

1 HU 202 231 B 2 Találmányunk az (I) képletű, dopamingátló hatású 11- - {4-[2-/2-hidroxi-etoxi/-etil]-1 -pipcrazinil} -diben­­zo[b,f]-l,4-tiazepin, valamint savaddíciós sói előállítá­sára szolgáló eljárásra vonatkozik. A (I) képletű hatóanyag alkalmas pszichózisban vagy hiperaktivitásban szenvedő betegek kezelésére is. En­nek a vegyületnek az adja meg a különös jelentőségét, hogy pszichózis elleni hatását egyéb antipszichotiku­­mok vagy neuroleptikumok alkalmazása esetén adott esetben fellépő mellékhatások - például akut disztónia, akut mozgászavarok, pszeudo Parkinson-kór és utólag jelentkező mozgászavarok - valószínűségének lényeges csökkenése mellett fejti ki. A (I) képletű vegyület tár­gyát képezi az 1986. március 27-én benyújtott, 8 6/07 684. sz. nagy-britanniai szabadalmi bejelentés­nek, amelynek megfelelője a 201 062 számú magyar szabadalmi leírás, és amely 1987. október hónapban került közzétételre. A fenti leírásban különböző eljárá­sok kerültek ismertetésre az (I) képletű vegyület előállí­tására. Találmányunk azon a felismerésen alapszik, hogy cl lehet kerülni a 2-(2-hidroxi-etoxi)-elil-1 -piperazin (HE­­EP) előállítását és tisztítását, és ilyen módon egy továb­bi, javított eljárás dolgozható ki. Sőt, a találmányunk szerinti eljárás szükségtelenné teszi a karboxi-etil-pipe­­razin alkalmazását, és ennek eredményeképpen lénye­ges mértékben csökkennek az (I) képletű vegyület elő­állításának költségei. Az eddig alkalmazott eljárás sze­rint karboxi-etil-piperazint használlak fel a 2-(2-hidro­­xi-etoxi)-etil-l-piperazin (HEEP) előállításához. A HE­­EP-et ezután ll-kIór-dibenzo[b,f]-l,4-tiazcpinncl rca­­gáltalták és így állították elő az (I) képletű vegyületet. A találmányunk szerinti eljárással úgy állítjuk elő az (I) képletű vegyületet vagy annak sóját, hogy a (II) képletű vegyületet egy (III) általános képletű vcgyület­­tel reagáltatjuk. A (III) általános képletben X anionként eltávolítható atom vagy csoport. Majd az (I) képletű bázist savval reagáltatva állítjuk elő az (I) képletű ve­gyület savaddíciós sóját. Abban az esetben, ha az (I) képletű vegyületet só alakjában kaptuk meg és bázisra van szükségünk, akkor az említett (I) képletű sót bázis­sal - célszerűen erős bázissal - kezelve állítjuk elő a megfelelő bázist. Erős bázisként célszerűen valamelyik alkálifém vagy alkáli földfém hidroxidját, karbonátját vagy bikarbonátját alkalmazzuk. Előnyösen lehet alkalmazni olyan vegyületet, amely­nek (III) általános képletében X mezil-oxi-csoport vagy tozil-oxi-csoport, célszerűen azonban ha X halogén­atom, legcélszerűbben klóratom. A reakciót célszerű oldószerben lejátszatni, előnyö­sen aromás szénhidrogénben, például benzolban vagy - elsősorban - toluolban. Ezeket az oldószereket különö­sen előnyösen alkalmazhatjuk, minthogy segítségükkel lehetővé válik szennyezések eltávolítása a reakcióclcgy­­ből. Előszeretettel alkalmazunk poláris szerves oldósze­reket is, még előnyösebben alkoholokat, elsősorban 1-6 szénalomos alkoholokat - például metanolt, etanolt, propánok, butanolt, pentánok, hexánok, valamint ezek­nek az alkoholoknak az izomerjeit, elsősorban izobuta­­nolt, még inkább n-propanolt. Megfelelő oldószerként alkalmazni aprotikus oldószereket is, például dimctil­­-formamidot, etil-acctátot, butil-acetátot, metil-eül-ke­­tont, mctil-izobutil-ketont vagy N-mclil-pirrolidont. Megfelelő oldószerek még a következők is: az 50 "C-nál magasabb forráspontú di(C]-C6 alkil)-élcrck, így a ter­cier-butil-metil-éter, és a tcrcier-amil-mcül-éler, vala­mint az aliciklusos éterek, így a tetrahidrofurán és a dioxán. Amennyiben szükséges, lehet alkalmazni poláris szerves oldószerből vagy oldószerekből és aprotikus oldószer(ek)ből készített megfelelő elegyet is oldószer­ként. Abban az esetben, ha a (II) képletű vegyületet - amint erről a későbbiek során szó esik - valamilyen sója alak­jában alkalmazzuk, oldószerként célszerű dimetil-for­­mamidot vagy - előnyösen - N-mctil-pirrolidont hasz­nálni akár önmagában, akár - még előnyösebben - társ­­oldószerként, valamelyik előzőleg említett oldószer mellett Abban az esetben, ha a (II) képletű vegyületet bázis alakjában alkalmazzuk, önmagában is alkalmazhatjuk az előbb említett oldószerek valamelyikét, célszerűen azonban úgy járunk cl, hogy társoldószerkénl dimetil­­-formamidot vagy - még célszerűbben - N-melil-pirro­­lidont alkalmazunk ezek mellett az oldószerek mellett. Különösen előnyös oldószerként toluolt, társoldószer­ként pedig N-metil-pirrolidont használni. Kívánt esetben lehet alkalmazni a (II) képletű vegyü­letet só alakjában is ekkor azonban a sót előzetesen valamilyen bázissal, célszerűen erős bázissal - például a korábban említett bázisok valamelyikével - kell kezel­ni, hogy a (III) általános képletű vegyülcttel való reagál­­tatás előtt előállítsuk a megfelelő szabad bázist. így például a kezelést- amelyet előnyösen alkálifém-karbo­nát vagy alkáliföldfem-karbonát, célszerűen nátirum­­-karbonát vagy kálium-karbonát jelenlétében valósítjuk meg - végre lehet hajtani in situ. Adott esetben - célszerűen katalitikus mennyiségben- alkálifém-halogenidet is lehet adni a rcakcióclegyhez. Nátrium-jodidot előnyösen lehet alkalmazni alkálifém­­-halogcnidként. Az alkálifém-halogenid beadagolásá­nak az a célja, hogy a (III) általános képletben az X szubsztituenst halogénatommá alakítsuk - célszerűen jódatommá -, és ilyen módon elősegítsük a (II) képletű vegyület, valamint a (III) általános képletű vegyület közötti reakciónak a végbemenctclét. A reakciót megfelelően lejátszathatjuk a környezet hőmérsékletén vagy emelt hőmérsékleten, célszerűen a környezeti hőmérséklet, valamint a reakcióelegy visz­­szafolyatási hőmérséklete közötti hőmérsékleten, még célszerűbben a visszafolyatási hőmérsékleten. Előnyö­sen úgy játszatjuk le a reakciót, hogy hosszú reakcióidőt- célszerűen 15—30 órát, előnyösen mintegy 24 órás reakcióidőt - alkalmazunk. A találmányunk szerinti eljárással célszerűen olyan sóit állítjuk elő az (I) képletű vegyületnek, amelyek gyógyászati szempontból elfogadhatók, de egyéb sókat is készíthetünk. Ezeket az egyéb sókat felhasználhatjuk például a (I) képletű vegyületnek, valamint gyógyászati szempontból elfogadható sóinak az előállítására. Meg­felelő sókat lehet kiválasztani azok közül, amelyeket a technika állása szerint gyógyászati szempontból elfo­gadhatóknak tekintenek. Ilyen sókat elő lehet például állítani olyan módon, hogy a (I) képletű vegyületet megfelelő savval - például sósavval, maleinsavval, fu­­mársavval, foszforsavval, mclánszulfonsavval vagy kénsavval - reagáltatjuk. Előszeretettel alkalmazott só a hemi-fumarát. A (II) képletű vegyületet célszerűen úgy állítjuk elő, hogy (IV) általános képletű, 11-es helyzetben helyette­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom