202204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-klór-5-metil-piridin előállítására

1 HU 202 204 B 2 A találmány tárgya új eljárás 2-klór-5-metil-piridin elő­állítására. Ismert, hogy 2-klór-3-metil-piridin, 4-klór-3-mctil­­-piridin és 3-klór-5-metil-piridin mellett 2-klór-5-metil­­-piridin is képződik a 3-metil-piridin-l-oxid és foszfo­­ril-klorid reakciója során (Weissberger, Chemistry of Heterocyclic Compounds, Pyridine and its Derivatives, Vol. 14, Supplement, Part 2, 112. oldal). A reakció fő­­terméke a 4-klór-3-metil-piridin; a 2-klór-5-metil-piri­­din aránya általában 25%-nál kisebb. Új eljárást találtunk fel az (I) képlctű 2-klór-5-mclil­­-piridin előállítására (II) képlctű 3-metil-piridin-l-oxid és foszforil-klorid reagáltatása útján. A találmány sze­rinti eljárásra jellemző, hogy a rcagáltatást bázikus szerves nitrogénvegyület jelenlétében -50 “C és +50 ”C közötti hőmérsékleten végezzük, majd a reakcióelcgyet a szokásos módon feldolgozzuk. Meglepő, hogy a találmány szerint bázikus szerves nitrogénvegyületet adagolva lényegesen nagyobb ho­zamban kapjuk a 2-klór-5-metil-piridint, mint az ismert módszer szerint. Ez azért meglepő, mert foszfor-oxi­­klorid és bázikus szerves nitrogénvegyület alkalmazá­sa esetén inkább arra lehetett volna számítani, hogy e kél komponens mellékreakcióiból melléktermékek ke­letkeznek. Az új eljárás előnye, hogy a céltermék nagyobb ho­zamban képződik, az izomer melléktermékek mennyi­sége lényegesen kisebb, mint az ismert szintézis szerint. Kívánt esetben a tiszta (I) általános képletű vegyülctet ismert módszerek, pl. desztillálás segítségével különít­hetjük el a reakcióelegytől. A találmány szerinti eljárás tehát értékesen gazdagít­ja a technikát. A találmány szerinti eljárás során lezajló reakciót a csatolt A) reakcióvázlattal írhatjuk le. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagai 3-me­­til-piridin-l-oxid és foszfor-oxi-klorid - ismertek [J. Am. Chem. Soc. 76 (1954), 1286-1291], A találmány szerinti eljárásban bázikus szerves nit­rogénvegyületet alkalmazunk. Előnyös nitrogénvegyü­letként az alábbiakat soroljuk fel. Dialkil-aminok, így pl. dietil-amin, dipropil-amin, diizopropil-amin, dibu­­til-amin, diizobutil-amin és di(szek-butil)-amin; trial­­kil-aminok, így trietil-amin, tri-propil-amin és tributil­­-amin, dialkil-cikloalkil-aminok, pl. dimetil-ciklopen­­til-amin, dietil-ciklopentil-amin, dimetil-ciklohexil­­-amin és dietil-ciklohcxil-amin, dialkil-aralkil-aminok, pl. dimctil-benzil-amin, valamint dialkil-aril-aminok, így dimetil-anilin. Különösen előnyösen diizopropil-amint alkalma­zunk bázikus szerves nitrogénvegyületként. A találmány szerinti eljárás során hígítószert is alkal­mazunk. Hígítószerként gyakorlatilag bármely közöm­bös szerves oldószer számításba jöhet. Ide tartoznak előnyösen adott esetben halogénezett szénhidrogének, így pentán, hexán, heptán, oktán, ciklohexán, mctil-cik­­lohexán, petrolétcr, benzin, Ugróin, benzol, toluol, xi­­lol, diklór-mctán, kloroform, széntetraklorid, 1,2-di­­klór-etán, klór-benzol vagy diklór-bcnzol; éterek, így dietil-éter, dipropil-éter, diizopropil-éter, dibutil-éter, mctil-terc-butil-éter, glikol-dimetil-éter, diglikol-dime­­ül-éter, tetrahidrofurán és dioxán; ketonok, így aceton, metil-etil-keton, dietil-keton, metil-izopropil-keton, metil-izobutil-keton; észterek, így