202053. lajstromszámú szabadalom • Stabilizált izotiazolon készítmények
HU 202053 B 2 A találmány tárgya stabil 3-izotiazolon-készítmények. A találmány szerinti készítmények baktericid és fungicid hatásúak. A stabilizált izotiazolon-készítmények a 3 523 121. és a 3 761 488 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett (I) általános képletű izotiazolonokat tartalmazzák. A képletben- Y jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport és R1 jelentése hidrogénatom, vagy halogénatom. Az Y helyettesítő jelentésére példaként hozzuk fel a következőket: metil-, etil-, propil-, izopropil-, butilcsoport. Előnyös az 5-klór-2-metil-3-izotiazolon. Az 1 318 306. számú japán szabadalmi bejelentésben olyan stabilizált izotiazolon készítményt írnak le, amely izotiazolont, 2-hidroxi-metil-2-nitro-l,3-propán-diolt és egy diói oldószert tartalmaz. Azonban a 2-hidroxi-metil-2-nitro-l,3-propándiol formaldehidet felszabadító anyag, amelyről ismeretes, hogy az izotiazolonokat stabilizálja (lásd a 4 165 318. és a 4 129 448. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban). A 194 146. számú európai szabadalmi bejelentésben izotiazolonok stabilizálását írják le nemvizes, sómentes rendszerben néhány hidroxilcsoportot tartalmazó oldószerben, amelyek közül kiemelkedik a dipropilén-glikol. A fentiek szerint az izotiazolonoknak hőbomlással és tárolás során bekövetkező bomlással szembeni stabilizálását általában fémsókkal, formaldehiddel vagy formaldehidet felszabadító anyagokkal oldották meg. Mind a formaldehid, mind a formaldehidet felszabadító anyagok és az izotiazolonok sókkal való stabilizálása bizonyos hátrányokkal bír. A formaldehid feltételezetten karcinogén hatású, ezért nem kívánatos a formaldehidek olyan alkalmazási módja, amelynek során emberi bőrrel vagy tüdővel érintkezhet. A találmány célja a fentieknek megfelelően olyan stabil biocid izotiazolon készítmény előállítása, amelyben 1) a víz lényegében kiküszöbölhető, 2) a só formában való semlegesítés kiküszöbölhető, és 3) nitrát stabilizáló sók szükségessége lényegében kiküszöbölhető. Ezt a célt a (II) általános képletű ortoészterek alkalmazásával érjük el. A (II) általános képletben jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport, fenilcsoport vagy OR5 képletű helyettesített oxicsoport, amelyben R5 jelentése 1-4 szénatomos alkicsoport; R2, R3 és R4 azonosak, jelentésük 1-4 szénatomos alkilcsoport, például metil-, etil-, propil- vagy butilcsoport. A találmány szempontjából előnyösek azok a (II) általános képletű ortoészterek, amelyekben X jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport. Különösen előnyösen a trimetil- ortoformiát, a trietil-ortoformiát, a trietil-ortoacetát, a trimetil-ortovalerát és a trimetil-ortobenzoát. A találmány körébe tartoznak azok a készítmények, amelyek 0,5-20 tömeg% mennyiségben tartalmaznak egy vagy több izotiazolont, és emellett legalább 0,1 tömeg%, előnyösen 1-25 tömeg%, még előnyösebben 1-10 tömeg% (II) általános képletű ortoésztert tartalmaznak. Az izotiazolon készítmény lehet ömlesztett formájú, vagy csomagolt vagy valamilyen módon kapszulázott, beleértve ebbe a szabályozottan felszabaduló formában való kiszerelést is. Az ortoésztemek az izotiazolonhoz viszonyított tömegaránya előnyösen 1:7 és 1,5:1 közötti. Az ortoésztereken kívül más oldószerek is alkalmazhatók az izotiazolonok oldására, megfelelő bármely olyan szerves oldószer, amely az izotiazolonokat oldja, a készítmény felhasználásának céljával kompatibilis, nem destabilizálja az izotiazolont és nem reagál az ortoészterrel oly módon, hogy annak stabilizáló hatását csökkentené. Alkalmazhatunk hidroxilos oldószereket, például poliolokat, így glikolokat vagy alkoholokat. Nagy hígítások esetén, és a stabilizálószemek az izotiazolonhoz való magas aránya esetén a glikolok sikeresen alkalmazhatók. Előnyös oldószerek a védett poliolok, amelyekben a szabad hidroxilcsoport helyén éter vagy észtercsoport áll. Különösen előnyösek a 2,5,8,11 -tetraoxadekán, ismert nevén trietilénglikol-dimetil-éter, és a 4,7-dioxaundekanoI-l-acetát, ismert nevén dietilénglikol-butil-éter-acetát. Az alkalmazott ortoészter mennyisége a felhasználási kürülményéktől, és az elegyben alkalmazott izotiazolon koncentrációtól függően változó. A koncentráltabb oldatokban hatásos mennyiségű ortoészter az izotiazolonra számítva 1:4 és 1:2 közötti tömegarányú. Nyilvánvaló, hogy nagyobb mennyiség alkalmazható, de ez többletköltséget okoz. Alacsony izotiazolon koncentrációknál, például 1-2 tömeg% izotiazolon oldószerben való jelenléte esetén a stabilizálószemek az izotiazolonhoz viszonyított tömegaránya 1:7 és 2:1 közötti. A találmány szerint az olyan izotiazolonok stabilizálása is lehetővé válik, amelyeknél a korábban szükséges stabilizáló sók lényegében redukálódtak és elbomlottak. Felhasználható, megfelelő stabilizáló sókat írnak le a 3 870 795 és a 4 067 878 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Ezek közá a stabilizáló sók közé tartoznak: 1) az olyan fém-nitrátok, amelyekben a fém bárium, kadmium, kalcium, króm, kobalt, réz, vas, ólom, lítium, magnézium, mangán, higany, nikkel, nátrium, ezüst, stroncium, ón, cink és ehhez hasonlók; és 2) réz2+-sók, ahol az anion halogen id, szulfát, nitrát, nitrit, acetát, klorát, perklorát, hidrogén-szulfát, hidrogén- karbonát, oxalát, maleát, karbonát, foszfát vagy ezekhez hasonlók. Ezek az új organikusan stabilizált biocidok jellemzően felhasználhatók minden olyan helyen, amely baktérium, gomba vagy alga fertőzésnek van kitéve. Ilyen jellegzetes helyek például a vízrendszerek, például a hűtővizek, a mosofai mosóvizek, az olajrendszerek, például a fúróolaj vagy az olajmezők, ahol a mikroorganizmusok elpusztítása vagy szaporodásuk szabályozása szükséges. A találmány szerinti stabilizált biocid készítmények előnyösebbek a technika állásához tartozó, sóval sta-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
