202101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szabályozott hatóanyagleadású, perorális gyógyszerkészítmény előállítására
HU 202101 B különböző egységek tartalmazhatják ugyanazon aktív hatóanyagot, mint az ismertetett, szabályozott hatóanyagleadású, találmány szerinti egységek, vagy pedig tartalmazhatnak más aktív hatóanyagot is. A készítmény állhat két vagy több különböző típusú, nagy sűrűségű, a gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító egységből is. A különböző típusok tartalmazhatnak például különböző aktív hatóanyagokat vagy különböző, a gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyagokat. Az egységek lehetnek az aktív hatóanyagok keverékei is. Amennyiben bármüyen adott gyógyszerészetücg aktív hatóanyag szabályozott hatóanyagleadású egységeinek sokaságáról van szó, a hatás elérése érdekében az aktív hatóanyagot tartalmazó valamennyi, a gyomorban szabályozotthatóanyagleadást biztosító egységnek meghatározott sűrűségűnek kell lennie annak érdekében, hogy biztosítsa az aktív hatóanyag hosszantartó használhatóságát a gyomorban, továbbá azt, hogy az aktív hatóanyag maximális hasznosítására kerüljön sor. A gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító egység, illetve az ilyen egységek mindegyike — függetlenül attól, hogy olyan, viszonylag nagy egységről van szó, mely önmagában alkotja a készítményt (adagolási formát) vagy pedig olyan egységről, mely a kisebb méretű, számos szabályozott hatóanyagleadású egység egyike —, meghatározott, gyógyszerészetüeg aktív hatóanyagból — vagy az ilyen hatóanyagok keverékéből — és egy gyógyszerészetüeg elfogadható vivőanyagból áll, mely tartalmazza azt, a gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyagot, mely lehetővé teszi az aktív hatóanyagnak az egységből történő leadását a gyomorban való tartózkodás alatt, és amely adott esetben a bélben való további hatóanyagleadást is biztosítja. A gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyag lehet olyan mátrix-kötőanyag, mely oly módon kapcsolja össze az egységben lévő összetevőket, hogy lehetővé váljon a hatóanyagleadás szabályozása, előnyösen azonban a gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyag bevonat formájában helyezkedik el az egység körül. Nincs tehát szükség további kötőanyagokra, más esetben azonban hagyományos mátrix-kötőanyag is alkalmazható. A mátrix-kötőanyagként alkalmazható ismert anyagok általában polimerek. Ezek lehetnek szintetikus polimerek is, de általában természetes polimerek vagy azok származékai, például keményítő, vagy előnyösen cellulóz, illetve száramazékai. Az előnyös anyag a mikrokristályos cellulóz, mely a gyártási folyamat elősegítése érdekében tartalmazhat kis mennyiségű cellulóz-származékot is, például nátrium-karboxi-metü-ceUulózt vagy más polimert. Normális esetben a matrix-kötőanyag viszonylag oldhatatlan vízben. A bevonatként vagy mátrix-kötőanyagként, vagy mindkettő formájában clhelyezkedő, a gyomorban szabályozotthatóanyagleadást biztosító kötőanyagként a hagyományos, szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyagok bármelyike 11 választható, mely lehetővé teszi az aktív hatóanyag szabályozott leadását a kívánt időben és sebességgel. Készíthető például oly módon, hogy a fokozatos hatóanyagleadás csak a gyomorban való meghatározott tartózkodási idő után történjék meg. Általában azonban a hagyományos módon állítják elő, a fokozatos, de lényegében azonnali hatóanyagleadás elérése érdekében, például a gyomorba történő adagolást követően 15-45 perccel. Gyakran olyan a kötőanyag, hogy lehetővé teszi a hatóanyagleadás legalább három órán keresztül való fennmaradását a gyomorban, de olyan is lehet, mely az egységnek a gyomorból való kiürülése után is biztosítja a hatóanyag leadását. Az ilyen kötőanyagok jól ismertek, és általában hidrofob akril-polimereket vagy cellulóz-származékokat, vinü-polimereket és más, nagy molekulatömegű természetes polimer-származékokat vagy szintetikus polimereket tartalmaznak. Előnyös filmképző, a gyomorban szabályozott hatóanyagleadást biztosító kötőanyagok az etil-cellulóz vagy az akrü-észter-polimerek, melyek lényegében nem tartalmaznak anionos csoportokat és amelyek előnyösen kis százalékban tartalmaznak kationos csoportokat, például az etü-akrilát és a metil-metakrilát kopolimerjét. A megfelelő anyagok jól ismertek, és az Eudragit RS 100 márkanéven forgalomban lévő terméket tartalmazzák. Előnyös esetben a hatóanyagleadás lényegében független a pH-tól. A szabályozott hatóanyagleadást biztosító bevonat vagy más kötőanyag adott esetben tartalmazhat más olyan, gyógyszerészetücg elfogadható anyagokat is, melyek javítják a bevonat vagy a kötőanyag tulajdonságait Ilyenek például a lágyítószerek, az anti-adhéziós szerek, a diffúziót gyorsító vagy azt késleltető szerek, a színező-, zavarosító- vagy töltőanyagok. Például az etü-cellulózzal együtt jól alkalmazható lágyítószer az acetü-tributü-citrát. A szabályozott hatóanyagleadást biztosító bevonatok jellegzetes vastagsága 10-100 mm. A filmet oly módon vihetjük fel, hogy az oldószer-rendszerben feloldott vagy diszpergált kötőanyagot rápermetezzük az egységeket tartalmazó, mozgásban lévő alaprétegre. A legáltalánosabban használt módszerek a fluidizációs berendezést és a drazsírozóüstöt alkalmazó rendszerek, közülük a fluidizációs berendezéssel végzett eljárás jelenti az előnyös módszert. Mivel az egység más összetevőinek sűrűsége általában körülbelül 1,5 g/ml alatt van, szükségessé válik megfelelő mennyiségű — általában legalább az egység 50 tömegszázalékának megfelelő —, gyógyszerészetücg elfogadható nehezítőszer behelyezése az egységbe. E nehezítőszer általában valamüyen szervetlen vegyület, mely például valamüycn fém sója, oxidja vagy hidroxidja lehet (beleértve az olyan keveréket is, amüyen például a ferrum reductum). A nehezítőszer általában szemcsés formában található. Sűrűsége általában legalább 2,5 g/ml, előnyösen legalább 3,0 g/ml, még előnyösebben legalább 3,5 g/ml, általában 4,0-nél több, illetve 12 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7