metil-acetát, etil- - acetát, ecetsav-propilészter, ecetsav-butilészter és ecet­sav-amilészter; nitrilek, így acetonitril és propionitril; amidok, így dimetil-formamid, dimetil-acetamid és N- metil-pirrolidon, továbbá dimctil-szulfoxid és szulfo­­lán. A diklór-metán alkalmazása különösen előnyösnek bizonyult. A találmány szerinti eljárás során a rcakcióhőmér­­sékletet széles tartományon belül variálhatjuk. Általá­ban -50 ”C és +50 °C közötti, előnyösen -20 “C és +20 "C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. A találmány szerinti eljárást általában légköri nyo­máson valósítjuk meg. Lehetséges azonban az is, hogy emelt vagy csökkentett nyomáson végezzük a reagálta­tást. Az eljárás során egy mól (II) képletű 3-metil-piridin­­-1-oxidra általában 1-10 mól, előnyösen 1,5-2,5 mól foszfor-oxi-kloridot és 1-10 mól, előnyösen 1,5— 2,5 mól bázikus szerves nitrogénvegyületet számítunk. Különösen előnyös, ha 1 mól 3-metil-piridin-l-oxidra mintegy 2 mól foszfor-oxi-kloridot számítunk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös változata szerint úgy járunk el, hogy a 3-meliI-piridin-l-oxid ol­dószeres oldatát bemérjük reaktorba, keverés és hűtés közben a foszfor-oxi-klorid oldószeres oldatát és a bá­zikus szerves nitrogénvegyület oldószeres oldatát egy­szerre adjuk hozzá, különösen előnyösen úgy, hogy a foszfor-oxi-klorid kis idővel megelőzi a nitrogénve­gyületet, azaz a reakcióclegy már a foszfor-oxi-klorid 5-20%-át tartalmazza, amikor a bázikus szerves nitro­génvegyület adagolása indul. A rcakcióclegyet a reagá­lás befejeztéig keverjük. A feldolgozást a szokásos módon végezhetjük. Elő­nyösen úgy járunk el, hogy a reakcióelcgyet keverés és hűtés közben vízbe öntjük, a szerves oldószert eltávolít­juk, például ledesztilláljuk, a vizes fázist alkálifém­vagy alkáliföldfém-hidroxid-oldattal pH 6-ra lugosít­­juk, majd a terméket vízgőzdesztilláció útján a vizes fázistól eltávolítjuk. A vízgőzdcsztillátum szerves része lényegében az (I) képletű termékből áll. Á tiszta (I) képletű vegyületet a desztillátum szerves részéből önmagában ismert módon nyerhetjük ki, pél­dául a töltőtestckkel töltött oszlopon végzett finom­­desztillációval. Az (I) képletű vegyület forráspontja 56 °C/330 Pa. Amennyiben az (I) képletű vegyületet tiszta formában elkülönítjük, a hozam - 3-metil-piridin­­-1-oxidra számítva - az elméleti hozam 55—62%-át te­szi ki. A találmány szerinti eljárással előállítható 2-klór-5- -mctil-piridin gyógyászati hatóanyagok közbenső ter­mékeként ismert (28 12 585 sz. NSZK-beli közrebocsá­­tási irat). Emellett a 2-klór-5-metil-piridin inszekticid hatóanyagok intermedierjeként is alkalmazható. 1. példa 27,3 g (0,25 mól) 3-metil-piridin-l-oxid 400 ml di­­klór-mctánnal készített oldatához mintegy -10 ‘C-on 76,7 g (0,5 mól) foszfor-oxi-klorid 50 ml diklór-metán­­nal készített oldatának 10%-át csepegtetjük. Az oldat fennmaradó 90%-át 50,6 g (0,5 mól) diizopropil-amin 50 ml diklór-metánnal készített oldatával párhuzamo­san adagoljuk. A párhuzamos adagolás ideje 3 óra, hő­mérséklete -10 "C. Az elegyet ezen a hőmérsékleten még két és fél órán át keverjük, majd hűtés közben 75 ml vízzel hígítjuk. A diklór-metánt ledesztilláljuk, a reakcióelegy pH-értékét mintegy 290 ml 20%-os nátri­­um-hidroxid-oldaltal 6-ra állítjuk, és az elegyet vízgőz­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom