201993. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés szelektív lángellenőrzésére többégős tüzelőberendezésekben

HU 201993 B Egymással kombinált n számú frekvenciatarto­mány egyidejű átvitelét n számú kiértékelőegység (első újraindítható monostabil multivibrátor, inver­ter, további monostabil multivibrátor, valamint ÉS- kapu) alkalmazásával oly módon érjük el, hogy az impulzusformáló kimenetére a kiértékelőegységek párhuzamosan kapcsolt bemenetei vannak rákötve és ezek n számú kimenete járulékos VAGY-kapun keresztül második újraindítható monostabii multi­vibrátorra van csatlakoztatva, amely a kapcsolóegy­séget vezérli. Egy még előnyösebb megoldást, amelynek alkal­mazása főként olyan tüzelőberendezésekben ajánl­ható, amelyekben az égőelrendezés, az érzékelő látónyílásának irányítottsága és más berendezéss­pecifikus adottságok miatt a lángszimulálás veszé­lye többek között abból ered, hogy az optoelektro­nikus érzékelőelem rövid ideig a szomszédos égő­lángokról is felfog jeleket a beállított átviteli tarto­mányon belül, a találmány értelmében azáltal érhe­tünk el, ha a második újraindítható monostabil mul­tivibrátor és a kapcsolóegység közé egy integráló­tagot iktatunk. Ez esetben a második újraindítható monostabil multivibrátor tartóidejét az áteresztési tartomány fou alsó frekvenciahatárára a 1 tM30 = --------­ÍDU összefüggés szerint kell beállítani. A kapcsoló­­egység itt küszöbértékkapcsolóként van kialakítva. Az alábbiakban a találmány szerinti kapcsolási elrendezés működésmódja alapján a találmány el­őnyeit ismertetjük. A lángsugárzás pulzáló részéből az optoelektronikus érzékelőelem által átalakított analóg leképzési jeleket vagy az optoelektronikus érzékelőelemet ezenkívül még besugárzó idegen jeleket az impulzusformálóban digitális jelekké ala­kítjuk, amelyek impulzusismétlődési frekvenciája az érzékelt leképzési jelek frekvenciájának felel meg. Az impulzusformálót követő kiértékelőegység - amely az első újraindítható monostabil multivib­rátorból, az inverterből, a további monostabil mul­tivibrátorból és az ÉS-kapuból áll, egy „impulzusf­­rekvencia-ablakűt” képez, amely azt eredményezi, hogy az ÉS-kapu kimenetén mindig csak akkor keletkezik kimeneti impulzus, ha két közvetlenül egymást követő bemeneti impulzus L-H-élének (felfutó élének) időbeli távolsága nagyobb, mint az első újraindítható monostabil multivibrátor tartói­deje és kisebb, mint az első újraindítható monosta­bil multivibrátor és a további monostabil multivi­­bártor tartóidejének összege. Ezt azáltal érjük el, hogy az első impulzus L-H-éle elindítja az első újraindítható monostabil multivibártort, amely a tartóidő elteltével az inverteren keresztül indítja a további monostabil multivibrátort, amely tartóideje alatt nyitva tartja az ÉS-kaput, így a következő im­pulzusnak csak egy ebbe az időszakba eső L-H-éle jelenik meg az ÉS-kapu kimenetén. Az impulzus­formálóról az „impulzusfrekvencia-ablakra” kerü­lő impulzussorozat csak akkor hoz létre azonos frekvenciájú impulzussorozatot az ÉS-kapu kime­netén, ha a leképzési jelek a beállított frekvencia­3 határok közé esnek. Egynél több kiértékelő egység párhuzamos kap­csolása lehetővé teszi nagy frekvenciatartomány át­vitelét, amelyből a zavarjelekre jellemző frekvenci­atartományok teljesen kiszűrhetők. A kimeneti im­pulzussorozatot a második újraindítható monosta­bil multivibrátor segítségével láng meglétére jel­lemző jellé alakítjuk, amely a folyamatvezérlésre szolgáló kapcsolóegység bemenetére jut. A láng meglétére jellemző jel járulékos integrációjával és a kapcsolóegység számára egy kapcsolási küszöb meghatározásával elkerülhető a kapcsolóegység működtetése lángkimaradás esetén a szomszédos égőlángok esetenkénti idegenjeiéinek rövid impul­­zusbeszóródása miatt. A vizsgált égőlángból szár­mazó, a tM30 tartóidőnél kisebb periódusidővel jel­­lemzhető érzékelt lángjelek frekvenciái az újrain­dítható monostabil multivibrátor állandó újraindí­tását eredményezik. A találmány révén így egy olyan kapcsolási elren­dezést hoztunk létre szelektív lángellenőrzésre töb­bégős tüzelőberendezésekben, amely a váltakozó sugárzás elve alapján működik és amely egy a lán­gok szelektálásához szükséges hasznos jel-kiérté­kelőtartományt előre megadott frekvenciabehatá­rolással képes átvinni és az ezen határokon kívül fellépő idegen jeleket amplitúdónagyságuktól füg­getlenül teljes mértékben kizárni. Ehhez a digitális technika egyszerű és ismert eszközei kerülnek fel­­használásra, amelyek egyedi impulzuskiértékelést tesznek lehetővé, ugyanakkor megtakarítjuk a számláló áramkörök és mikroprocesszorok alkal­mazását. A szükséges átviteli tartományokat tetszés szerint meghatározható felső és alsó frekvenciabe­határolással (pl. 60 Hz.,.90 Hz, 130 Hz...l50 Hz, 200 z.,.300 Hz stb.) külön-külön, illetve egymással kombinálva is tudjuk biztosítani. Az alábbiakban a találmányt két kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük részlete­sebben. A rajzon az 1. ábra egyetlenegy frekvenciatartomány átvite­lére alkalmas kapcsolási elrendezés elvi kapcsolási rajza, a 2. ábra n számú frekvenciatartomány átvitelére alkalmas kapcsolási elrendezés elvi kapcsolási raj­za, a 3. ábra a bemeneti jelfeszültség átviteli tarto­mányba eső frekvenciájára jellemző impulzusdiag­ram, a 4. ábra az átviteli tartomány fölé eső frekveniája bemeneti jelfeszültségre jellemző impulzusdiag­ram, míg az 5. ábra az átviteli tartomány alá eső frekvenciájú bemeneti jelfeszültségre vonatkozó impulzusdiag­ram. A találmány szerint kialakított kapcsolási elren­dezés (l.ábra) optoelektronikus í érzékelőelemmel van ellátva, amely 2 kondenzátoron és 3 impulzus­formálón keresztül első újraindítható monostabil 4 multivibrátorral van összekötve, az első újraindít­ható monostabil 4 multivibrátor kimenete pedig 5 inverterre, valamint 7 ÉS-kapu első bementére van csatlakoztatva. Az 5 inverterrel további monos­tabil 6 multivibrátor van sorva kapcsola, amelynek kimenete a 7 ÉS-kapu második bemenetére van 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom