202137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajos magvak feldolgozásánál a héjrészek és a magrészek szétválasztására

HU 202137 B A találmány tárgya egy eljárás olajos magvak feldolgozásánál a béjrészek és a magrészek szétvá­lasztására, amelynek során a magvak általában bon­tódobokban végzett mechanikai felbontását köve­tően a keletkezett, bontatlan magokból, egész mag­belekből, tört magbelekből, egész és tört héjdara­bokból álló bontott anyagáramot részben rostálás­sal és szélfajtázással túlnyomórészt olajtartalmú belet és béltöretet tartalmazó főtermék anyagáram­má és egy, többségében tisztított héjból álló mellék­­termék anyagárammá választják szét. Az olajos magvak, így a napraforgók és a szója feldolgozásakor az egyik legfontosabb, a végtermék minőségét alapvetően meghatározó, a magok bon­tását követő művelet a héjrészek elválasztása a bél­részektől. Ennek az ún. hajalási műveletnek a főter­méke a hajait mag, a mellékterméke a héj. A műve­let eredményességét a hajait magban visszamaradó héjrészek mennyisége és a héjban visszamaradó bélrészek mennyisége határozza meg. A hajait magban visszamaradó héjrészek mennyisége ugyanis egyrészt befolyásolja a mag feldolgozásánál a feldolgozó berendezések kapacitásának kihasz­nálását, mert minél kevesebb héj marad vissza a hajait magban, annál kevesebb hajait magot kell a berendezésekbe juttatni, másrészt viszont a hajait mag héjtartalma meghatározza az olajeltávolítás útján nyert olajmentes magrész, az ún. dara belta­­talmát, elsősorban fehérje, valamint roszttartalmát, és ezért a darát e héjemnnyiség függvényeként lehet alacsonyabb vagy magasabb áron értékesíteni. A darát takarmányozásra használják fel, és az állatok nagy részénél - különösen fiatal állatoknál - nagy héjtartalmú, és emiatt alacsony energiatartalmú, valamint nagy rosttartalmú darák hátrányos hatású­ak, és csak korlátozott mennyiségben etethetők. A héjban visszamaradó bélrészek nagyobb mennyisé­ge ugyancsak hátrányos, mert az jelentős anyag­veszteséget jelent. A héj ugyanis jóval kisebb áron értékesíthető, mint a sok fehérjét és olajat tartalma­zó bél, és felhasználási módjánál sem értékelik a béltartalmat. Ezért a héjba jutó bélrészek csak héj­áron értékesülnek, ez pedig igen csekély ahhoz az értékhez képest, amit akkor érnek el, ha a bélrészek a főtermékben, a hajait magban maradnak. Mind­ezek miatt a magfelbontás során keletkező bél- és héjrészek minél nagyobb hatásfokú szétválasztása az olajos magvak ipari feldolgozásánál igen fontos feladat. Erre a célra jelenleg többféle eljárás használa­tos. Az ismert és alkalmazott eljárásoknál a külön­böző bontóberendezésekben felbontott magot, amely bontatlan magokból, egész magbelekből, kü­lönböző nagyságú tört magbelekből, egész héjdara­bokból, valamint különböző nagyságú tört héjdara­bokból áll, rendszerint síkrostákon, lengő rostákon, dobrostákon választják szét szemnagyság szerint három vagy még több méretfrakcióra. E termékf­rakciókat különbözőképpen kialakított szélcsator­nákba, ún. aspirátorokba juttatják, amelyekben a könnyebb héjrészeket a levegőáram magával ra­gadja, míg a nehezebb béldarabkák egy része visszaesik a berendezésbe. (Haskó,L.: Zsírok és olajok kémiája és technológiája - Bp. 1954, Rados Gy.: Növényolaj-, kozmetika- és háztartásvegyipari 1 technológia - Bp. 1968, Jáky - Meister - Striss: Növényi olajok és állati zsírok gyártásismerete - Bp. 1952). Némyel ismert eljárásnál a hajait magtömeget először megszívatják a héj eltávolítása céljából, és a visszamaradt héjrészeket a bélrendszerektől, va­lamint az egész magoktól csak ezután távolítják el rostálás útján. Valamennyi ismert eljárásnál ahajalt magból kinyert héj-mellékterméket mégújólag tisz­títják. E célra ún. héjrostákat alkalmaznak. E rosták sík- vagy hengerrosták, és azok perforációján a héj­ban levő béltörmelék egy része áthullik, és ezt visszaadagolják a főtermékhez. Ismeretes másfelől egy bontott olajos magvak összetevőinek szeparálására eddig még nem alkal­mazott, főként vetőmagok és azok szennyezőinek elválasztására kifejlesztett berendezés, amelyet a 170 506 l.sz. magyar szabadalmi leírás ismertet rész­letesen. A megoldás a membrános magszeparátort fejleszti tovább oly módon, hogy az osztályozólapot annyira feszítik meg, hogy annak önrezgésszáma meghaladja a rajta osztályozott anyag önrezgésszá­mát. A betáplált szemcsés anyag kétirányban lejtő, bordákkal ellátott, az osztályozandó anyag önrez­gésszámától függően megfeszített osztályozólapon az adagolás sebességétől, az osztályozólap lengésé­től és az osztályozólapon alulról felfelé áthaladó légáram erősségétől függően különböző fajsúlyú frakciókra válik szét. A berendezés működtetése során főként a szeparálandó magok szemcséinek egymástól eltérő rugalmassága ad lehetőséget a rezgő mozgással végzett elválasztásra. A szemeket lebegésben tartó légáramnak az a szerepe, hogy az osztályozólap és a mag felszíne közötti súrlódási tényezőt a minimálisra csökkentse. Ezen ismert berendezés a bontott olajos magvak összetevőinek nagyfokú heterogenitása és nem kel­lő rugalmassága miatt változtatás nélkül nem alkal­mas olajos magvak héj- és bélrészeinek szeparálá­sára. Bontott olajos magvak feldolgozásánál ugyan­is az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy egy olyan heterogén rendszerből kell a héjat a béltől elválasztani, amely héjat, hajait magot, bontatlan magot 3 mm-nél kisebb szemcseméretű ún. héj- és béltöredéket is tartalmaz. A 3 mm-nél kisebb szem­cseméretű héj- és béltöret részaránya a termesztési körülmények megváltozása és a bontóberendezé­sek tökéletessége miatt egyre nagyobb. Gazdaságos bontási hatásfok esetén a bontott mag 60-70%-át is elérhető. A héj- és béltöret elválasztása a legnehe­zebb, mert a héj és a bél térfogatsúlya ebben a mérettartományban egymáshoz nagyon közelálló. A nagy tömegáramú és sok bél- és héjtöretet tartal­mazó bontott anyagáramot emiatt nem lehet a 170 506 l,$z. magyar szabadalom szerinti berende­zéssel annak jelentősebb megváltoztatása nélkül megfelelően héj- és bélfrakcióra szétválasztani. Különösen jelentőssé vált a héj- és bélrészek szétválasztása a hibridek termesztése óta, amelyek magjának héja a régi fajták maghajáénál több, a magvak alakja, nagysága és szerkezete pedig előny­telen a héj leválasztása szempontjából. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása ola­jos magvak feldolgozásához, amelynek segítségével nagy hatásfokú magbontás esetén is gazdaságosan 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom