201993. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés szelektív lángellenőrzésére többégős tüzelőberendezésekben

HU 201993 B A találmány tárgya kapcsolási elrendezés sze­lektív lángellenőrzésre szilárd, folyékony vagy gáz­nemű tüzelőanyagok elégetésére szolgáló többégős tüzelőberendezésekben, amely kapcsolási elrende­zés optoelektronikus érzékelőegységből, valamint elektronikus kiértékelő egységből és kapcsolóegy­ségből áll, ahol az optoelektronikus érzékelőegység optoelektronikus érzékelőeleme kondenzátoron keresztül impulzusformálóval van összekötve. A többégős tüzelőberendezéseket egy sor egyedi égővel üzemeltetik, amelyek közös égésteret sugá­roznak be. A szelektív lángellenőrzés sajátságos feladata ezeknél a berendezéseknél abban van, hogy az egyes égők állapotát egymástól különvá­lasztva kell ellenőrizni, vagyis a többi égő „láng van” vagy „láng nincs” állapotától függetlenül kell érzé­kelniük, hogy lángkiesés esetén veszélyes tüzelő­anyag-koncentrációk létrejöttének megakadályo­zása érdekében a tüzelőanyag-beadagolást az adott égő számára azonnal leállítsák. Itt problémáként jelentkezik az, hogy a lángelle­nőrzésre felhasznált érzékelőelemek „idegen” jele­ket, azaz zavarjeleket is érzékelnek, amelyek a láng kialvása után árnyfoltképződés révén a tűztérben levő, még izzó részeken jönnek létre (háttérsugár­zás), illetve a mindenkor vizsgált égőhöz társított érzékelőnek a szomszédos égők lángvégei által tör­ténő besugárzása miatt keletkeznek. Annak meg­akadályozására, hogy ezek az idegen jelek lángki­maradás esetén továbbkerüljenek és „láng van” ál­lapotként kerüljenek kiértékelésre (lángszimulá­lás), különleges intézkedések szükségesek. Ennek során azt a tényt használják ki, hogy az égés során zajló reakciók következményeként a láng egy, a sugárzási intenzitás középértéke körül ingadozó, impultusszerű sugárzási hányadot bocsát ki, amely a láng útja mentén az egymást követő impulzusok impulzussorának (lobogási frekvencia) tekinteté­ben különböző értékkel jellemezhető. Gyakorlati­lag a láng magjából kisugárzott jelek a láng más szakaszaihoz és a háttérsugárzáshoz képest lénye­gesen nagyobb frekvenciával, ugyanakkor kisebb amplitúdóval rendelkeznek. A szelektív lángelle­nőrzés általában úgy történik, hogy az érzékelőele­met az ellenőrzendő égőláng meghatározott láng­szakaszára irányítják, amely ily módon csak egy a láng meglétére jellemző, korlátozott lobogási frek­venciatartományt érzékel. A nehézséget az jelenti, hogy a kisfrekvenciájú tartományba eső, viszonylag nagy amplitúdóértékű idegen jeleket „láng nincs” állapot esetén, illetve az efeletti frekvenciatarto­mányú, viszonylag kis amplitúdóértékű hasznos je­leket „láng van” állapot esetén biztosan, egyértel­műen és kis megszólalási (működési) idővel kell tudni megkülönböztetni egymástól. Az eddig ismert kapcsolási elrendezésekben - amelyek a láng sugárzását egy optoelektronikus érzékelő segítségével villamos leképezési jellé ala­kítják és további feldolgozásra a megfelelően előké­szített váltakozó jelet egy kiérzékelő berendezésbe vezetik, amely a láng meglétét jelző jelét a folyamat­­szabályozás rendelkezésére bocsátja - a kisfrek­venciájú idegen jeleket a jel útjába iktatott speciális analóg szűrők révén nyomják el, amint az például a DE-OS 2 413 482 és 2 611763 lajstromszámú köz-1 rebocsátási iratokból megismerhető. Ezeknek a kapcsolási elrendezéseknek az a hát­ránya, hogy a szűrőkkel elérhető meredekséget a rövid megszólalási idők iránti, biztonsági okokból fennálló követelmény korlátozza és ezáltal behatá­rolódik a hasznosítható áteresztési tartomány is, miáltal korlátozódhat a tüzelőberendezés kihasz­nálhatósága és nő az indokolatlan zavarlekapcsolá­­sok gyakorisága. A DE-OS 3 024 013 lajtromszámú közrebocsá­­tási irat szerinti kapcsolási elrendezés digitális jel­­feldolgozás segítségével teszi lehetővé lángjelek el­őállítását. Ennél a megoldásnál az érzékelőelem által érzékelt jeleket először egy digitális jelszintre alakítják át és a kimeneti impulzusokat folyamato­san számolják. Egy állandóan együttfutó időablak­ban megjelenő impulzusok számából a láng meglé­tére következtetnek. Ennél a megoldásnál jelentős hátrányt jelent a nagy kapcsolástechnikai és mű­ködtetési ráfordítás a jelek kiértékeléséhez és az egész rendszer önellenőrzéséhez szükséges járulé­kos intézkedések végrehajtásához, amelyek a rend­szer megbízhatóságát, hiba elleni védettségét növe­lik. A találmány által megoldandó feladat az említett hátrányok kiküszöbölése és olyan kapcsolási elren­dezés létrehozása szelektív lángellenőrzésre szi­lárd, folyékony vagy gáznemű tüzelőanyagok elége­tésére szolgáló többégős tüzelőberendezésekben, amely egyszerű kapcsolástechnikai eszközökkel és csekély alkatrészráfordítással magasszintű szelek­tivitást valósít meg rövid megszólalási (működési) idők mellett, csökkenti a zavarjelek által előidézett indokolatlan lekapcsolások számát és ezáltal meg­bízható alkalmazhatóságot és lángszimulálás elleni biztonságot garantál. A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldottuk meg, hogy impulzusformáló kime­nete első újraindítható monostabil multivibrátorra, ennek kimenete pedig inverterre, valamint ÉS-ka­­pu első bemenetére van csatlakoztatva, az inverter­­rel egy további monostabil multivibrátor van sorba kapcsolva, amely kimenetével az ÉS-kapu második bemenetére csatlakozik, míg az ÉS-kapu kimenete második újraindítható monostabil multivibrátorral van összekötve, amely a kapcsolóegységet vezérli. Előnyös, ha a fenti megoldásnál az első újraindítha­tó monostabil multivibrátor tM10 tartóideje a kívánt áteresztési tartomány fbo felső frekvenciahatárára a 1 lM10 =----------------­foo összefüggés alapján, míg a további inverterrel sorba kötött monostabil multivibrátor tM20 tartói­deje a kívánt áteresztési tartomány fou alsó frek­venciahatárára a 1 tM20 =-----tM10 ÍDU összefüggés szerint van beállítva. 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom