202053. lajstromszámú szabadalom • Stabilizált izotiazolon készítmények
1 HU 202053 B 2 bilizált izotiazolon készítményeknél, és választási lehetőséget nyújtanak biocidok alkalmazására olyan esetben, ahol a sók jelenléte problémát okoz. Például bizonyos emulziók sók adagolásakor koagulálnak. A találmány szerinti készítmények alkalmazásakor ez a probléma elkerülhető, ezért alkalmazhatók emulziók esetén, például fényképészeti emulzióknál, bevonatképző emulzióknál (például festékekben), szilárd védő- vagy díszítőfilmek képzésére; áramkör-kapcsolási sémák, fa, fémek, műanyagok, rostok, membránok, szőnyegek hátulsó része, kerámiák és hasonló felületek bevonásánál, védelménél, ragasztóanyagokban, tömítésekben és érzékeny emulziókban. Számos ismert, sóval stabilizált biocid rendszerben fennáll a lehetősége annak, hogy a rendszerben lévő más sókkal való kölcsönhatás, bizonyos sóképző szerves anyagokkal való kölcsönhatás, szerves sókká való alakulás vagy egyszerűen a rendszer inkompatibilitása folytán szilárd anyag képződik. A találmány szerinti stabilizált biocid készítmények előnyösek ezekkel a rendszerekkel szemben. A találmány szerinti készítmények hasznosak az olyan tüzelési rendszerekben, mint a Diesel-olajjal, benzinnel, kerozinnal vagy bizonyos alkoholokkal működő tüzelőrendszerek, mivel kiküszöbölik az alkatrészeken való só lerakodási lehetőségét. A sók jelenlétének kiküszöbölése célszerű még azért is, mert ezáltal korrózió létrejöttét lehetővé tevő környezeti körülmények kerülhetők el. Például többek között a kloridsók számos fémre korrozív hatásúak, és ezért lehetőleg elkerülendő a jelenlétük. Különösen igaz ez a vízkezelő rendszerekre, ahol az alacsony kation- és anion-szintek fontosak. Azok, akik a szakmának azokat a különféle területeit ismerik, ahol a biológiai szaporodás szabályozandó, könnyen felismerik azokat az alkalmazási területeket, ahol a sók jelentős csökkentése vagy kiküszöbölése kívánatos. Számos esetben válik szükségessé, hogy a stabilizáló sók és a rendszer vagy készítmény más komponensei között létrejövő kölcsönhatásokat megszüntessük, amely kölcsönhatások egyébként az ilyen rendszerek hatékonyságát vagy értékét csökkentenék. Az is ismeretes, hogy a találmány szerint alkalmazott izotiazolon-stabilizálószerek más alkalmazási területtel is bírnak. Például az ortoformiátokrók ismert, hogy -OH, -NH2, -SH és más mukleofil csoportokat tartalmazó molekulák megkötésére alkalmas reagensek. Egy ortoformiáttal stabilizált biocid készítmény különösen olyan helyzetben előnyös, amelyben az előnyös eredmény elérésére a készítménynek a biocid/biosztatikus aktivitás és a nukleofil csoportok megkötése kettős funkcióját kell betöltenie. Minthogy az izotiazolon biocidek igen aktívak, a stabilizáló hatás eléréséhez szükséges alacsony szint ugyancsak ideálissá teszi ezeket számos ismert biocidhez viszonyítva, minthogy az alacsony alkalmazási szint folytán nem várható, hogy a védelmet kívánó rendszer más komponenseivel vagy azokkal a rendszerekkel, amelyekkel a védett rendszereket alkalmazzuk, kölcsönhatásba lépnek. A lehetséges általános lakalmazási területek közé tartoznak a fertőtlenítőszerek, a higiéniai készítmények, a tisztítószerek, a dezodorálószerek, a folyékony és por formájú szappanok, a bőreltávolító anyagok, az olaj- és zsiradék-eltávolító anyagok, az élelmiszer feldolgozásban alkalmazhott vegyszerek, a tejiparban alkalmazott vegyszerek, az élelmiszer tartósítószerek, az állattáp tartósítószerek, a fa tartósítóanyagok, festékek, lazurfestékek, mázak, gombaölőszerek, kórházi és gyógyászati antiszeptikumok, fémfeldolgozó folyadékok, hűtővizek, levegőmosó berendezések, kőolajtermelés, papírkezelés, papírmalmi nyálkák pusztítása, kőolaj termékek, ragasztóanyagok, textíliák, színezék szuszpenziók, látexek, bőrök és bőrkezelés, kőolaj tüzelés, mosodai higiénés szerek, mezőgazdasági készítmények, tinták, bányászat, nem szövött textíliák, kőolaj-tárolás, gumi, cukorgyártás, dohány, uszodák, kozmetikumok, piperecikkek, gyógyszerek, háztartási mosószerek, Diesel tüzelőolaj adalékok, viaszok és fényezőanyagok, és minden olyan alkalmazási terület, ahol víz és szerves anyagok olyan körülmények között kerülnek érintkezésbe, amely a nemkívánt mikroorganizmusok szaporodásának kedvez. Műanyag cikkek stabilizálására való alkalmazásnál kívánatos, hogy az izotiazolonokban sók ne legyenek jelen, mivel ezek hozzájárulhatnak a műanyag optikai jellemzőinek romlásához és/vagy vízfelvételének, nedvességszintjének növekedéséhez. Ugyancsak fontos bizonyos kozmetikai készítményeknél az alacsony víz- és sótartalom. A nitrátsók kiküszöbölése révén elkerülhető a készítményben jelenlévő aminokkal való nitrózamin-képződés lehetősége. A többvegyértékű kationoknak a biocidból való eltávolítása révén kiküszöbölhzető az az ismert eshetőség, hogy sók vagy komplexek kicsapódása által fizikai inkompatibilitási problémák jelentkezzenek bizonyos kozmetikai készítményekben. Szakember számára ismert, hogy a biocidok hatékonysága gyakran fokozható egy vagy több további biocid alkalmazásával. Számos szinergikus biocidkombináció ismeretes. A találmány szerinti stabilizált izotiazolon-készítmények is előnyösen kombinálhatók más ismert biocidokkal. Az izotiazolonokat fertőtlenítőszerként alkalmazzák olajmezők vizének kezelésére, vízhűtő rendszerekben mikrobiocidekként, vizes diszperziókban vagy szerves polimerekben tartósítószerekként, vizes facellulózban nyálkaképőződés gátlására, kozmetikumokban tartósítószerként, megmunkálóolajok, sugárhajtómű tüzelőanyag és fűtőolajok tartósítószereként. Az izotiazolonok oldatait szilárd anyagokon, például textilen, bőrön vagy fán is alkalmazzák tartósítóanyagokként vagy műanyagokhoz használják fel. A találmány szerinti készítmények különösen hasznos tartósítóanyagok a következő területeken: 1. Kozmetikumokban, mivel kiküszöbölik, vagy lényegesen csökkentik a nitrátok jelenlétét, amelyek bizonyos körülmények mellett a készítményben jelenlévő aminokkal, vagy amin- prekurzorokkal nitrózamin-képződéshez vezetnek. 2. Olajokban és tüzelőanyagokban, mivel kiküszöbölhető, vagy minimálisra csökkenthető a hozzáadott sók és nedvességtartalom jelenléte, ezzel megelőzve a potenciális korróziót, a lerakódások, vagy üledékek képződését. 3. Olyan emulzióknál és diszperzióknál, amelyek a diszpergáltságra érzékenyek, ezek a termékek széles körében fordulnak elő, például festékeknél, kozmetikumoknál, padlófényező szereknél és kötőanyagoknál. 4. Műanyagokban, mivel kiküszöbölik, vagy lényegesen csökkentik a sók kicsapódását, amelyek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
