202170. lajstromszámú szabadalom • Nitrifikációt gátló készítmény
HU 202170B Jelen találmány egy olyan készítményre vonatkozik, amely képes a talaj ammóniumkötésben levő nitrogénjének nitrifikációját (más szavakkal kifejezve: nitrátokká történő átalakulását), különösen az ásványi eredetű vagy szerves trágyázószerekben levő ammónium-nitrogén említett átalakulását gátolni. Ismert tény, hogy a talajban levő ammónium-nitrogént bizonyos baktériumok viszonylag rövid idő alatt nitrátokká (nitrát nitrogénné) tudják átalakítani. Ezt a nitrifikációs folyamatot meghatározó módon a hőmérséklet, a talajnedvesség, a pH-érték, valamint a talaj biológiai aktivitása befolyásolja. Minthogy a nitrát-nitrogént — az ammóniumnitrogénnel ellentétben — a talajrészecskék nem tartják meg, a nitrát-nitrogént a csapadék igen könnyen kimoshatja, különösen a könnyű és áteresztő tulajdonságú talajokból. Ilyen módon a nitrogén, mint fontos növényi tápanyag, a növények számára veszendőbe megy. Ezen túlmenően a talajvízben, illetőleg az ivóvízben olyan mértékű nitrátfeldúsulás következhet be, amely adott körülmények között akár még egészségügyi gondokhoz is vezethet. A kimosásos veszteségek mellett még jelentős mértékű gázalakú nitrogénveszteség is felléphet, a nitrát-nitrogén denitrifikációja következtében. A nitrifikációt gátló készítmények hozzáadásával ezeket a nitrogénveszteségeket csökkenteni és a nitrogéntartalmú trágyázószerek kihasználását jelentősen javítani lehet. Ilyen célra számos nitrifikációgátló szert fejlesztettek ki, így például piridin-, anilin-, klór- és kénszármazékokon alapuló készítményeket. Zacherl, B. és Amberger, A., Fertilizer Research 22,37-44,1990; Goose, R. J. Soü Sei. Soc. Am. J. Vol. 49, 232- 235,1985; Janzen, A.H. és Bettany, J. R., Soü Sei. Soc. Am. J. Vol 50, No. 3,803-806; D.M. Sullivan és J. L. Haviin, Journal of Fertilizer Issues, Vol. 5, No. 2,37-44,1988; 1232 366. sz. francia szabadalmi leírás; Schmidt, O, Merkgraf, G. és Dörner, R., Wiss. Zeitschrift der Humbold-Universität zu Berlin, Math. Nat.-R.XXXTV, 535-540,1985; Hickisch, B., Harbrich, H. J. és Moritz, C., Zentral. Mikrobiol. 142,417-430,1987. Az említett vegyületeknek azonban a gyakorlatban különféle hátrányaik vannak. Ilyen például a nagyfokú illékonyságuk, ami szükségessé teszi, hogy ezeket a talajba feleslegben vigyük be. Ezen kívül a szóban forgó vegyületek rendszerint toxikusak és/vagy toxikus maradványokat hagynak hátra a talajban. Ezért ökológiai szempontból csakis olyan ismert nitrifikációgátló anyagokat szabad a gyakorlati alkalmazás szempontjából előnyben részesíteni, melyek nem toxikusak és a maradványaik sem okoznak problémát. Ide tartoznak mindenekelőtt bizonyos nitrogéntartalmú vegyületek, mint pl. a diciándiamid, a guanil-tiokarbamid vagy az ammóniumtioszulfát, melyek a talajban úgy épülnek le, hogy a bennük levő nitrogén a növények számára teljes mértékben rendelkezésre áll. Hátrányos ezen vegyületeknél — például piridinszármazékokkal ösz-1 szehasonlítva — a mérsékeltebb hatás, illetve a hatás mérsékeltebb időtartama, ami miatt ezeket nagyobb mennyiségben kell alkalmazni. Mindezek nemcsak pénzügyi problémákat okoznak, hanem még számos alkalmazástechnikai nehézséggel is együtt járnak. A jelen találmány alapvető célkitűzése és feladata ennélfogva az volt, hogy egy olyan nitrifikációt gátló készítményt fejlesszen ki és bocsásson a köz számára, amely nemcsak a technika állásához tartozó megoldások hátrányaitól mentes, hanem kiváló hatásossággal és jó felhasználási lehetőségekkel is rendelkezik és ugyanakkor toxikológiai szempontból, valamint a visszamaradó anyagok tekintetében gondot, problémát nem okoz. A fenti célkitűzést és feladatot a jelen találmány szerint egy olyan nitrifikációt gátló készítménnyel sikerült megoldani, amely a) 20-80 tömeg% dicián-diamid és b) 20-80 tömeg% guanil-tiokarbamidot és/vagy ammónium-tioszulfátot és adott esetben ammónium-foszfátot, valamint adott esetben nitrogéntartalmú műtrágyát tartalmaz. Meglepő módon ugyanis azt találtuk, hogy a találmány szerinti készítmény lényegesen intenzívebb és hosszabban tartó nitrifikációgátló hatású, mint az egyes a) és b) komponensek gátló hatásának addíciós összege. Ez a szinergetikus hatás, amely több egyedi komponens kombinálása esetén is igen kifejezett, semmiképp sem volt előre látható. A jelen találmány szerinti nitrifikációt gátló készítmény egy a) komponensből, nevezetesen diciándiamidból, továbbá legalább egy további b) komponensből áll, mely utóbbit a guanil-tiokarbamidból, az ammónium-tioszulfátból és adott esetben egy ammónium-foszfátból választhatjuk; ílymódon a készítmény 2-4 egyedi komponensből áll. Az egyes komponensek egymás közötti arányát széles határok között variálhatjuk, mimellett a szinergetikus hatás természetesen többé vagy kevésbé kifejezetten mutatkozik meg. A három komponensből álló rendszerek közül különösen beváltak azok a keverékek, melyek 20-70 tömegszázalék dicián-diamidot, 20-70 tömegszázalék ammónium-tioszulfátot és 10-60 tömegszázalék ammónium-foszfátot tartalmaznak. A találmány szerinti készítményt végül négy komponenst tartalmazó rendszer formájában is alkalmazhatjuk, ebben az esetben a készítmény előnyösen 20-60 tömegszázalék dicián-diamidból, 20-60 tömegszázalék guanil-tiokarbamidból, 10-50 tömegszázalék ammónium-tioszulfátból és 10-50 tömegszázalék ammónium-foszfátból áll. A jelen találmány keretein belül ammóniumfoszfát alatt az ammonium tartalmú foszfátvegyületeket kell érteni, különösen az ammónium-dihidrogén-foszfátot, a diammónium-hidrogén-foszfátot, valamint az ammónium-polifoszfátot. A találmány szerinti nitrifikációgátló készítményt egymagában is alkalmazhatjuk, de azt nitrogéntartalmú trágyázószerekkel kombinálva is ki-2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
