202034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tetraploid és biszabololdús kamilla populációk előállítására
1 HU 202034 B 2 a hőmérséklet 18 °C és 20 °C hőmérséklet közötti a relatív légnedvesség körülbelül 60%-os és a naphosszt mesterséges világítással 14 órára állítjuk be. A kicsírázott növényeket virágzásukig figyeljük, a poliploidizálás eredményét a pollen- és magnagyság összehasonlító mérése, valamint a növények kromoszóma-számlálása révén határozzuk meg. (Fi-utódcsoport - első, tetraploidnak minősített kolhicinált növények magvakból nevelt utódai). A tetraploidizálást a következő módon végezhetjük: Vízzel átitatott szűrőpapíron kicsíráztatott, 5-7 napos, jól kifejlődött kamillacsírákat szobahőmérsékleten (20 °C) 4-6 órára a csíralevelekkel lefelé egy 0. 05%-os kolhicinoldatba állítunk. így az érzékeny csíragyökereket kíméljük. Ezeknél a szárítási károsodás kiküszöbölésére a környező légtér relatív légnedvesség tartalmának közel 100%-osnak kell lenni. A kezelés után a csírákat vízzel többször leöblítjük és növénynevelő ládákba helyezzük. A további kezelés ugyanaz, mint a magvaknál. A pollennagyság mérések mikrométeres mérőokulárral és mikrométeres tárgytartóval felszerelt Leitzbinokulár- kutatómikroszkóppal végezhetők. A kromoszóma számlálás a gyökércsúcsokon történik. A melegházban nyert fiatal növényekről vagy dugvány-növényekről 1-2 cm hosszú friss gyökérvégeket gyűjtünk és ezeket 5 órára mólos hidroxikinolin oldatba és ezt követően 15 percig In HCl-ba helyezzük. A vizsgálathoz a gyökércsúcsoknak körülbelül 1 mm hosszát 2%-os orcein-ecetsavval megfestjük és olajimmerzióban mikroszkóppal vizsgáljuk, így a mitózisnál levő sejteknél a szomatikus sejtek 4-szeres kromoszómakészlete meghatározható (4n-36). Azok a növények, amelyeknél a pollenátmérő körülbelül 50%-kal nagyobb a diploid kiinduló anyag pollenátmérőjénél (körülbelül 30 pm a körülbelül 20 pm helyett), és amelyeknél a szomatikus sejtek kromoszóma készlete 36-ra megduplázódik (a diploid kiinduló anyagnál a megfelelő szám 18), azok tetraploidok. Ezeket kiszelektáljuk. Az ismertetett módszer alkalmazásánál a magvaknak, illetve csíráknak körülbelül 0,1-0,5%-a tetraploidizálódik és ezekből virágzásra képes egészséges növények fejlődnek. Az 1. és 2. műveletek például a 2. példának megfelelően fejeződnek be. Az így nyert kamilla virágaiban például legalább 100 mg % kamazulén, 200 mg % (-)-a-biszabolol és legföljebb 50 mg % maradó biszaboloid van (az aratást abban az időben végezve, amikor a csővirágoknak 30-70%-a ki van nyílva és a szárítást szárítószekrényben 40 °C hőmérsékleten 72 óráig végezve). A gyógyárút a következőképpen nyerjük: Az e példa szerint kapott kamillát szokásos módon vetjük. Amikor a növények már kifejlődtek és a virágfejek abban a vegetációs állapotban vannak, amelyben a csővirágoknak mintegy 50%-a ki van nyílva, e virágfejeket egy kamillatépő géppel learatjuk. A kamillatépő gép fogainak egymástól való távolságát úgy állítjuk be, hogy csak azokat a virágfejeket szakítsa le, amelyeknek csővirágai már mintegy 50%ban ki vannak nyílva. A terményt lehetőleg gyorsan egy árnyékos helyre szállítjuk és itt a további feldolgozásig vékony rétegben szétterítve tartjuk. Ezután a virágfejeket egy szitaszerkezetben száraiktól megszabadítjuk és tömegállandóságig szárítjuk. A tömegveszteség körülbelül 80%. A szántást árnyékban egy jól szellőztethető helyen végezzük. A kamillát szárítás közben szártórácson körülbelül 10 cm-es rétegben szétterítve tartjuk. Körülbelül 2-3 nap után a szárítás befejeződik. A szárrészek és a virágtörmelék eltávolítása cékjából a kamillát, illetve a gyógyárút szitáljuk és ezután bálákban sajtoljuk üssze. Analízis Éterikus olaj: 910 mg % Kamazulén: 117 mg % (-)-ct-biszabolol: 252 mg %. 4. példa (A kiinduló kamilla diploid) A Franz, Ch., J. Hölzl és A. Vomel által ismertetett (Acta Horticulturae 73, 109-114, 1978.) diploid típusú, csak kevés biszabololt tartalmazó, azonban nem biszabololmentes kamilla növényi egyedek változási vizsgálata révén azt találjuk, hogy az összes egyedeknek maximálisan 20%-ánál az éterikus olajban körülbelül 20 tömegszázalék kamazuléntartalom és/vagy mintegy 50% tömegszázaléknyi magas (-)-a-biszabolol tartalom van, ugyanekkor a maradó biszaboloidok (főként (-)-a-biszabolonoxid) mennyisége igen csekély. Ezeket az egyedeket kiszelektáljuk és ugyanúgy, mint a 3. példánál, tetraploidizáljuk és a tetraploidizált egyedeket kiszelektáljuk. A magvaknak, illetve a csíráknak körülbelül 0,1-0. 5%-át tetraploidizáljuk virágzásra képes, egészséges növények fejlődnek. Az 1-6. műveleteket például az 1. példának megfelelően fejezik be. Az így nyert kamilla virágai például legalább 150 mg % kamazulént, 300 mg % (-)-a-biszabololt és legföljebb 50 mg % maradó biszaboloidot tartalmaznak (ha az aratást abban az időben végezzük, amikor a csővirágok 30-70%-a ki van nyílva, és ha szárítószekrényben 40 °C hőméréskleten 72 óráig szárítunk). A többi tulajdonságok megfelelnek az 1. példa szerint nyert kamilla tulajdonságainak. A gyógyáru nyerése: Az e példa szerint nyert kamillát a szokásos módon vetjük ki. Amikor a növények kifejlődtek és a virágfejek abban a vegetációs állapotban vannak, amelyben a csővirágoknak mintegy 50%-a ki van nyílva, ezeket a virágfejeket egy kamilla tépő géppel aratjuk. A kamilla tépő fogainak egymástól való távolsága úgy van beállítva, hogy ezek csak azokat a virágfejeket szakítsák le, amelyek csővirágainak már 50%-a ki van nyílva. A terményt lehetőleg gyorsan egy árnyékos helyre szállítjuk és itt a továbbfeldolgozásig vékony rétegben szétterítve tartjuk. Ezután a virágfejeket egy szitaszerkezetben a száraiktól megszabadítjuk és tömegállandóságig szárítjuk. A tőmegveszteség mintegy 80%-ot tesz ki. A szárítást árnyékban egy jól szellőztethető helyen, szárítórácson levő mintegy 10 cm-es rétegvastagságú anyagban végezzük. Kürölbelül 2-3 nap után a száradás befejeződik. A szárrészek és a virágmorzsalék eltávolítása céljából a kamilla gyógyárut szitáljuk és ezután bálákba préseljük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
